Szinte senki sem vette észre: a múlt hét keddjén új világra ébredtünk. Egy nappal korábban egy közös sajtótájékoztató keretében bejelentették: az America Online (AOL) internet-szolgáltató összeolvad a Time Warner médiabirodalommal. Ezzel olyan történelmi korszakváltáshoz értünk, amely nem az üzlet nagyságrendje, jellege vagy szereplői miatt következett be, de azok eredőjeként a világról alkotott eddigi képünk gyökeresen megváltozik. S ez nem csak az üzleti világra igaz.
Soha ekkora vállalatfelvásárlás nem történt, a két cégből születendő AOL Time Warner Inc. piaci kapitalizációja meghaladja a 350 milliárd dollárt, vagyis Magyarország 7 évi teljes nemzeti jövedelmét. Ezzel az új társaság a világ öt legnagyobb tőkeértékű vállalata közé kerül. Az AOL Time Warner termékei és szolgáltatásai 100 millió rendszeres előfizetőhöz jutnak majd el, nem is beszélve a mozinézők, zenehallgatók, újság- és könyvvásárlók, interneten levelezők további tíz- és százmillióiról. A társaság éves bevétele meghaladja a 30 milliárd dollárt, üzleti tevékenységének jövedelme pedig a 10 milliárdot.
INTEGRÁCIÓ ÉS DISZTRIBÚCIÓ. A fúziók korában hasonló nagyságrendű vállalatok létrejötte várható ugyan, de e tranzakció mégis egyedülálló. Minden elemző véleménye megegyezik abban, hogy a két társaság egymásra találása tökéletes házassághoz vezethet. A tizenöt éve alakult AOL a komoly kudarcoktól sem mentes első dekád után alig két éve nyereséges.
Ez alatt viszont, az új évezred cyber-hullámát meglovagolva, a világ messze legnagyobb internet-szolgáltatójává nőtte ki magát – 25 millió előfizetővel és üzenő-levelező rendszerének mintegy 100 millió lelkes használójával. A világ több százmillió internetezője használja az AOL-hoz tartozó Netscape böngésző programot. Az AOL jórészt csak a technikai feltételeket, rendszereket biztosítja jelenleg a cyber-polgároknak a netvilágba történő belépéshez. Jövedelem persze ebből is keletkezik, de jellemző módon az egyesülésre készülő cég bevételének több mint 80 százaléka a Time Warner hozománya. Az AOL márkaneveihez hű fogyasztók ugyanis nem az üres képernyőre kíváncsiak, hanem szórakozni, művelődni, tájékozódni akarnak. Kulcskérdéssé vált tehát a a tartalom. A Time Warner, amely maga is fúziók során jött létre, mára a világ legnagyobb médiavállalkozásává nőtte ki magát. Az összes médiumot külön-külön tekintve is a piacvezetők közé tartozik. A 120 milliós újság- és magazinolvasó számára készített hihetetlen mennyiségű írott tartalom mellett az egyik legnagyobb hollywoodi zenei, mozi- és tévéfilmgyártó vállalkozás, amely film- és zenejogok ezreivel rendelkezik. A CNN csatornán keresztül több mint egymilliárd potenciális nézőhöz juttatja el híreit.
Ha egyszer betévedünk ebbe a labirintusba, a kijáratot nem is olyan egyszerű megtalálni. Rendkívül erős a csábítás, hogy az egyesült birodalmon belül maradjunk. A több százmillió potenciális kuncsaft az AOL Time Warner kínálta világban hosszasan barangolhat: tévézhet, majd átválthat az internetre, azt megunva zenét hallgathat, újságot olvashat vagy otthonról vásárolhat. Az óriáscég felépítette a cybervilág első teljesen zárt rendszerét, ahol a szolgáltatott tartalmat – a szöveget, képet, zenét, filmet, információt – saját maga képes előállítani, és azt az összes lehetséges úton el tudja juttatni a márkahű fogyasztók milliárdjához.
A hálóvilág elemzőinek víziói szerint 5-10 év múlva a jelenlegi otthoni szórakoztató elektronikai berendezések egy készülékké olvadnak, amely a rádió, a tévé, a kábelprogramok, a videó, a CD-lejátszó, a számítógép, sőt a telefonkészülék funkcióit is képes kezelni. Bár a Time Warner rendelkezik az Egyesült Államok legnagyobb kábelhálózatával, eddig nem volt képes kiaknázni a benne rejlő lehetőségeket, sőt, sikertelen próbálkozásai következtében kiérdemelte a “cyberbéna” gúnynevet is. A kábelhálózatok nagy sávszélességének köszönhetően – amelyeken így nagy mennyiségű információ továbbítható – most a két cég rendszereinek összekapcsolása után lehetségessé válik, hogy a változatos szórakozásra vágyó fogyasztót egyetlen rendszer szolgálja ki. Az elektronikus kereskedelemben pedig az AOL – internetes piaci dominanciájával – határtalan lehetőséget biztosít a jelenlegi és az új médiatermékek direkt értékesítésében. A fogyasztó bolt, mozi, filmkölcsönző, újságosstand nélkül nézhet és vásárolhat filmeket, hallgathat zenét és olvashat. Az internet technológiát és a kábelhálózatot ötvözve pedig az eddig csak irigykedve szemlélt távközlési üzletből is hatalmas részt hasíthat ki magának.
MONOPOLY ÉLESBEN. Napjainkig a világ tőzsdéin számos internetes cég futott be látványos karriert: a tőzsdei árak az egekbe mentek. De mindenki úgy kezelte a jelenséget, hogy az inkább a távoli, de reményt keltő jövő része. A világháló vállalatai eddig csak egymás között házasodtak, és mindeközben “játékrészvénnyel” fizettek, mint a Monopolyban. A jelenlegi tranzakció alaposan rácáfol e véleményre. Bár az üzlet kétségkívül jelentős értékhelyesbítés révén jött létre, hiszen a Time Warner tőzsdei áránál 70 százalékkal többet fizetett az AOL, mégis úgy tűnik, a részvényesek elfogadják a pusztán papírossal történő fizetést. Ilyen módon a virtuális vagyon valódi, kézzelfogható vagyonná, vagyis a világ legismertebb médiaipari termékeivé, kábelhálózattá, film és zenetárakká és jogokká konvertálódott. A kérdés nem az, folytatódik-e a fúziós folyamat, hanem az, kik lesznek a következő egybekelők.
ORWELLI TÁVLATOK? Számos bírálat is elhangzik, különösen az internetes világból. A világhálót eddig az információs szabadsággal, a sokféleséggel társították. Most úgy érzik: veszélyben a sokszínűség, előrágott, készen kapott tartalmat zúdítanak rájuk, az eddigi boldog szörfös hétköznapi vevővé degradálódik.
Egy kézből egyféle információ, sok politikus álma valósulhat meg – kongatta meg a vészharangot az újságíró társadalom. A hálón ráadásul pontosan követhető, tárolható, gyűjthető, rendszerezhető, hogy ki és milyen tartalmat nézett. Az orwelli világkép sejlik fel sokak előtt, ahol a Nagy Testvér pontosan követi mindenki érdeklődését, hobbiját, vásárlási szokásait vagy intim preferenciáit. Az elektronikus kereskedelmi cégek ma is alkalmaznak ilyen technikát, már a másodszor visszatérő vásárló is előző “bevásárló kosara” alapján kap kész ajánlatot. A felnövekvő generációk egyre több időt töltenek a monitorok előtt, hiszen a cybertérben dolgoznak, szórakoznak, vásárolnak, játszanak, szerelmeskednek. A valódi munkahelyek, a baráti társaságok pedig elveszhetnek, hiszen az emberek mindennapi életüket az interneten intézik, élik. Ebben a virtuális valóságban a keretet és tartalmat is adó monopolcég már nem értünk van, hanem éppen hogy mi vagyunk őérte. Minden ébren töltött pillanatunkban vásárolunk tőle valamit. A zárt rendszer nem csak nagyobb forgalommal és nyereséggel, hanem alacsonyabb árakkal is járhat – szól a fúziókat pártolók véleménye.
A szakértők másik része egyszerű üzletféltésből fanyalog. A netcégek végeláthatatlannak tetsző növekedésének egy ilyen tranzakció egyértelmű határt szabott, hiszen az AOL-hoz hasonló nagyságrendű cég jelenleg nincs. Persze az olyan szoftveróriás, mint a Microsoft, vagy a távközlési gigászok szintén beleszólhatnak a végső játszmába.
A filmekben már látott és némileg rettegett jövő tehát megérkezett. Jelenleg még csak a közös helyiségekben tart: az előszobában a telefont, a nappaliban a tévét és a hifitornyot, a dolgozószobában a számítógépet és az újságtartót foglalta el. Sokan remélik, hogy nem jut tovább, mások viszont a háló ajtaját szélesre tárva hívogatják: Jöjj, szép új világ! –
