– Dacára annak, hogy a parlament Önt szakmai feladatra emelte pozícióba, 103 ellenzéki honatya nemmel voksolt a személyére.
– Eddigi tevékenységemet csak (bank)szakmai szempontok határozták meg, s úgy gondolom, a felügyelet elnökeként is tisztes távolban dolgozhatom a politikától.
– Igazából mégsem lephette meg az a fogadtatás, hiszen politikai ügy lett a szuperfelügyeleti elnökségből. Szalkai István biztos befutónak látszott, ám végül a miniszterelnökkel támadt politikai nézeteltérések miatt visszalépett a jelöléstől.
– Nem tudom, kinek fűződött érdeke ahhoz, hogy Szalkai visszalépéséből politikai ügyet kreáljon. Én olvastam a levelet, amelyben az általam nagyra becsült szakember megindokolta döntését, és nyomát nem láttam politikai okoknak.
– A túlságosan ellenzéki színezetű alelnöki team mégis teljesen kicserélődött a közelmúltban. Ez aligha szolgálja a korábbi gyanú eloszlatását.
– Nézze, én biztosan tudom, hogy az alelnökök kinevezésében Szalkai szabadságot élvezett, tudomásom szerint lemondásának nem ez volt az oka.
– A politikai természetű ügyektől nehéz távol tartania magát manapság, hiszen kinevezéséig egy közvetetten állami tulajdonban álló bankot vezetett. A hírek szerint nemrégiben a Magyar Fejlesztési Bankkal komoly nézeteltérései voltak.
– Nem tagadom, nagyon éles viták voltak közöttünk, az állásommal játszottam. Ám végül ez az ügy jól sült el, nagymértékben ennek – szakmai eltántoríthatatlanságomnak – köszönhetem új állásomat.
– Maradjunk a szakmánál. Önt elég gyorsan találták meg Szalkai visszalépése után. Tudja már, miként szervezi meg és irányítja az új pénzügyi mamutszervezetet?
– Székemet csak május elsejétől foglalom el. De az elmúlt hetekben többször is találkoztam a fő elődintézmény, az Állami Pénz- és Tőkepiaci Felügyelet vezetőivel, Szalkai Istvánnal és Náray László elnökhelyettessel, a PSZÁF jelenlegi megbízott elnökével, akik bevezettek a felügyeleti munkába. Nagyra becsülöm elődöm szakértelmét, nem is tervezek lényegi változtatásokat. Egyébként pedig örülök a kihívásnak.
– Az alapkérdés az volt, miként lehet majd hatékonyan összetolni a bankok, biztosítótársaságok és pénztárak eddig függetlenül működő felügyeletét.
– Marad a Szalkai-modell, amelyben funkciók alapján különülnek el a különböző tevékenységek. Például egy engedélyezési igazgatósága lesz a bankoknak, biztosítóknak és pénztáraknak, és közös lesz az ellenőrzési részlegük is. Ami pedig a szakembergárdát illeti, szeretnék még egy félelmet eloszlatni: politikai tisztogatásra egészen biztosan nem kerül sor.
– Ön a bankszférából érkezett. Miként fogja áthidalni azt a problémát, hogy a többi területről nincsenek mélyreható ismeretei?
– Nem az a fontos, hogy mindenhez részletekbe menőkig értsek, hanem az, hogy jó szakemberekkel vegyem körül magam. Egy szervezeten kívüli tanácsadói hálózat felállítását tervezem, amely segítségemre lehet minden olyan területen, ahol nincs elegendő szakismeretem.
– Azzal is megbarátkozott, hogy a beígért autonómia helyett most gyakorlatilag a Pénzügyminisztérium egyik osztályaként működnek.?
– Ezt én másként látom. Valóban a kormány a felügyeleti szervünk, bizonyos kérdésekben egyeztetnünk kell a pénzügyminiszterrel, s még az is igaz, hogy gazdálkodásunk része a Pénzügyminisztérium költségvetésének. Ám valamennyi szakmai döntésünket önállóan hozhatjuk meg. Nekem jelenleg ennyi is elég az autonóm működéshez.
43 éves, 1981-ben végzett a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem külkereskedelmi és nemzetközi pénzügyi szakán. Négy évig a Tesco Külkereskedelmi Vállalat üzletkötőjeként dolgozott, majd a CIB Bank ügyvezető igazgató-helyettese lett. 1995-ben és 1996-ban a Magyar Külkereskedelmi Bank Rt. vállalati üzletágát igazgatta, majd visszatért CIB-hez igazgatósági tagnak. 1998-ban a Hypo-Bank Hungária Rt. – az év novemberétől HypoVereinsbank – vezérigazgatói székét foglalta el, majd tavaly, ugyanilyen beosztásban, a Konzumbankhoz került. 2000. május elsejétől a PSZÁF elnöke. Felsőfokú angol-, német- és orosznyelv-tudással rendelkezik.
