Aimeglóduló európai uniós sertésimport, valamint az új dél-koreai és japán piacok is segítettek abban, hogy az idén szárnyal a húsexport – ismeri el Menczel Lászlóné, a Hússzövetség titkára. Országszerte 100 ezer sertést vágnak le hetente, a tavaly ilyenkor számlált 75-80 ezer helyett. Az első negyedévben 43 százalékkal több árut szállítottak ki, mint tavaly ilyenkor – igaz, az export-árbevétel a rossz árak miatt csak negyedével nőtt. A brüsszeli Eurostat szerint az idén megugrott európai uniós (EU) sertésimport nagy részben köszönhető a magyar exportnak, hiszen innen származott a közösség sertéshús-behozatalának csaknem 80 százaléka. (Áprilisig a tavalyinál 10 ezerrel több, azaz 30 ezer tonna sertéshúst szállítottak külföldre a magyar termelők.)
Átmenetileg fellélegzett a legalább 40 százalékos kapacitásfelesleget vonszoló, eredetileg 10 millió sertésre méretezett feldolgozóipar, bár a szolnoki Solami, illetve a Pini-Hungary Meat évi egymillió hízó vágására képes kiskunfélegyházi óriásüzemének csődje, a Tolnahús kezdeményezett felszámolása azért intő jel. Mutatja, hogy a garantált sertésárral és a támogatásokkal, intervencióval éppen csak nem billen fel a piaci egyensúly. Most ugyan csupán 5,4 millió állat röfög az ólakban, de hála a tavalyról változatlan formában és mértékkel megörökölt exporttámogatásnak, versenyképes a magyar hús a külpiacokon, és a szállításhoz is elég a vágnivaló.
KIMERÜLT KERETEK. Ám máris viharfelhők gyűlnek az exportőrök feje felett, hiszen a kilónként átlagosan 60 forintos exporttámogatás évi 5,8 milliárdos keretének 60 százaléka állítólag már elfogyott. (A sertéságazat ez évre tervezett összes támogatása megközelíti a 12 milliárd forintot.) Ráadásul a “kettős zéró”, agrárberkekben “négynullásnak” nevezett EU-magyar szabad kereskedelemi megállapodás (Figyelő, 2000/17. szám) miatt a fő uniós piacokra július elsejétől nem jár majd támogatás – igaz, vámot sem kell fizetni. (Kérdés persze, hogy a vám eltörlése után több pénzhez jutnak-e az exportőrök, avagy a külföldi partner zsebre teszi az eltörölt vám értékét.) Ugyanakkor rontja a feldolgozók hazai pozícióit, hogy a csábító új feltételekkel szabadon érkezhet az importhús is a magyar boltokba. Érthető, ha a közös fenyegetés ellen összefogott a húslobby.
BENNRAGADNAK. “Ha ilyen nyomott külpiaci áraknál leállítják a támogatást, akkor megtorpan a kivitel, és megint bennragad az exportra szánt sertés az országban” – jósolja Horváth Ernő, az ISV Hústermelést Szervező Rt. vezérigazgatója. Újra sertésválság lesz, mert itthon nem fogy el több hús. Farkas Imre, az ötvenéves Zalahús Rt. elnök-vezérigazgatója, az Élelmiszer-feldolgozók Országos Szövetségének (Éfosz) elnöke is aggódik a cég árbevételének negyedét kitevő, az idén 15-20 millió dollárra tervezett kiviteli, és a tavalyinál 10-13 százalékkal magasabb, 13 milliárd forintos árbevételi tervük teljesítéséért. Kormányzati beavatkozást kér, hogy a “négy nulla” bevezetése, illetve az exporttámogatási kassza idő előtti kimerülése miatt ne kerüljenek hátrányba a hazai feldolgozó és mezőgazdasági vállalkozások. Nem véletlen, hogy a Vágóállat és Hús Terméktanács kezdettől fogva tiltakozott a modell húspiaci bevezetése ellen, mondván: az EU-ban az exportszubvenció mellett más címen is sokkal több támogatást kap a sertéstartó és -feldolgozó. A Hússzövetség már tavaly nyáron írásban foglalta össze ötleteit a szaktárcának, hogy a minisztérium – a Kereskedelmi Világszervezet szellemiségével egyezően – a költségek csökkentésével javítsa a versenyképességet és a termelési támogatást is bátrabban alkalmazza. Egyes kiadások ugyanis, mint például a kukorica ára, vagy épp az ATEV (az állati tetemeket feldolgozó állami társaság) díjai, alaposan megugrottak.
A sertéshús exporttámogatása az átlagos, kilónkénti 60 forintról egyébként várhatóan 48 forintra csökken a második félévben. A Vágóállat és Hús Terméktanács ezzel egy időben a termelőknek és a feldolgozóknak előírt, sertésenként 100-100 forintos intervenciós befizetést a kétszeresére emeli, a saját, piacra segítő kasszájának a megnövelésre. Meg nem erősített információnk szerint a szaktárca 5,8 milliárd forintos szerkezet-átalakítási támogatást hirdet meg a második félévben, hogy az exporttámogatás csökkentésének, illetve a négynullás egyezmény bevezetésének a káros hatásait ellensúlyozza a termelőknél.
A támogatásokkal megvalósított költségcsökkentés persze nem a leghatékonyabb módja a versenyképesség javításának. A hús, a sonka, a kolbász piaci sikereinek alapja a “jó” sertés, a takarmánnyal, a tartás technológiával és a szakértelemmel együtt. Hiába vezették be a minőségi sertéshúsátvételt, ez – az élősertés árának szélsőséges ingadozása miatt – nem hozott megnyugtatató eredményt. Az elmúlt négy év tapasztalatai alapján ugyanis, amikor kevés volt a hízó, még a legvastagabb szalonnájú, zsíros jószágot is egymás elől vásárolták meg a vágóhidak, amikor meg sok volt, a legjobbak között is válogattak. A biztos háttér, az egyenletes minőség érdekében a húsfeldolgozók, ha tehetik, saját tulajdonú hizlaldákat vásárolnak. A Zalahús Rt. a Bankár-csoporthoz tartozó ISV technológiájával hét év alatt mintegy 2 milliárd forintot fordított az alapanyag-szükséglete 25-30 százalékát fedező, összesen évi 70 ezer hízót kibocsátó négy hizlalótelepe megvásárlására és korszerűsítésére. Más cégek olyan zárt, több évtizedes termeltetési szövetséget, integrációt építenek ki, mint a Pick-csoport. Ez is segített abban, hogy a Pick Szeged Rt. a tavalyinál 28,4 százalékkal több, 729 millió forintnyi adózott eredményt ért el az idei első negyedévben, miközben árbevétele 15,1 százalékkal, 12,4 milliárd forintra emelkedett.
VÁLTOZATLAN ÁRON. Bár sok hazai sertéstenyésztő szakmai önérzetét sérti egy Nyírségbe költözött külfölditől megtanulni disznót hizlalni, a jövőt jól mutatja a spanyol és olasz tulajdonú Triagro Kft. példája (lásd külön anyagunkat). A hatalmas kereskedelmi láncok szövetségeivel, beszerzési társaságaival szembeni árharcban ugyanis egyelőre vesztesek a magyar húsipari cégek. A saját szövetségeik, fúzióik sem elég erősek a győzelemhez, hiszen a Hússzövetség adatai szerint két éve szinte azonos áron szállítanak. Az ágazati, árbevétel arányos nyereség emiatt átlagosan 3 százaléknál is kisebbre apadt a húsiparban. A nyereséges működéshez költségeiket még tovább kell faragni, olcsóbban kell hízót vásárolni, amellyel az átlagos sertéstartónak eleve ráfizetéses lenne az állattartás.
A Triagro tulajdonosainak többéves keresése és az amerikai-spanyol módszerre, angol hibridre, olasz cégvezetőre alapozott saját hizlaldája azt mutatja, hogy sok magyar állattartónak már túl magas a világpiaci mérce. Ez előre vetíti, hogy az EU-csatlakozás után itthon is igen komoly követelményeknek kell majd megfelelni a termelőnek, amihez a hazai gazdák nagy részének aligha lesz elegendő pénze, teljesítménye és információja.
