Könnyű lenne valamiféle trendet emlegetni, holott nyilván csak a véletlen műve, hogy a napokban két olyan színházi premier is zajlott, ahol az előadást filmrendező jegyzi. Az Operaházban Szabó István állította színre az Amszterdamban élő és alkotó Eötvös Péter Három nővér című operáját, míg a Budapesti Kamaraszínház Shure Stúdiójában Sas Tamás rendezte Egressy Zoltán komédiáját, Sóska, sültkrumpli címmel. A két produkcióban az lenne egyébként a közös, hogy kizárólag férfiak játsszák. Az eredeti operát ugyanis kizárólag férfi énekesekre írta Eötvös, ám az operaházak többsége képtelen kiállítani összesen tizenhárom férfi szereplőt. Irinát, Mását, Olgát és Natasát így operaénekesnők adják elő, ami a konvenciókhoz ragaszkodó magyar közönségnek érezhetően jobban is tetszik. Nem mintha a Shure-produkció partjelzői nem hordoznának feminin jelleget. Nemcsák Károly és Karácsonyi Zoltán széplelkű prostituálódása a határozott vezető bíró – Bozsó Péter – által, akár nyíltszíni erőszakként is felfogható. A magyar fociról szóló komédiát az élet inspirálta, Csehov világa pedig Európa peremvidékén élt életünk része. A két filmrendező pontos, érzékeny színpadképet rajzolt – rólunk. –
