már azelőtt kipukkadt, hogy a napokban állami kényszerfelügyelet alá helyezték az ország harmadik legnagyobb kereskedelmi bankját. Az IPB végül megmenekült, miután az állam valószínűleg a legjobb megoldást választotta, és a pénzintézetet gyorsan eladta a belga KBC tulajdonában lévő piacvezető cseh kereskedelmi banknak, a CSOB-nak.
Az IPB a kilencvenes évek elején nagy áhítattal emlegetett cseh modell utolsó bástyája volt. A pénzintézet nem tudott és a legutóbbi időkig nem is akart megszabadulni a jövedelmezőséget rontó vállalati kapcsolataitól – rossz hiteleinek állománya így alaposan felduzzadt. A konzervatív üzletpolitikájukról közismert belgáknak nincs más választásuk, mint hogy elvágják a deficitet termelő céges kötődéseket.
Ma már kevesen emlékeznek, hogy Václav Klaus akkori miniszterelnök sikerpropagandájának köszönhetően a világ posztkommunista átmenetet figyelemmel kísérő fele a “cseh csoda” dicsőítésétől zengett. A kuponos álprivatizációs trükkel megvalósított csehszlovák átalakulás nemcsak az akkor még igencsak kínlódó kelet-európai országokban számított követendő példának, de a nyugati pénzügyi szervezetek szakembereinek körében is szinte egyöntetű elismerést váltott ki. A pénzügyi szigort amúgy nagy elánnal képviselő Nemzetközi Valutaalap sem fukarkodott a csehországi átmenet dicséretével. Sokak számára úgy tűnt: a bársonyos forradalom után bársonyos átmenet következik; a megfelelő útválasztással meg lehet spórolni a gazdasági átalakulás társadalmi költségeit.
A gazdaság jelzőszámai is ezt sugallták. Nem volt például még egy olyan ország a térségben, ahol ennyire korán “befejezték” a privatizációt. A nemzeti jövedelem valóban döntő részét állították elő a magánvállalkozások, csak éppen a piaci viszonyokra jellemző kemény költségvetési korlát nélkül. A tulajdonosi jogosítványokat nem a tőkét hatékonyan befektetni és működtetni tudó tulajdonosok, hanem az állampolgárok, végső soron pedig az állami befolyás alatt álló befektetési alapok kapták.
A készpénzes privatizáció által megalapozott lengyel és magyar átalakulás már középtávon jóval sikeresebbnek bizonyult. Miközben az állam mindhárom országban sokat költött a bankprivatizációk előtti konszolidációra, a magyar és lengyel gyakorlat ezt évi 4-7 százalékos tartós és fenntartható gazdasági növekedéssel hálálta meg.
A cseh növekedés viszont éppen csak, hogy megindul az idén. Egyebek mellett az IPB romjain. –
