Hat évi küszködés után a német BMW autógyár úgy döntött, végleg megválik brit leányvállalatától, a Rovertől. Maga a Rover személyautó-márka és a longbridge-i törzsüzem a Kajmán-szigeteken bejegyzett Alchemy Partners nevű kockázati tőkebefektetési alaphoz kerül, és MG Car Company néven fog tovább működni. Az ügylet pénzügyi részleteiről egyik fél sem nyilatkozott, de BMW-tisztviselők utalásaiból arra lehet következtetni, hogy az Alchemy kap több milliárd eurót, amiért megszabadítja a bajor céget a Rovertől. Az MG továbbviszi a Rover 25-ös és 45-ös modellek, valamint a Minik gyártását, de csak amíg ki nem futnak. A BMW bérmunkában fogja szállítani számára a Rover 75-ös sorozatot, emellett folytatja egy saját gyártásra szánt új Mini-modell kifejlesztését.
John Multon, az Alchemy egyik vezetője elmondta, hogy Longbridge-ben a jelenlegi – a kapacitástól jócskán elmaradó – 180 ezres szintről évi 100 ezer darab alá szállítják le a termelést, ami jelentős létszámleépítéssel jár együtt. Az elbocsátások várható nagyságát nem közölte, sajtóértesülések szerint azonban a 8800 állás fele szűnik meg, a szakszervezetek pedig attól tartanak, hogy a 40 ezer főt alkalmazó beszállító és kiszolgáló cégeknél is hasonló arányú munkahelyvesztés következhet be. A többi gyáregységet is figyelembe véve akár 50 ezer állás is veszélyben foroghat. A Rover-modellek kifutása után az Alchemy luxuskategóriás sportkocsik és kiskategóriás személyautók gyártására készül, s arra törekszik, hogy két év alatt nyereségessé tegye új szerzeményét, amelyen aztán legkésőbb 2005-ig túl is akar adni.
A várható leépítés miatt a BMW lépése igencsak kedvezőtlen fogadtatásra talált Nagy-Britanniában, olyannyira, hogy maga Tony Blair kormányfő telefonon fölhívta Joachim Milberg vezérigazgatót, hangot adva “csalódottságának és haragjának”, amiért a vállalat, miután nem volt képes talpra állítani a Rovert, ilyen drasztikus megoldáshoz folyamodik. A BMW ezzel együtt aligha fogja megmásítani elhatározását, amelynek fő oka az, hogy a részvények 48 százalékát birtokló Quandt-család megelégelte a folyamatos veszteségeket.
Tavaly a Rover 1,2 milliárd eurós veszteséget produkált, 26 százalékkal többet, mint 1998-ban. A BMW vezetői többek közt a font erősségével magyarázzák a kudarcokat, s külön megemlítik, hogy a helyzet nem vált volna ilyen súlyossá, ha Nagy-Britannia csatlakozott volna az európai valutaunióhoz.
A Rover eladása és a vele járó átszervezések miatt a BMW még az 1999-es mérleg terhére 3,2 milliárd eurós kiadást könyvel el, s így az évet – az anyavállalat magas nyeresége ellenére – összességében 2,5 milliárd eurós mínusszal zárja. Elemzők szerint azonban így is megéri megválni a Rovertől, annál is inkább, mert a BMW saját márkája a várakozásokon felül szerepel: az év első két hónapjában az eladások 11 százalékkal, 110 ezer darab fölé emelkedtek.
Ráadásul az egyszeri kiadást szinte teljesen ellensúlyozza egy egyszeri bevétel, mivel a BMW nagyjából 3 milliárd euróért eladja a Land Rover terepjáró-gyártót az amerikai Fordnak. A leányvállalat nyereségesen működik, ezért az eladás híre némi meglepetést keltett. Napvilágot láttak olyan sajtóinformációk is, miszerint a Ford – a világ második legnagyobb autógyára – teljes egészében fel akarja vásárolni a BMW-t, amiről közvetítőkön keresztül már hónapok óta folynak tárgyalások. Münchenben ugyan azt közölték, hogy a BMW nem eladó, de elemzők úgy vélik, az ágazat globális konszolidációja előbb-utóbb a bajor vállalatot is eléri.
A brit kormány mindenesetre “felszabadította” azt a 129 millió angol fontot, amellyel a Rover túlélését kívánta támogatni. A pénz, egy 152 millió font összegű segélycsomag részeként gyakorlatilag már hónapok óta megvolt, s eredetileg London a BMW-nek címezte volna azzal, hogy fordítsa a tulajdonában lévő longbridge-i Rover üzemre az ottani termelés fenntartására, korszerűsítésére. A kormány a pénzzel formailag a gyártóüzem térségét, a West Midlands nevű régió ipari projektjeit támogatja. –
