az elmúlt hetekben: a Tisza szennyezéséről, a csonka médiakuratóriumokról és a szervezett bűnözés melegágyáról szóló híradások – függetlenül attól, hogy mennyire voltak korrektek – világszerte ritka nagy médiajelenlétet biztosítottak Magyarország számára. A kivételes érdeklődésből aztán rögvest levonható volna az a viszonylag egyszerű következtetés is, hogy kemény fába vágja a fejszéjét az, aki a világmédiának akar olyan ötleteket adni, amelyek alapján az majd kedvező képet formál Magyarországról. (Csengő nevű nemzetközi PR-cégek persze szívesen vállalnak ilyen megbízásokat – de átalány- és nem sikerdíjas megbízásként.)
Valószínűsíthetően több lesz a hozadéka az országimázs-alakítás célzottabb és szerényebb formáinak. Olyasféléknek, mint amilyen a Chikán Attila vezette delegáció látogatása volt március közepén a detroiti autóipari szakkiállításon, valamint a világ high-tech iparának kaliforniai központjában, a Szilícium-völgyben. Mind a téma, mind a helyszín megválasztása jó és időszerű. Olyan amerikai üzletemberek, befektetési alapkezelők, kockázati tőketársaságok látókörébe kerülhet ezáltal az ország, akik és amelyek egyébként nem sokat tudtak róla, nemhogy az általa kínált üzleti lehetőségekről.
Egy-egy ilyen látogatás persze csak közvetett eredményeket hozhat. (San Francisco polgármestere például ígéretet tett arra, hogy üzletemberek egy csoportját elhozza Magyarországra.) Az állandó jelenlét – akár helyi képviselők megbízása révén is – tartósabb haszonnal kecsegtet.
Elgondolkodtató, hogy a magyar külgazdasági diplomácia kellő mértékben, kellő erőkkel és a megfelelő területeken van-e jelen! Hogy az egész magyar diplomáciai kar képes és hajlandó-e a magyar gazdasági és üzleti érdekek képviseletét is ellátni? Elvárja, számon kéri-e tőlük ezt a külügyi vezetés, s megkapják-e hozzá a szükséges támogatást?
A válaszok megfogalmazásához elsősorban annak tisztázása szükséges, hogy valójában létezik-e önálló magyar külpolitikai érdek, vagy pedig ez mindennél jobban a gazdaságon keresztül fogható meg. –
