Befordultak az utolsó körbe az amerikai elnökiválasztási küzdelem hosszútávfutói. A hónap végén Philadelphiában a republikánusok konvenciója pajzsra emeli Bush ex-elnök fiát, George W. Bush texasi kormányzót. Augusztus derekán pedig a demokratapárti gyűléstől megkapja a jelöltségi mandátumot Al Gore jelenlegi alelnök. A párharcban résztvevők személye már nem vitás, így mindkét választási gépezet a másikra irányítja az össztüzet. Gore emberei például kiderítették, hogy Bush felesége, Laura asszony a férj 54. születésnapján (július 6.) ízléses kártyákat indított útnak tízezer számra. A kártyák Texas államot ábrázolták egy, a Fehér Ház kapujáig vezető szerpentinnel. A címzettet arra kérték, lenne már olyan kedves, hogy némi adománnyal súlyosbítva küldje vissza a kártyát a kormányzó címére. (“Üdvözlünk minden adományt 54 és 540 dollár között.”)
Bush emberei sem tétlenkedtek. A Washington Postban fizetett nyilatkozatot jelentettek meg a Gore-kampányról. Első mondata így hangzott: “Hiába teszik ki a legkényelmesebb nyugágyakat a Titanic fedélzetére, a hajó mégis el fog süllyedni.”
ELSZALASZTOTT ESÉLY. Az ütésváltás színvonalától függetlenül az mindenesetre tény, hogy az előválasztási szezon márciusi befejezése óta Bush előnye szüntelenül nő. Jelenleg a Gallup szerint 13 százalékos fölénye van a demokrata jelölttel szemben. Az elemzők szerint ez mindenekelőtt azt mutatja, hogy Gore kampánya nem tudta kihasználni azt a természetes esélyt, amelyet az amerikai gazdaság történelmének leghosszabb fellendülése jelenthetett a demokraták számára. Az amerikai GDP ma 5 százalékkal magasabb, mint egy évvel ezelőtt, a kiskereskedelmi forgalom pedig 6 százalékkal nőtt. A munkanélküliség mindössze 4,2 százalékos, ami kevesebb mint fele az euró-övezethez csatlakozott tizenegy ország átlagának.
Egyelőre az amerikai szakértők sem tudnak egyértelmű választ adni arra a kérdésre, hogy a fellendülés miért nem érezteti hatását Gore támogatásában. A legáltalánosabb magyarázat úgy hangzik, hogy március óta a Bush-kampány irányvonala a jobboldalról elmozdult a közép felé, de közben meg tudta tartani a középtől jobbra álló hagyományos konzervatív republikánus rétegek támogatását. A Gore-kampány viszont – mondják – nem mozdult el a Clinton-típusú sajátosan amerikai “szociáldemokratizmustól” a közép felé és mégis csökkent támogatása potenciális választóinak balszárnyán, a szakszervezetek tömegei és a gyorsan növekvő latin etnikai kisebbség soraiban.
A magyarázat része (és Gore nehézségeinek meghatározó eleme) az is, hogy nem tudta végrehajtani az elnökségre pályázó hivatalban lévő alelnökök klasszikus feladatát. Nem tudott egyszerre elhatárolódni Clinton elnöktől és ugyanakkor kijátszani az elnöki örökség legfontosabb aduját, a gazdasági fellendülést.
Persze, Gore számára a Clintont terhelő közismert botrányok súlya miatt ez a kettős feladat különlegesen nehéz volt. Amerikai választási statisztikusok az utóbbi ötven év történetét vizsgálva kimutatták: ha egy adott párt két választási cikluson keresztül kézben tartotta a Fehér Házat és a második ciklusban valamilyen botrány terhelte, akkor nem tudta megtartani a hatalmat. (Így történt 1952-ben, 1960-ban és 1976-ban is.) A New York Times mindebből azt a következtetést vonja le: “A demokrata párt elvei és politikája sokkal nagyobb támogatást élvezne, ha Gore nem egy olyan elnök kiválasztott örököseként indulna, akit – ha sikertelenül is – meg akartak fosztani pozíciójától.”
Gore tehát “csúszik”, de Bush még sincs nyeregben. Ennek a magyarázata az, hogy nem ketten, hanem négyen lehetnek a ringben: Gore balszárnyán és Bush jobbszárnyán egyaránt megjelent egy-egy pályázó.
A Zöld párt jelöltként indítja Ralph Nadert, aki már évtizedekkel ezelőtt a fogyasztóvédelmi mozgalom megszervezőjeként országos ismertségre tett szert és most, különösen a szakszervezetek körében, egyre erősödik a támogatottsága. A jobboldalon felbukkant a Reform párt, amely Pat Buchanant, a republikánus szélsőjobb “keresztény koalíció” bálványát indítja és a szétszórt idegenellenes, populista áramlatok híveit célozza meg.
KÜLSŐ HATÁSOK. A két “autszájder” pontosan ki nem számítható támogatottságát ma 3-7 százalékra becsülik. Esélye egyiküknek sincs – de hatásuk lehet. Mégpedig abban az esetben, ha Bush és Gore között szoros lesz a verseny. Ekkor ugyanis a radikálisabb baloldali Zöldek (Nader) a demokratáktól vesznek el szavazatot, a szélsőjobbnak tekinthető Reform párt (Buchanan) viszont a republikánusoktól. Ha az abszurditásig kiélezetten akarunk fogalmazni: minél erősebb Nader, annál jobb Bushnak és minél erősebb Buchanan, annál jobb Gore-nak. –
