Egyelőre nincs mit a tejbe aprítani: szerte az országban mintegy 3 milliárd forintnyi feldolgozott tej árával tartozik a Mizo a termelőknek az utóbbiak január 14-i nyilatkozata szerint. Az ügy előzménye, hogy tavaly ősszel a cégnek forgóeszközhitelt nyújtó bankok beszüntették a hitelek folyósítását, egymilliárd forintot vonva ki a Mizóból. A válságnak immár feltehetően csak állami segítségnyújtással (garanciavállalás a Mizónak vagy a termelőknek), a cég felszámolásával vagy a termelők kártalanításával lehet véget vetni. A Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium (FVM) viszont elzárkózott a közvetlen vagy közvetett pénzügyi beavatkozástól, hiszen nem akar a piaci logikával gyökeresen ellentétes lépéseket tenni. Úgy tudjuk, most semmilyen formában nem kívánja támogatni sem a tulajdonosok, sem pedig a termelők megoldási javaslatait, mert – jogosan – attól tart, hogy az utóbbi másfél-két évben veszteségesen működő magáncég állami megmentésével precedenst teremtene.
MILLIÁRDOS MŰKÖDÉSI VESZTESÉG. Nem csupán az állami segítség elmaradása, hanem a banki források elapadása sem meglepő, ha azt nézzük, hogy a pécsi központú tejipari cég működése nagyrészt hitelekre támaszkodott. Ezzel párhuzamosan egy dinamikus és tőkeigényes terjeszkedési-piacszerzési tevékenység folyt, a lehetőségekhez mérten hatalmas, 2,4 milliárd forintos technológiai fejlesztési beruházással, és legalább félmilliárd forintos reklámköltséggel. Mindeközben 1998 óta maga az alaptevékenység is rendkívül veszteséges volt, csak a tejfeldolgozásból 900 millió forint feletti mínusz halmozódott fel másfél év alatt, miközben a hitelek kamatterheit is fizetni kellett. Az 1998-as mérlegben így 17,89 milliárdos árbevétel mellett 636 millió forintos üzemi, illetve 884 milliós adó előtti veszteséget mutatott ki a cég, míg 1999 első hat hónapjában 10,5 milliárdos árbevétel mellett 290 millió forintos üzemi, és 364 milliós adó előtti veszteséget tükröztek a Mizo könyvei. A cég vezetésének magyarázata szerint a létszámleépítések, az üzembezárások költségei, valamint a támogatási rendszer tavaly áprilisi átalakulása okolható a veszteségekért, különben nullszaldóval működött volna a cégcsoport.
A mérleg- és eredményadatok szerint viszont az utóbbi időben gyakorlatilag saját vagyonát élte fel az árbevétele alapján második legnagyobb magyarországi tejfeldolgozó. A felhalmozódó veszteségek nyomán a tavalyi féléves mérlegadatok tanúsága szerint a 7,9 milliárd forintos kötelezettségállománnyal szemben 1,25 milliárd forinttal kevesebb készlet- és követelésállomány mutatkozott, s 1999 egészében a cég vezetése szerint mintegy 23 milliárdos árbevétel mellett mindössze 1,8 milliárd forintos volt a banki hitelállomány.
Az 1997 augusztusában négy tejes cég (Baranyatej, Győrtej, Bácstej és Classtej) összeolvasztásával létrejött Mizo-Baranyatej meghatározó, 56 százalékos tulajdonosai – Jederán Miklós és Bajczi Zoltán (a két keresztnévből származik a Mizo rövidítés) -, úgy tűnik, túl nagy fába vágták a fejszéjüket, amikor a nem túl jövedelmező, ám annál nagyobb nyugati konkurenciával sújtott tejágazatban próbáltak hitelekből talpon maradni, és előre menekülni.
A stratégia egyértelmű volt: a piaci súly és az értékesítés növelése mindenáron. Ez a milliárdos beruházásokat, létszámleépítéseket igénylő folyamat azonban saját erőből nem volt finanszírozható, ráadásul a törlesztés forrását éppen az alaptevékenység adta volna, az viszont veszteséges lett. (Amennyiben a fejlesztések és a piaci részesedés növelése maradt volna el, akkor a céget feltehetően tönkreteszi a konkurencia.)
MEGHIÚSULT KIBOCSÁTÁS. Az ördögi körből a célba vett tőzsdei részvénykibocsátás, vagy pedig egy külföldi szakmai befektető megjelenése húzhatta volna ki a társaságot. Az 1998 második fele óta tervezett, 20 millió dolláros (5 milliárd forintos) nagyságrendű tőkeemelésre a hivatalos magyarázat szerint nem voltak alkalmasak az akkori piaci körülmények, bár a tulajdonosok már fél évvel azelőtt minden technikai akadályt elhárítottak a tőkebevonás elől. A kibocsátás meghiúsulásának oka azonban mindenekelőtt a veszteségeket mutató mérlegadatokban keresendő, hiszen egy ráfizetéses társaság részvényeit lehetetlen a tőkepiacon eladni.
Külső nagybefektetőt sem sikerült találni, legalábbis az ilyen tranzakciók hagyományos formájában, viszont egy időre a holland Friesland BV birtokába került a részvények 39,22 százaléka, mégpedig egy hiteltartozás fejében. (Később a szerződést a Mizóban 2,4 százalékban tulajdonos Fővárosi Önkormányzat kérelmére megvizsgálta az Állami Pénz- és Tőkepiaci Felügyelet, s érvénytelennek nyilvánította, mivel a cég alapszabálya szerint minden 33 százalék feletti tulajdonszerzés esetén 300 százalékos árfolyamon vételi ajánlatot kellene tenni a többi tulajdonosnak. A dolog érdekessége, hogy ezt a szabályt éppen a Friesland belépése előtt két hónappal hozta meg a Mizo közgyűlése.) Értesüléseink szerint ugyanakkor a Friesland belépése után megmaradt 56 százalékos tulajdonrészen fele-fele arányban osztozó Jederán Miklós és Bajczi Zoltán is hajlandó lett volna a 300 százalékos áron kiszállni a vállalatból. A hírek szerint viszont a Friesland a fenti szorzónál lényegesen kisebbet épített be vételi ajánlatába, amire a két főtulajdonos nemet mondott.
NEM KEDVELIK A TULAJDONOSOKAT? Az FVM-támogatás visszautasítása mögött nem csupán a precedensteremtés elkerülésének hivatalosan hangoztatott indoka, és a könnyen védhető gazdasági racionalitás húzódik meg. Lapunk több forrásból úgy értesült, hogy a kisgazda vezetésű minisztérium hallani sem akar Jederán és Bajczi megsegítéséről, s nem csupán a rossz üzletmenet, hanem a két tulajdonos személye miatt sem. Mégpedig vélhetően a Győrtej Rt. magánosítása során kipattant ellentétek miatt (az előzményekről lásd keretes írásunkat). Az 1992-ben még Fidesz színekben első kerületi önkormányzati képviselőként dolgozó, majd a tejipari privatizációban jeleskedő Mizo-tulajdonosok mára eltávolodtak a politizálástól, így nem siet segítségükre a vezető kormányzó párt sem – állítják egyesek. Értesüléseink szerint a Győr-Moson-Sopron megyei tejtermelők és egyes kisgazda körök a legerélyesebbek a Mizóval szemben, mert annak idején a Baranyatej közbelépése miatt a helyiek nem szerezhették meg a Győrtej irányítását.
Ezt a feltételezést látszik igazolni, hogy a Győr-Moson-Sopron Megyei Közgyűlés kisgazda színekben megválasztott alelnöke, Maurer János január második hetében, a fizetési fennakadás nyomán rendőrségi-, ügyészségi- és adóügyi vizsgálatot kezdeményezett a Mizo tulajdonosai és vezetői ellen. A megyei hatóságokhoz írt levelek a Baranya megyei illetékesekhez kerültek – tudtuk meg. Maurer szerint a Mizo pénzt szivattyúzott ki az öt éve megszerzett, jól működő Győrtejből. A kisgazda politikus hangoztatja, hogy ráadásul mind a privatizáció, mind pedig a későbbi tőkeemelés jogsértően zajlott le. Vádjai között szerepel, hogy kizárólag papíron, technikailag történt meg a Győrtej tőkeemelése.
A múlt pénteken több száz tejtermelő tüntetett a pécsi Mizo székház, illetve a csornai tejüzem előtt, követelve, hogy a cég tartsa be szerződéseit, és ismertesse megoldási javaslatát. A társaság vezérigazgatója, Kiss János a kifizetések megkezdését ígérte. Álláspontja szerint az átlagban 50 napos késedelem lefaragásához egy-másfél éves konszolidációs program szükséges. A bankoknak benyújtották az üzleti tervet, és megkezdték a tárgyalásokat.
“Amennyiben a Mizo közvetlen állami támogatást kapna, arra az esetre olyan banki ígérvénnyel rendelkezik, miszerint a bankok 3 napon belül addicionális hitelkeretet adnának a cégnek, s abból kifizethetné a termelőket” – mondja Bajczi Zoltán, a cég résztulajdonosa és igazgatóságának tagja. A másik megoldási javaslatot a tejtermelők tették. Ennek lényege az lenne, hogy a termelők vennék meg az állam által garantált kölcsönből a hitelező bankoknál letétben lévő papírokat, azaz gyakorlatilag ők fizetnék vissza a vállalat hiteleit, hogy újra fizetőképes legyen a Mizo.
A hárommilliárdos tartozásról szóló állítást Bajczi Zoltán egyébként cáfolja. Állítása szerint a ki nem fizetett összeg ennél jóval kevesebb, a Mizo átlagosan 40 napnyi tejpénzzel tartozik a termelőknek, és a társaság folyamatosan, naponta fizet a tejért.
Margittai Miklós, a Mizo legalább ezer tejtermelőjét (Baranya, Győr-Sopron-Moson és Bács-Kiskun megyei gazdákat és társaságokat) összefogó konzorcium képviselője szerint a Mizo elmaradása azonban összességében az említett 3 milliárd forint körül van. Ez úgy lehetséges, hogy 45 napja nem fizet a Mizo, ami valóban 1,5 milliárd forintot jelent, de az egyébként is szokásos másfél hónapos fizetési határidőt is figyelembe véve a tényleges tartozás kiadja a 3 milliárdot.
“Mivel az FVM nem támogatja a gazdák javaslatát sem, azok így belátható időn belül feltehetően nem jutnak a pénzükhöz, ezért nem marad más hátra, mint a tiltakozás és a felszámolási kérelem” – mondja Margittai Miklós. A konzorcium képviselője elismeri, hogy a felszámolással feltehetően a termelők sem járnának jól – Bajczi Zoltán szerint a gazdák számára is ez lenne a legrosszabb megoldás -, ám ebben az esetben valamiféle állami kártalanításban bíznak. S még mindig elviselhetőbb megoldás lenne számukra, mint egy mindent elnyelő társaságba pénz pumpálni. Bajczi viszont állítja: a Mizo nem fizetésképtelen, ezért nem indítható felszámolási eljárás ellene. Ha ez igaz, akkor csakis patthelyzetről lehet beszélni a Mizo-ügyben.