az Állami Pénz- és Tőkepiaci Felügyelet, amely az év első napjaiban három bank esetében is komoly intézkedéseket hozott nyilvánosságra. A Konzumbankot, és a Magyarországi Volksbankot többek között középtávú stratégiai terv készítésére szólította fel, illetve rendkívüli adatszolgáltatási kötelezettséget írt elő számukra. Még nagyobbat szólt a Kereskedelmi és Hitelbankkal kapcsolatos határozat. Ez részben a prudens működést megteremtő belső szabályok kialakítását írja elő, emellett azonban felszólítja a bankot tőkehelyzetének rendezésére, illetve az 1998-as veszteségek okainak feltárására és a felelősökkel szembeni intézkedések megtételére. A dolog érdekessége, hogy a felügyelet lényegében már tavaly tavasszal lefolytatta a vizsgálatot, ám a határozat csak most került nyilvánosságra. (A hosszú átfutási időt egyébként részben a felügyeleti munka technikája okozza. Ez ugyanis meglehetősen hosszadalmas egyeztetéssel jár a felügyelet és a bank vezetése között.
Hogy éppen most láttak napvilágot e határozatok, azt néhányan a felügyeletek küszöbön álló összevonásával hozzák összefüggésbe, mondván: a közel egy éve az ÁPTF élén álló Szalkai István anno csak úgy vállalta el a megbízatást, hogy felcsillantották előtte az egységes felügyelet vezetésének lehetőségét is. A gondolatmenet folytatása: teljesen érthető, ha az összevonás előtt igyekszik demonstrálni aktivitását, hiszen az egységes felügyelet vezetésére jelenleg ő a legfőbb esélyes. Másrészt az is tény, hogy az ÁPTF már a tavaly márciusi vezetőváltás óta határozottabban lép fel a bankokkal szemben, és nagyobb nyilvánosságot is kapnak határozatai. Ezt jól mutatja: teljesen szakítottak azzal az 1998 végéig jellemző gyakorlattal, miszerint a bankokra vonatkozó felügyeleti határozatokat nem hozták nyilvánosságra. Ezt az irányt pedig csak helyeselni lehet.
Ennél persze sokkal fontosabb, hogy a hazai bankrendszer problémái az utóbbi időben megint kezdenek sokasodni. A múlt év első felében lényegesen romlott a bankok jövedelmezősége, és ebben ugyan pozitív változást hozott a harmadik és vélhetően a negyedik negyedév, de így is mindenki előtt nyilvánvaló: ekkora piacon ennyi bank nem tud rentábilisan működni. Az ING minden bizonnyal nem az utolsó lesz, amely bedobta a törülközőt a lakossági üzletág terén. A nyugati szakmai befektetőknek eladott honi bankok helyzetét csak súlyosbítja, hogy a piacvezető OTP minden korábbinál jobb egészségnek örvend, mint száguldó tőzsdei árfolyama is mutatja, s a többieknek – a szakma általános meglepetésére – nem sikerült piaci részesedéséből lecsípni. Ráadásul a bankok mérlegfőösszege továbbra is csak a gazdasági növekedéssel párhuzamosan bővül, azaz Magyarország nemcsak változatlanul nagymértékben alulbankosított a nyugat-európai országokhoz képest, de a különbség sem csökken érdemben.
A hazai bankrendszer működését pedig továbbra is a korábbi forgatókönyv jellemzi: hitelt – durván leegyszerűsítve – csak a nagyvállalatoknak nyújtanak, a lakossági forrásokat pedig zömmel állampapírban fialtatják. Az áru és fogyasztási hitelek százalékosan ugyan megugrottak, de ezek volumene ma is csekély. Nem növekedett érdemben a lakáshitel-állomány sem, a múlt évi átlagosan 22 százalékos kamat miatt ugyanis a hitelt felvevő ritka, mint a fehér holló.
Ebben az összefüggésben nagyon is helyénvalónak tűnik az állam új lakástámogatási koncepciója, hiszen segítheti a piac megteremtését. Ráadásul ezáltal az állam nem csak építőipari konjunktúrát idéz elő, hanem a gazdasági növekedést is felpörgetheti (igaz, a fizetésimérleg-hiány meglódulásának reális veszélye mellett). Az új lakástámogatás nemcsak a kormány középosztályt előnyben részesítő politikájával van összhangban, de piaci szempontból is hatékony, hiszen alapvetően nem pénzt osztogat, hanem megtakarításra ösztönöz. –
