Gazdaság

A DEUTSCHE TELEKOM AMERIKÁBAN – Kiszorítósdi

Az amerikai terjeszkedés előtt tornyosuló politikai és jogi akadályok ellenére a Deutsche Telekom (DT) megállapodott a VoiceStreammel a mobilszolgáltató megvásárlásáról.

Egy amerikai távközlési szolgáltató megiszerzése már régóta kulcsfontosságú volt a Deutsche Telekom és elnöke, Ron Sommer számára (Figyelő, 2000/28. szám), így akarják ugyanis a nagy részben állami tulajdonú német behemótot a telekommunikációs piac globális szereplőjévé tenni. Nem okozott tehát meglepetést, hogy a múlt héten bejelentették: a DT megveszi a VoiceStreamet (lásd külön írásunkat), és tovább tart a Qwesttel történő fúzió lebegtetése.

Noha sikerült nyélbe ütni a VoiceStream üzletet, Sommer az ügylet előtt a szabályozói akarat falaiba ütközött. A német kormány 58 százalékkal rendelkezik a DT-ben, a fúzióról szóló tárgyalások miatt a Telekomra ezért össztűz zúdult Washingtonban. Szenátoroknak egy harminc tagú csoportja megpróbálta rávenni William E. Kennardot, a távközlési felügyelet (FCC) elnökét, akadályozza meg, hogy egy 25 százaléknál nagyobb külföldi állami tulajdonrésszel működő társaság meghatározó részesedést szerezzen egy amerikai cégben. Ernest F. Hollings demokrata párti szenátor egyenesen törvénytervezetet nyújtott be annak érdekében, hogy gátat emeljen a külföldi kormányok érdekeltségeinek az amerikai piacon történő cégvásárlásai elé.

A Fehér Ház ugyan ígéretet tett arra, hogy – a Kereskedelmi Világszervezet (WTO) egyik 1997-es határozatának megfelelően – fokozatosan kiiktatja azt a régóta meglévő korlátozást, amely szerint a távközlési cégekben a külföldi tulajdonhányad nem haladhatja meg a 25 százalékot, az FCC mégis minden határokon átívelő ügyletet megtorpedózhat, amennyiben azt a közérdekkel ellentétesnek minősíti.

PROTEKCIONIZMUS. Ez a politikai tili-toli akkor válik fontossá, amikor fúziós hullám söpör végig a távközlési iparon. A szolgáltatók mindenhol külföldi partnerek után néznek. A nagy európai és japán vállalatok egyre nagyobb részt követelnek maguknak az amerikai piacon. Közülük nem egyben többségi tulajdonos az állam – érvényes ez a DT-re, a France Télécomra és a japán NTT-re is.

Több iparági menedzser szerint a kongresszusi kötélhúzás techno-protekcionista okokra vezethető vissza. “Ez ellentétben áll azzal az amerikai politikával, amely más kormányokat arra ösztökél, hogy nyissák meg távközlési piacaikat – érvel Joseph P. Nacchio, a denveri Qwest elnök-vezérigazgatója -, nekünk aztán végképp nem lenne szabad protekcionista korlátokat állítanunk.”

Azonban Hollings és társai határozottan állítják, hogy ők nem az amerikai vállalatokat kívánják megvédeni a globális versenytől. A DT beengedésének bírálói emlékeztetnek rá: Washington tavaly nem gördített akadályokat az elé, hogy a Vodafone, ez a tőzsdén jegyzett brit magáncég megvegye az AirToucht. De ha a jól kistafírozott és könnyen tőkéhez juttatható állami vállalatok amerikai szolgáltatókat vesznek, az torzítja a versenyt és nemzetbiztonsági problémákat is felvet. “Nem azért hajtottuk végre a deregulációt az amerikai piacon, nem azért építettük le a kormányzati támogatást, a protekcionizmust és az ellenőrzést, hogy aztán átengedjük mindezeket a jogosítványokat a német kormánynak” – mondja Hollings.

Mégis, annak érdekében, hogy ne erősödjön fel a protekcionista adok-kapok, a Clintont támogató törvényhozók megpróbálják megakadályozni a Hollings-féle javaslat elfogadását. “Vannak jogos aggodalmak, de nem ez a dolgok elintézésének módja” – mondja egy amerikai kormányhivatalnok. E körökben attól tartanak, hogy amennyiben ilyen korlátozó törvény születik, az oly mértékben felbőszíti az EU-t és Japánt, hogy azok eljárást kezdeményeznek a WTO-nál, illetve válaszlépéseket foganatosítanak az amerikai cégek ellen.

NÖVEKVŐ AGGODALOM. De még ha a Hollings-féle javaslat el is hal, a törvényhozók akkor is óvatosan közelítenek majd az ilyen ügyletek engedélyezéséhez. Mindenesetre abban, hogy a DT feladta az egyik nagyvad, a Sprint megszerzését, s inkább VoiceStreammel kötött üzletet, közrejátszik, hogy Sommerék tartottak a hatóságok vétójától – mutat rá egy befektetési bankár, aki jól ismeri a német társaság üzletpolitikáját.

Hosszú távon azonban a távközlési cégek vezetői azzal számolnak, hogy a piaci követelmények kikényszerítik a szabályozói korlátok felszámolását. “A távközlési konszolidáció mögött meghúzódó közgazdasági érvek túl erősek ahhoz, hogy a folyamat megálljon” – jósolja Jack McMaster, a KPN Qwest vezérigazgatója. Elnézve az ilyen fúziók által ígért hasznot, bőven lesznek olyanok, akik vállalják a felmerülő nehézségeket. Legfeljebb valamilyen védőöltözetben vágnak bele a küzdelembe.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik