Bajban van az egységes európai valuta. Még el sem kezdték kinyomtatni a bankjegyeket, még csak számlapénzként létezik, de a pénzpiaci szakemberek jó része egyre szkeptikusabb az euró jövőjét illetően. A közös valuta piacra lépése óta lényegében folyamatosan veszít értékéből – nem csak a robosztusan növekvő, az információs szolgáltatások robbanásszerű fejlődéséből elsődlegesen profitáló amerikai gazdaság dollárjával, de az angol fonttal, és kisebb mértékben, a japán jennel szemben is. Az euró iránt az elmúlt egy évben nem nőtt a piacok bizalma. Elhanyagolható maradt tartalékdeviza szerepe, és az unión belül sem váltak széles körben szokásossá az euró-ügyletek.
SZKEPTIKUS BRITEK. Jól megvilágítja az euróval szemben növekvő szkepszist az Economist által nemrégiben idézett brit felmérés, amely szerint a szigetország lakosságában az elmúlt év alatt a mérsékelt többségből jelentős kisebbségbe szorultak a valutaunióhoz való brit csatlakozás hívei. Az üzleti élet képviselőit összefogó Confederation of British Industry korábbi egyértelműen támogató álláspontja is elbizonytalanodni látszik. Az utóbbi egy év nem bizonyította, hogy a brit gazdaság bármilyen számottevő hátrányt szenvedett volna amiatt, hogy az ország nem csatlakozott a közös valutához.
Az Európai Központi Bank (ECB) ritka és erőtlen beavatkozásai kevésnek bizonyultak az árfolyam stabilizálásához. A laissez faire politikájának van közgazdasági racionalitása. A piacoknak meg kell győződniük arról, hogy az ECB nem támogat meg mesterséges árfolyamszintet. Amit annál is kevésbé tehetne, mert tartalékait valószínűleg rövid idő alatt felemésztené egy ilyen próbálkozás. A kamatszint erőltetett változtatása hasonló hatással járhatna.
Aligha vitatható azonban, hogy a jelenlegi helyzetben az euró iránti bizalom helyreállítása erősebb intervenciót indokolhat. Az eddigi folyamatos árfolyamvesztés miatt a közös pénz reputációja meglehetősen alacsony a nemzetközi piacokon. Mindenki szabadulni akar euróban fennálló követelésétől, mert az állandó veszteség forrásának ígérkezik. A folyamatos lecsúszás (slide down) a globális piacoknak is meglehetősen rossz üzenet az európai gazdaságok versenyképességéről.
Az értékvesztés okai nyilván legalább annyira megtalálhatók a piac (meglehet, elhamarkodott) ítéletében, mint versenyképességi és inflációs folyamatokban. Az EU környékén 1999-ben lezajlott események (a brüsszeli bizottság kényszerű lemondásával az élen) nem fokozhatták az integráció iránti pénzpiaci bizalmat. Az idén aktívabb kibocsátói szerepvállalás kell ahhoz, hogy az euró jövője biztatóbb legyen. Ennek esélyét azonban az új osztrák kormány és a tizennégyek jelenlegi viszonya nem segíti. Belső források szerint jelenleg történetének talán legnagyobb válságát éli meg az unió. Ettől a közös valuta erősödése aligha várható.
Korai volna azonban eltemetni az eurót. A valutaunióban részt vevő gazdaságok erősek, idei növekedési kilátásaik pedig lényegesen jobbak, mint 1999-ben voltak. Szükséges lenne azonban olyan bázis árfolyam (anchor rate) megállapítása, amelyet a ECB nagyobb áldozatok árán is képes és hajlandó megvédeni. Ezt az árfolyamszintet valószínűleg nem volna okos nyilvánosságra hozni, de az aktívabb jegybanki intervenció világosan jelezné létezését. Ha az euró árfolyama ennek nyomán stabilizálódna, az nagy lépés lenne az elfogadottság és a piaci bizalom megszerzése felé. De ha csak időleges a trendváltozás, annak is lehetne pozitív értéke. A piacok számára egy átmeneti erősödés kétfajta üzenet hordozhat. Vezethet a piaci konszenzus olyan átalakulásához, hogy az euró nem egy monoton függvény mentén értékvesztő valuta – és ekkor a spekulációs érdeklődés nőhet. Lehetséges azonban, hogy a piac így ítél majd: lám, intervencióval sem sikerült megőrizni az árfolyamot, a helyzet rosszabb annál is, mint korábban gondoltuk. Ezen ítélet kialakulásának van kockázata, azonban feltehető, hogy a piaci szereplők jelentős része inkább az előbbi álláspontra helyezkednék.
A jelenlegi lecsúszás ugyanis ma már sok tekintetben önerősítő folyamat, amelyet a negatív várakozások növekvő ereje miatt egyre nehezebb lesz pusztán a piaci folyamatoknak megállítaniuk.
KÉSHET A KELETI BŐVÍTÉS? A magyar gazdaság számára az EU nagy piaci súlya és a közelgő csatlakozás miatt nem kedvez a gyengélkedő euró. Annál kevésbé, mert a valutaintegráció ellentmondásossá válása és esetleges lelassulása magát az EU-bővítést is megnehezítheti. Gyenge euróban beérkező exportbevételekből a dollár- és jenhitelek törlesztése is elhúzódhat. Előremutató fejlemény lenne, ha az ECB konzultációkat kezdene az első csatlakozási kör hat országának monetáris szakértőivel arról, mi is az unió szándéka az euró védelmében. Vagy egy ilyen együttműködés lehetősége az utópiák világába tartozik? –
