– juthat eszünkbe a nap mint nap igazolódó régi mondás annak kapcsán, hogy az Európai Unió (EU) keleti bővítését a tagállamok lakosságának több mint fele ellenzi. Öröm az ürömben, hogy ezen akadályverseny egyik legmagasabb gátját, a bővítési szkepszist Magyarországnak van a legkomolyabb esélye leküzdeni: csatlakozásunk népszerűsége az uniós lakosság körében 47 százalékot tesz ki, és ezzel a közép- és kelet-európai országok között az első helyen állunk. A bővítést ellenző politikusi megnyilvánulásoknak (lásd: Haider-jelenség) azonban még így is jó táptalaja lehet az a tény, hogy lényegében minden második uniós polgár Magyarország befogadása ellen foglal állást.
Ha a hegy nem megy Mohamedhez, akkor persze Mohamed kénytelen közeledni a hegyhez. A múlt héten közzétett uniós közvélemény-kutatással szinte egy időben napvilágot látott Szonda Ipsos-felmérés szerint itthon jóval magasabb az EU-csatlakozás népszerűségi indexe: a lakosság kétharmada egy mostanság tartandó népszavazáson a belépés mellett voksolna. A csatlakozás magas tetszési indexe és – a felmérés készítői szerint – a magyar lakosság csodavárástól mentes, realista, árnyalt viszonyulása reményt adhat a magyar politikusoknak ahhoz, hogy az elkövetkező néhány esztendő során sikerrel “vigyék be” országunkat az unióba.
A hazai, sokszor valóságos alap nélküli unióellenes kirohanások persze ezzel éppen ellentétes hatásúak. Kövér László Fidesz-MPP-elnök minapi kijelentése (“az EU úgy megbánta a csatlakozásra tett ígéretét, mint az a kutya, amely kilencet kölykezett”) a nyugat-európai populista, bővítésellenes, inkább a partvonalon túlról “bekiabáló” politikusok malmára hajtja a vizet. A döntéshozói elit túlnyomó többsége ugyanis, élén az Európai Bizottsággal, egyértelműen a keleti kiterjesztés mellett áll.
Az idézetthez hasonló megnyilvánulások itthon is gyarapíthatják az ellenzők – egyelőre igen szűk – táborát. Ne feledjük: Lengyelországban a csatlakozás népszerűsége már 50 százalék alá süllyedt, ami – egy cinikusabb hozzáállást feltételezve – máris “megoldhatja” az amúgy sok buktatóval terhelt lengyel bővítés dilemmáit.
A legnagyobb hazai kormányzópárt elnökének nincs igaza, amikor burkoltan szószegéssel vádolja az EU-t. Egyes nyugat-európai politikusok valóban tettek a csatlakozási időpontra vonatkozó ígéreteket, de kötelező érvényű uniós határozat a keleti bővítés első körére vonatkozóan mindmáig nem látott napvilágot. Az már más kérdés, hogy Magyarország számára persze sokkal kedvezőbb volna, ha a tizenötök kitűznék a várva várt céldátumot.
Feltéve persze, hogy a kormány valós szándéka, hogy csatlakozzon az EU-hoz. Az mindenesetre a hazai közvélemény érettségét megcsúfoló politikusi nyilatkozat után is reményt keltő, hogy nem lehet leváltani – a népet. –
