Richard Ferry, a New York-i tőzsdén jegyzett Korn/Ferry International alapítója és elnöke évekkel ezelőtt levétette vállalkozását a fejvadászcégek amerikai toplistájáról, mert úgy találta: az ott közölt adatok nem felelnek meg a valóságnak. Három évbe tellett, míg a rangsort összeállító szervezet elérte, hogy minden résztvevő auditált adatokat szolgáltasson, s ekkor a világpiacon első helyen álló Korn/Ferry is visszatért a toplistára.
Várhatóan hosszú évekig tart még, hogy az adatszolgáltatás ugyanolyan megbízható, a piac pedig ugyanolyan áttekinthető legyen Magyarországon is, mint Amerikában. Az átláthatóság megteremtését – legalábbis egyelőre – kevesen szorgalmazzák. A Figyelő által szétküldött kérdőívet sok cég nem töltötte ki – igaz, jóval több választ kaptunk, mint tavasszal (Figyelő, 1999/20. szám). Ugyanakkor néhányan olyan árbevételt közöltek, amely nem egyezett meg a cégbíróságra leadott eredmény-kimutatásukban szereplővel. Voltak például nemzetközi cégek, amelyek a magyarországi iroda árbevétele helyett a Magyarországra vonatkozó összes projekt forgalmát adták meg, mely adat a partnerirodák teljesítményét is magában foglalja, s így természetesen nagyobb az előbbinél. A Figyelő azonban az itt működő irodák teljesítményére volt kíváncsi, s ezt a magyar számvitelben megjelenő árbevétel tükrözi. Ezért táblázatainkban minden cég esetében az utóbbi adatot szerepeltetjük. Ugyanakkor sok magyar tulajdonban lévő társaság nem érzi összehasonlíthatónak saját teljesítményét egy-egy nemzetközi vállalat magyarországi irodájáéval, mert az utóbbiak a hálózatból is kapnak megbízást, s így előnyben vannak a helyiekkel szemben. E vélekedésnek azonban ellentmond, hogy több nemzetközi cég helyi képviselete ezen a piacon nem szárnyalta túl a többieket (lásd táblázatunkat).
Kényszerűségből kimaradt az összeállításból a nemzetközi toplistákon előkelő helyen szereplő Egon Zehnder, amely nálunk kereskedelmi képviselet formájában működik, s így nem kell mérleget beadnia, kérdőívünkre pedig nem válaszolt. Ez a cég egyébként máshol sem közöl magáról adatokat, így az Economist Intelligence Unit (EIU) “Executive search in Europe” című kiadványában is becslések szerepelnek a különböző országokban elért eredményeiről. Lapunk nem tud az EIU-hoz hasonló pontos becslést adni, ám azt az állítást megkockáztatja, hogy az itteni iroda nem tartozik a nagyok közé.
A fejvadász cégek feltérképezését nehezíti az is, hogy ritka a fejlett piacokon megszokott tiszta profil, vagyis a legtöbb vállalkozás egyaránt végez felsővezető-keresést direkt módszerrel, vállal kiválasztást – amikor a pozíciót meghirdetik -, gyakran nyújt emellett tanácsadást, és előfordul, hogy munkaerő-kölcsönzés is szerepel a tevékenységek között. (Azokat a cégeket, amelyeknél a munkaerő-kölcsönzés adja a bevétel nagyobb hányadát, nem vettük figyelembe öszeállításunkban.) Így nehezen elválasztható, melyik tevékenységből mekkora árbevétel származott, különösen, ha ezt a cégek saját könyvelésükben nem különítik el, s az erre vonatkozó kérdésre maguk is csak megbecsülni tudják a választ. Emiatt nem lehet korrekt módon kiszámítani azokat a paramétereket – például az egy tanácsadóra jutó átlagos árbevételt -, amelyeket a nemzetközi gyakorlatban szintén felhasználnak a toplisták készítésekor. Az árbevétel szerinti rangsor felállítása néhány vegyes profilú céget a valós helyzeténél kedvezőbb, másokat kedvezőtlenebb színben tüntet fel. Igazságtalan például a Grafton Recruitment Kft. összehasonlítása a Dr. Pendl & Dr. Piswanger Kft.-vel, hisz az előbbi árbevételében szerepel a munkaerő-közvetítés teljesítménye, míg utóbbi erre a tevékenységre külön vállalkozást hozott létre, a P& P Personnel Leasing Kft.-t, amelynek árbevétele 1998-ban 74,77 millió forint volt. Ha a Grafton árbevételéből levonnánk a munkaerő-közvetítésből származó részt, a cég a negyedik helyről a hetedikre csúszna le. Torzíthat a hirdetési árbevétel is, ez ugyanis csak “átfolyik” a cégen, ám nem mindegyikük adta meg ennek arányát, mások pedig nem számítják fel külön a hirdetés költségét a megbízóknak, tehát erről nincs nyilvántartás, pedig ilyen esetben is az árbevételből kell kifizetni a hirdetéseket.
Rangsort azonban mégiscsak az árbevétel alapján lehet készíteni, hiszen ez az egyetlen ellenőrizhető adat. A cégek jó része ugyanis kételkedik a versenytársak által szolgáltatott adatok korrektségében. Szabó Vilmos, a Korn/Ferry ügyvezető partnere például – több más mutató mellett – azért nem közölte a sikeresen teljesített megbízások arányát, mert él a gyanúperrel, hogy néhány más cég a valóságnál kedvezőbb színben tünteti fel magát.
Minden buktató ellenére az árbevételek és a táblázatban szereplő más paraméterek sokat elárulnak egy-egy cégről. Látszik például, melyik vállalkozás tudott jelentős növekedést elérni az előző évhez képest, s melyik milyen tevékenységből szerzi árbevételének nagyobb hányadát. Az árbevétel azt is jelzi, melyik piaci szegmensben (a piac tetején vagy lejjebb) tevékenykedik egy-egy szereplő. Ha a díjak pontos kiszámítása nem is lehetséges, amennyiben összevetjük az árbevételt és a megbízások számát, az azért kivehető, melyik cég milyen árfekvéssel dolgozik.
Figyelemre méltó, hogy a legnagyobbak tiszta profillal működnek, azaz vagy felsővezető-keresésre vagy kiválasztásra szakosodtak. A piacvezető Korn/Ferry három tanácsadóval (ez a szám átlag, a tanácsadók személye változott) ért el magasabb bevételt, mint a második helyezett H. Neumann, ahol hat tanácsadó dolgozott. Így a Korn/Ferrynél az egy tanácsadóra jutó árbevétel lényegesen magasabb, mint a H. Neumann-nál, amelynek tanácsadói viszont átlagosan magasabb bevételt hoznak, mint a többi cég fejvadászai. Ez is mutatja, hogy ebben a szakmában a tanácsadó személye kulcsfontosságú.
A vegyes profilú cégek kisebbek, de vannak közöttük olyanok, amelyek gyorsan tudtak növekedni. Egyikük az írországi bázisú, nálunk 1996-ban megalapított Grafton Recruitment, amely versenytársaihoz képest kedvezőbb árakat igyekszik felszámítani. “Sikerdíjjal dolgozunk, vagyis csak akkor kérünk pénzt az ügyféltől, ha megtaláltuk az alkalmas jelöltet, s az munkába is lép” – tudtuk meg Berzéthyné Ruff Gabriella ügyvezető igazgatótól. Ilyenkor a jelölt kéthavi bruttó fizetését kérik honoráriumként. A Grafton több megbízást teljesített, mint a Take it, ám alacsonyabb áron, az utóbbi árbevétele ugyanis magasabb. Az Accord-csoporthoz tartozó Kennedy Balogh Kft. 1998-ban csaknem megháromszorozta árbevételét. Ez a cég szervezetileg már különválasztotta a felsővezető-keresést a szelekciótól – az előbbit Accord Group Kennedy Balogh, az utóbbit Akkord néven végzi, de egyazon vállalkozásban. Két és félszeres növekedést ért el a P and Bert, s mintegy 60 százalékkal bővült a Siklóssy és Partner cég is.
Pontosabb képet kaphatnánk a piacról, ha annak szereplői a nemzetközi gyakorlat figyelembevételével tisztáznák egymás közt a fogalmakat, a mérési módszereket, a meghatározó paramétereket. A kétségtelenül meglévő ellentmondások feloldására a megoldás nem az, amit a legtöbb vezetői tanácsadó cég korábban választott, nevezetesen, hogy nem közli adatait. A titkolódzásnak ugyanis a gyengén teljesítők a haszonélvezői, mert így a “nagyokkal” egy szinten lévőknek tüntethetik fel magukat. A kiutat az átláthatóság megteremtése jelentené. Ehhez mindenekelőtt szükség lenne egy szakmai szervezetre, amely mindeddig nem jött létre, a fejvadász cégek között meglévő ellentétek miatt. Elképzelhető azonban, hogy megalakítása már nem várat magára sokáig, hisz’ ezt a szakma vezető reprezentánsai közül többen egyértelműen hasznosnak tartanák. Közéjük tartoznak például a Korn/Ferry vezetői (lásd külön írásunkat), Tóth Tamás, a H. Neumann International ügyvezető igazgatója, Kólya Dániel, az Akkord ügyvezető igazgatója és Berzéthyné Ruff Gabriella is. Olyanról pedig egyáltalán nem tudni, aki elvileg is ellenezné a felvetést, legfeljebb a megvalósítást tartják néhányan nehéznek. Ha mégis sikerülne, ez a szervezet auditáltathatná is a tagjai által közölt adatokat, nehogy Richard Ferry vagy valaki más kivetesse cégét a rangsorból.
