Már 16 éves korában, a gimnázium melilett belecsöppent a zeneiparba: zenekarok mellett dolgozott, plakátolt, majd egy lemezkiadónál helyezkedett el. Mindezeket a dolgokat ráadásul gyakran egymás mellett csinálta, így az ezzel az életformával járó “pörgés” hamar része lett mindennapjainak. Érettségi után azonban választás előtt állt: vagy folytatja az önálló életet biztosító munkát, vagy jelentkezik az egyetemre. Némi gondolkodás után az utóbbi variációt elvetette – hitvallása szerint nem az iskola az, ahol meg lehet ismerni a világot -, így tovább folytatta a zenei élet meghódítását.
A Sziget ötlete is így, még a kilencvenes évek legelején, egy késő esti órában, éppen egy koncertről hazafele menet merült fel. Gerendai Károly akkor éppen a Sziámi zenekar menedzsereként kesergett együtt Müller Péterrel, a zenekar vezetőjével azon, hogy a rendszerváltással megszűntek azok a helyek, ahol a fiatalok hosszabb ideig együtt tölthetik szabadidejüket. Természetesen nem a régi úttörőtáborokat akarták visszahozni, hanem egy olyan többnapos zenei rendezvénysorozatot, amely betöltené az általuk érzett űrt, és lehetőséget adna a fiataloknak, hogy megtalálják helyüket a gyorsan változó világban. Bár a következő nap éppen más ügyben tárgyalt Tisza Zoltánnal, a fővárosi önkormányzat PR-vezetőjével, a Gerendaiék által mellékesen elmesélt ötlet termékeny talajra hullott. A hivatalban tetszésre talált az elképzelés, ám ők nem, csak egy erre szakosodott cég vállalhatta magára a szervezést, természetesen némi fővárosi támogatással. Ekkor alapították Gerendaiék azóta legendássá váló körülmények között a Sziget Kft.-t, valamint egy kulturális egyesületet a másik két tulajdonostárssal, Müller Péterrel és Szekfű Balázzsal. Az alapításhoz szükséges összeg Gerendainak a szüleitől lakásra kapott 500 ezer forint volt, irodaként pedig a Szekfű lakásában kialakított szoba szolgált.
Saját bevallása szerint az akkori társaság igazi “dilettáns banda” volt, hiszen rendezvényszervezésről a többség még csak nem is hallott, a lelkesedés azonban vitte őket előre, így a program pár hónap alatt összeállt. Akkoriban a Diáksziget megszervezése mindenkinek mellékes foglalkozás volt, az hogy az elvégzett munkáért valamikor esetleg fizetést is tudnak adni, még csak fel sem merült. A hagyományteremtő fesztivált akkor 26 millió forintból tudták kihozni, ám a végén kiderült: a rendezvény 3,5 millió forintos hiánnyal zárt. A főváros és a Budapest Bank még megmentette őket, de a következő esztendőben már egyértelművé vált, hogy profi rendezés nélkül elkerülhetetlen a csőd. Az 1994-es Eurowoodstock névre hallgató fesztivál ugyanis hiába lett nagyon sikeres és népszerű még külföldön is, a végeredmény 18,7 millió forintnyi adósság lett. Ekkor derültek ki olyan apróságok, hogy a költségvetés elkészítésekor nem árt az áfát is figyelembe venni, valamint, hogy a korábbi 300 forintos jegyárakat illett volna legalább az infláció mértékével emelni. El sem tudtuk képzelni, hogy ez mekkora összeg – emlékszik vissza akkori megrettenésükre Gerendai, a hitelezők azonban láttak fantáziát a Szigetben. A következő évben már minden igényt kielégítő büdzsével zajlott le az esemény, és szolid nyereséget termelt. A sikeres szervezés ekkor hitette el Gerendaival véglegesen, hogy a fesztivált igenis lehet és érdemes csinálni, hiszen a szakmai elismertség mellett gazdasági vállalkozásként is megállja a helyét. Ezekben az időkben már igazi világsztárokat is sikerült elhívni, de a főszervező talán arra a legbüszkébb, hogy az egyhetes rendezvény megszámlálhatatlan mennyiségű programot kínál az érdeklődőknek.
Az igazi biztonságot azonban a Pepsi komolyabb beszállása hozta meg. A cég ugyan már korábban is támogatta a Szigetet, de 1996-ban jelentős összegért a névhasználat jogát is megvették. Bár a finnyásabbak még mindig Diákszigetként emlegetik, a fesztivál azóta hivatalosan már a Pepsi Sziget nevet viseli. Ez azonban nem azt jelenti, hogy a multinacionális cég tokkal-vonóval megvette őket, a támogatások egy része – ami az idei 580 millió forintos költségvetésnek közel 40 százaléka – ugyanis nem közvetlenül pénz formájában, hanem például a reklámtevékenység átvállalásában, vagy programok finanszírozásában testesül meg. A legfontosabb azonban minden bizonnyal az, hogy immár egy “nagy név” áll mögöttük.
Ahogy az első pár tízezres látogatottságból sokszázezres fesztivállá nőtte ki magát a rendezvény, úgy cserélődött ki a szervező csapat is. Korábban ugyanis Gerendain keresztül ment minden, ő volt az, aki mindenről döntött. Ezt különösen akkor nehéz elképzelni, ha tudjuk, hogy bár az első, 1993-as rendezvényen még volt mobiltelefonja, de mivel a folyamatos telefonálás lehetetlenné tette munkáját, azóta – mind a mai napig – más formáját választja a kommunikációnak. “Aki nagyon akar, el tud érni” – hangzik a magyarázat. (Elárulja azért, hogy a III. kerülettel való megállapodás részét képezi az is, hogy egy mobiltelefonnak a rendezvény ideje alatt mindig nála kell lennie. Ennek számát azonban csak Tarlós István, kerületi polgármester tudja, így ha a kerületi lakosoknak bármilyen problémájuk van a szigettel kapcsolatban, polgármesterük azonnali intézkedést kérhet Gerendaitól.) “Ösztönös szervezőtehetség – méltatja Tarlós, akivel egyébként a korkülönbség ellenére megegyezik zenei ízlésük -, hiszen egy ilyen rendezvény koordinálásához már nem elég csak szorgalmasnak lenni.” Két éve azonban rájött arra, hogy ha továbbra is az ő kezében fut össze minden szál, ő maga lesz a Sziget fejlődésének akadálya. Ekkor kezdődött el a cég átalakítása, s most már minden területnek külön felelőse van, így a számviteli csoport már biztosan nem felejti el az áfát is elkönyvelni. Az operatív vezetést és az ezzel járó gondokat átvette Takács Gábor, aki Gerendai társa az ügyvezetésben, míg ő maga már inkább csak a társadalmi kapcsolatokkal foglalkozik. A Sziget kétségkívül sikeres, ebben úgy érzem, már bizonyítottam – hangzik a némi visszavonulást sejtető lépés indoklása. Úgy tűnik, ezt mások is így gondolják: Demszky Gábor, Budapest főpolgármestere szerint Gerendai generációjának olyan kiemelkedő alakja, aki alapvetően új területeken képes megtalálni az üzleti lehetőségeket. “Nagyon rugalmas, igazán praktikus vele dolgozni – mondja Demszky -, nélküle biztosan nem lenne Sziget.” A kihívásokat Gerendai most új rendezvények megszervezésében keresi, ezért is fogtak bele a Budapest Parádé elnevezésű, nyugati hagyományokat követő utcai felvonulás magyarosításába.
A hét év persze megtette hatását: a Sziget teljesen összefonódott Gerendai életével. Bár mint mondja, ezt a munkát csak úgy lehet csinálni, ha valaki 100 százalékig szereti is, benne is felmerült már, hogy nem bírja tovább. Az még elmegy, hogy napokig nem alszik – eddigi rekordja 91 óra -, de 1997-ben, amikor összekülönböztek a III. kerülettel, úgy érezte, vége. Az emlékezetes, majdnem a Sziget azonnali bezárásába torkoló eset kapcsán érezte úgy, hogy a Tarlóssal folytatott szélmalomharc felemészti végső energiáit. “Hiába szórakozott jól sok százezer ember, ha mások részéről ekkora ellenállást tapasztalunk, jogosan kérdezhettem magamtól: érdemes ezt ennyire erőltetni?” – eleveníti fel akkori dilemmáját. A végén azért győzött a józan ész, a Sziget mehetett tovább. Tarlós István szerint a folytatást éppen az tette lehetővé, hogy egy valós problémára Gerendai nem a divatos konfrontálódás útján válaszolt, hanem hajlandó volt időt és pénzt fektetni a megoldás megtalálásába. A tavalyi körhintabaleset is nagyon megviselte, hiába nem voltak bűnösök -a cégnek minden engedélye megvolt -, a haláleset nagyon érzékenyen érintette.
Azt, hogy 18 éves korában nem tanult tovább, nem bánta meg, egy dolog azonban mégis zavarja. Kényszer nélkül, ugyanis nehezen tanul az ember, így eshet az meg, hogy még mindig nem beszéli rendesen az angol nyelvet, arra pedig egy koncertszervezőnek igazán szüksége lenne. Ugyan antialkoholistának vallja magát, nemrégiben ünnepelt 30. születésnapjára “A Sziget” feliratú bort kapott ajándékba. Több mint kétezer palackos gyűjteménnyel rendelkezik. “Gyakran rendezek borkóstolós bulikat a barátaimnak” – hangzik annak magyarázata, hogy az üvegek miért nem maradnak mindig kibontatlanul.
GERENDAI KÁROLY 1970-ben született. Már az érettségi előtt zenekarok mellett és programszervezőként dolgozott
1993-ban Müller Péterrel és Szekfű Balázzsal megalakították a Sziget Kft.-t, amely azóta számos rendezvény sikeres szervezője
Az idei, nyolcadik Sziget megszervezése mellett résztulajdonosa egy, az év végén a Liszt Ferenc téren nyíló kávézónak
