Elmúlt századunk tízes éveiben, szlovákok lakta Békés megyei faluban játszódik Deák Krisztina legújabb játékfilmje, a Jadviga párnája. Az örömtelinek induló házassági történet Závada Pál azonos című regénye nyomán pereg egy soha be nem teljesülő, szenvedélyes, mégis reménytelen szerelem drámája felé. A kétnyelvű világban szlovák nacionalisták szítják a tüzet, ami ugyanakkor a házaspár nászágyából hiányzik. Bodó Viktor és Tóth Ildikó, Dzsoko Roszics és Ónodi Eszter finoman cizellált jellem(vissza)fejlődéssel a pusztító szerelem és az érzéki gyötrelmek világába viszi el a nézőt. Az ágyból hiányzó párnacsatákat azonban nem pótolják az olykor szájbarágó történelmi párhuzamok: az elmaradott Magyarország igyekvése Európába, az izzadságszagú polgárosodás folklorisztikus tálalása kissé tompít az irodalmi alapanyag átütő erején. A filmet mindazonáltal sűrűn kellene szerepeltetni nyugat-európai fesztiválokon, hadd lássák ott is, milyen az, amikor a magyar szembenéz a múlttal. Ez persze nem a közelmúlt, az arról szóló alkotással egyelőre adós még a szakma. –
