– ennek jegyében utasította a kormány a pénzügyi tárcát, hogy az európai uniós csatlakozáshoz szükséges egyes, a gazdaság szempontjából hátrányos harmonizációs lépéseket csak az EU-belépés “napján” hajtson végre. Ez pedig nem más, mint annak közvetett beismerése: vajmi kevés az esély a 2002-es vagy 2003-as tagság elérésére.
Kérdés, hogy a minapi kabinetdöntés mennyiben jelent fordulatot Magyarország integrációs politikájában. A bővítés folyamata halad a maga – az érzékenyebb témákhoz érve értelemszerűen mind lassabb – ütemében. Igaz ugyan, hogy felesleges ragaszkodni az immár irreális 2002-es csatlakozási céldátumhoz, a belső felkészülés szempontjából azonban a munkahipotézisként kezelt időpont jó zsinórmértékül szolgált.
A kabinet néhány kérdésben mégsem szab meg konkrét határidőt. Ez – jó esetben – csupán arra szolgál, hogy ne kelljen többször módosítani a céldátumot, rossz esetben megkérdőjezheti a csatlakozás iránti elkötelezettséget. Megnyugtató, hogy a kormányzat nyomatékosan aláhúzta: Magyarország maradéktalanul teljesíti az eddigi tárgyalásokon vállalt kötelezettségeit. Így az idő előtti harmonizáció néhány területen várható elmaradása remélhetőleg nem befolyásolja csatlakozási kilátásainkat.
A jelenlegi kormányzat tagjai ellenzékben rendre azért bírálták az előző vezetést, hogy az “túlteljesít” Brüsszel felé. Kormányra kerülve azonban megtartották mind az előd 2002-es csatlakozási céldátumát, mind az ahhoz igazított felkészülési menetrendet, még akkor is, amikor az összes többi, a tárgyalásokat szintén az első körben megkezdő tagjelölt már – legalább – 2003-mal számolt.
A mostani “filozófiaváltás” annak a felismerése, hogy az általunk megálmodott csatlakozási dátum makacs ismételgetésével aligha másíthatjuk meg a tagországok szándékait. –
