Bár a premiermozik a Stigma-tától várják a februári langy üzletmenet fellendítését, akad a kínálatban egy nem kikerülhető alkotás, a Zuhanás, amelyet a forgalmazók azzal vágtak agyon, hogy műfaji meghatározásként ráütötték a melodráma címkét. Sidney Pollack rendező egy 1984-ben megjelent regényt dolgozott fel, amely egy tragikus légi baleset során kiderülő házastársi hűtlenségről és annak utóéletéről szól. Sőt, mindjárt kettőről, mert az egyik hátramaradt – Harrison Ford szokásosan, de nem szokványosan jó alakításában – sorstársra is lel (a hervadásából feltámadó asszonyt Kristin Scott Thomas formálja meg), amit nem afféle amerikai hősként, hanem érző, gondolkodó emberként élnek meg. Ez egy európai film amerikai lehetőségekkel; a lehető legjobb keveredés alkotók és nézők számára egyaránt. Még akkor is, ha a legnagyobb vívódás közepette azon mulat a közönség, hogy amikor Harrison Ford az utcáról megérkezve felcsapja a lábát az asztalra, cipője talpa olyan makulátlan, mintha a dobozból húzták volna elő. Ez egyébként a kellékes jóvoltából nyilván így is történt. De hát tévedni emberi dolog, s a kitűnő film is erről szól. –
