Minden bizonnyal könnyen vevőre talál a hollandiai székhelyű ING Bank magyarországi leányának lakossági üzletága. Megfigyelők a hazai bankfúziók igencsak figyelemreméltó lépéseként értékelik a multinacionális bank részleges kivonulását a magyar piacról, ám korántsem egy versenyben alulmaradt bank szégyenteljes távozását jósolják. Az üzletágtól az ING – saját indoklása szerint – azért akar szabadulni, mert a beindítására 1996 óta elköltött mintegy 3 milliárd forintot újabb milliárdos nagyságrendű költségek tetéznék, ha ütőképes hálózattal akarná növelni mindössze 1 százalékos, csupán soványka profittal kecsegtető piaci részesedését. Amszterdamból nézve, a szükséges beruházás egyszerűen nem érné meg, sokkal jövedelmezőbb lehet a vállalati szektorban kialakított hídfőállásokat erősíteni. De az eladás időzítése sem tekinthető véletlennek: a hollandiai központban alighanem úgy kalkulálnak, hogy az ING nemzetközi méretekben zajló átszervezésének költségei mellett szinte észrevétlenek maradnak majd a budapesti visszavonulás esetleges veszteségei, s az sem lehet közömbös, hogy Magyarországon a többi konkurens éppen ádáz harcot folytat az ügyfélkör gyarapításáért, így valószínűleg ebben a szakaszban lehet kialkudni a legjobb árat.
Ám az ősszel még – félve a kiszámíthatatlan reakcióktól – az ING hazai menedzsmentje mindent elkövetett, hogy Amszterdam szándékai titokban maradjanak, az el-adásról októberben szárnyra kelt híreket határozottan cáfolták, az előkészületek pedig csendben folytak a háttérben, anélkül, hogy erről bármit is a nyilvánosság tudtára hoztak volna. Az értékesítésről mintegy két hete kiszivárgott újabb, ezúttal már nehezen cáfolható hír azonban a jelek szerint mégiscsak jól jött a banknak, mert – mint közölték – érezhetően megugrott az érdeklődők száma, vélhetően erősítve ezzel a pénzintézet kapósságát is.
A tárgyalások részleteit azonban az ING továbbra sem akarja nagydobra verni, így egyelőre piaci megfigyelők információira, észrevételeire hagyatkozva lehet az esélyeket latolgatni. Az ING a piac ismerői szerint olyan vevőt favorizálna, amely “egyben” elvinné a teljes lakossági üzletágat. Ám nagyító alá véve a hazai bankszektort, úgy tűnik, ennek kicsi az esélye, hiszen a konkurens bankok lakossági üzletágai is komoly fejlesztéseken mentek keresztül az utóbbi három évben. Sokkal valószínűbbnek tűnik, hogy a lehetséges vevők inkább mazsolázni szeretnének az ING nyújtotta lehetőségekből, saját lakossági üzletáguk hiányosságait pótlandó, vagy éppen specialitásait erősítendő. Így aztán az sem kizárt, hogy az újsághírekben lehetséges vevőként felbukkanó bankok közül végül többen is elégedetten állhatnak majd fel a tárgyalóasztaltól.
Sokak szerint az egyik legesélyesebb vevőjelölt az OTP, amelynek anyagi helyzete nyilvánvalóan lehetővé tenné, hogy akár szőröstül-bőröstül megvegye a kínált üzletágat. Ám az is nyilvánvaló, hogy ez a döntés csak az ING érdekeit szolgálná, az OTP részéről már kevésbé volna ésszerű. Az OTP vélhetően kisebb falattal is beérné, leginkább talán az ING vámpénztáraira fájhat a foga, amelyek a Dunabank 1996-os megvásárlásának sajátosságaként szintén a lakossági üzletághoz kerültek. Mivel a két bank ez idáig fej-fej mellett haladva uralta e piacot, az ING 19 vámpénztárának megszerzésével az OTP egyértelmű piacvezetővé válna ebben az üzletágban is. A mintegy 75-80 ezer “eladóvá vált” lakossági számla látszólag hidegen hagyja a 2,4 millió számlát vezető mamut bankot, teljesen érdektelen azonban még az OTP számára sem lehet az ING ügyfélkörének megkaparintása, hiszen az ügyfeleket a növekedni vágyó, 20-150 ezer lakossági számlát vezető konkurens bankok elől horgászhatná el. Az sem mellékes körülmény továbbá, hogy éppen azokkal a jómódú kliensekkel gyarapodhatna, akik felé maga is gesztusokat gyakorolt a közelmúltban, például új szolgáltatásával, a kiemelt ügyfélkezeléssel.
Bár az ING által óhajtott árról egyelőre nem szivárogtak ki hírek, az tény, hogy manapság új klienseket szerezni klasszikus módszerekkel – vonzó banki szolgáltatásokkal – is költséges és időigényes, több százmillió forintot emészt fel egy-egy, csupán a banki termékek kelendőségét növelő “hétköznapi” reklámkampány is. Arra viszont nincsen biztosíték, hogy az ING-től “egy csomagban” megvásárolt ügyfeleket automatikusan az OTP-hez – vagy bármelyik másik bankhoz – lehetne áttelepíteni – mindezt jól illusztrálta az Európai Kereskedelmi Banknak a Citibank által mintegy másfél évvel ezelőtti felvásárlását követő lemorzsolódás. Azt egyébként meglehetősen körülményes megbecsülni, hogy a 75-80 ezer számla valójában mennyi ügyfelet takar, mivel – hasonlatosan a többi bankhoz – az ING-nél is bőven akadnak ügyfelek, akiknek egyidejűleg több számlája is van, s a hírek szerint szép számmal vannak úgynevezett döglött számlák is, például rég nem használt devizaszámlák és egykori Dunabankos tankoló kártyák. (A számlák eladása egyébként az a “bizarr” terület, ahol az eladónak kell fizetni, hiszen a vevő az ügyfelek betéteinek átvételekor a számlán elhelyezett pénz visszafizetésének kötelezettségét is magára vállalja. Az ING-nél ezt a betétállományt 20-30 milliárd forintra taksálják.)
Szintén az esélyesebb vevők között tartják számon a Citibankot, amelyikről köztudott, hogy maga is kifejezetten az ING által felkínált magas jövedelmű ügyfelekre vadászik. Bár a Citibank eddig ismert stratégiájában nem tervezte a hálózatépítést, ezúttal mintegy 12 bankfiókhoz is juthatna egy csapásra. Bankárkörökben azt is tudni vélik, hogy a Citibank számára az igazi vonzerőt mégis a piacra dobott banki informatikai rendszer jelentheti, ők ugyanis éppen azt az integrált banki rendszert, a Profile-t favorizálják, amelyet februárban vezettek be az ING-nél.
Az ABN Amro esélyeiről egymással szöges ellentétben álló vélemények hallhatók. Piaci megfigyelők egy része szerint Hollandia két vezető lakossági bankjának viszonyában a rivalizálás dominál, s ebben a helyzetben szinte elképzelhetetlen köztük az üzletkötés. Mások viszont éppen fordítva látják, s üzletpolitikai megfontolásokból megvalósíthatónak tartják a magyar piacon történő együttműködést. Ezt a vélekedést támasztja alá az is, hogy értesüléseink szerint a két bankcsoport között bizonyos minimális részvény-kereszttulajdonlás is fennáll. Az ügyfélkör dagasztásáért és a fiókhálózat bővítéséért a piac hírei szerint az ABN Amro mellett az Általános Értékforgalmi Bank is harcba szállt.
Az sem kizárt, hogy a jelenlegi felfokozott hangulatban újabb komoly vevőjelöltek jelentkezzenek. Az ING közlése szerint egyébként az eddigi tapogatódzó jellegű tárgyalások lezárultak, s már bele is kezdtek az érdemi megbeszélések szakaszába. Tapasztalt tanácsadó cégek véleménye szerint bármelyik forgatókönyv valósuljon is meg végül, szinte lehetetlen az eseményeket annyira felpörgetni, hogy az üzletet még az idén tető alá hozzák.
