Szegény mai gyerekek! És szegény mai húszas és harmincas generáció! Akiknek Verne Gyula kimaradt az életéből. A mostani gyerekek anyanyelve a számítógép, a mai húszasoknak és harmincasoknak pedig a Verne-varázslat helyett már csak a hideg, embertelen, matematikailag kispekulált sci-fi jutott.
Az én gyerekkorom hármas csillagának Verne Gyula (Jules Verne), May Károly (Karl May) és Benedek Elek számított. Egyik kedvencem a titokzatos Némo kapitány volt, aki csodálatos Nautilus tengeralattjárójával fel-felbukkan a tenger mélyéről, amikor valahol baj van és segíteni kell. Vagyis Verne előre kitalálta a tankolásra nem szoruló atomtengeralattjárót, csak hát manapság a humanista Némo kapitány nagyon hiányzik belőle. Amikor az Ó-Váci utca és a Szerb utca sarkán a kilencvenes évek elején megnyílt a Nautilus étterem, egyik barátom hamarosan meghívott ebédelni. Akkor ettem először Magyarországon homárt. Hol is ettem volna 1945 és 1990 között? Külhonban persze már előfordult néhányszor, egyszer például Abbazia-Opatijában, de a legjobb Miamiban volt, egy nem is olyan drága, kizárólag homárra specializált étteremben, ahol fakalapácsot is adtak a fenomenális szörny elfogyasztásához. És nagy élmény volt öt-hat éve a Nautilusban is. Csak lelkesedéssel tudok beszélni erről, hiszen minden rákféle, de legfőképpen a homár olyannyira szívemhez nőtt (jó kifejezés ez valamire, amit aztán felfal az ember?), hogy még egyik regényem címébe is belefoglaltam az Úr eme ízletes ajándékát: hogy aszongya „A homár páncélja”.
Nézzük meg újra, mit tud ez a Nautilus? – gondoltam. Az utcáról néhány lépcső lefelé, leszállunk a szuterénbe, és máris ott vagyunk a tenger mélyén. Nagy kerek kajütablakok körbe, melyekben gyönyörű, egzotikus halak úszkálnak (mármint odakint a képzelt óceánban), és bámulnak rád gülüszemekkel. Mi meg ücsörgünk a hangulatosan muzsikáló tengeralattjáróban. Máris rendben van a dolog.
Ezúttal nem a homárt kockáztattam meg, csak egy homárkrémlevest. Felséges volt. Semmi konzervbontás a konyhában, meg felhabosítás, ezt érezni lehet. És valóban így van, meg is kérdeztem. A homár páncélját (már megint?) vajban pirítják, ez az alapíz, de persze homárhús meg konyak meg tejszín, meg mit tudom én, mi mindent művelnek vele, mindenesetre őrületesen jó! Feleségem előétele pedig füstölt pisztráng volt mazsolás tejföllel. Kaptam belőle, nagyon pikáns és finom.
Akárcsak a pontosan húszféle halból kiválasztott vegyes tengeri haltál roston (nyelvhal, cápa, lazac, rák, tintahal) grillezett krumplival és fokhagymamártással a párom előtt. Én a mániámnál maradtam, királyrákot ettem roston, most sem tudott nem ízleni. Kitűnően csinálják. Persze kétségtelenül nem a szegényember étterme a Nautilus, de csak a valóban különlegesen beszerezhető tengeri finomságok borsosan drágák. A hazai szárnyasok, marhahúsok, bárányok és vadak elfogadható áron kaphatók. Az ebédhez nagyon száraz, gyengéden keserűmandula illatú dörgicsei rizlinget ittunk. Az aperitif Unicum alá pedig még a stampedli is külön jegelve volt: ez bizony csillagos ötös! –
Hangulat: mélytengeri utazás Kiszolgálás: hibátlan Előételek: 500-2000 forint Levesek: 350-1000 forint Halak: 1800-4600 forint (és a homár: 160 forint/dekagramm) Húsételek: 1000-4400 forint
