A “kisvendéglőt” szándékosan írtam a név mellé. Mert egyfelől ez a Pesti Barnabás utcai, tehát abszolút belvárosmélyi lokalitás így hívja magát. Másfelől jellemzőnek és fontosnak érzem ezt az önmegjelölést, minthogy öntudatosan vállalt arculatot és filozófiát takar. Ma ebben a szakmában általában inkább túllicitálnak és felül-blöffölnek a működtetők, többet akarván mutatni, mint amijük van. (E téren abszolút első díjas élményem, amikor egyszer Szekszárd felé autózván megláttam a Crazy Night Disco Bár neonfeliratát Cece centrumában.)
A “kisvendéglő”, mint műfaj, az általános társadalmi proccolás évadján kiment a divatból. Pedig gyerekkoromból emlékszem, hogy az úgynevezett békebeli harmincas években igénytelennek éppen nem mondható szüleim előszeretettel jártak, válogatott társasággal, különböző kisvendéglőkbe, sőt, kiskocsmákba vacsorázni, mert néhánynak kitűnő híre volt. Egyszóval üdvöz légy, pesti kisvendéglő!
Melynek esti étlapján a közepestől a jó borsos árakig elég széles a skála. De a kínálat is az. Filozófiája pedig valahogy így fest: kell egy kisvendéglő, barátságos, nem túltupírozott, de ízléses környezettel, valami délfranciás könnyedség legyen benne (el tudnám képzelni például valahol Marseille-ben, a kikötőnegyedben, ahol egymás hegyén-hátán sorjáznak a jobbnál jobb kisvendéglők). Van egy nappali kiegészítő étlapja is, egyszerű, házias ételekkel, 400-500 forintért akár, hogy bárki betérhessen vékonyabb pénztárcával is, és mégsem kell kifőzdei színvonalon harapnia valamit. De vastagabb pénztárcával is, illetve bankkártya köteggel ellátva se biztos, hogy valaki üzleti ügyei közepette feltétlenül tízezerért akar délben enni valamit: őt is megszólítja ez az olcsóbb nappali étlap. Este pedig hajrá! Ott a tekert zsiráfnyakkal körített nagy étlap, van minden, mi szem-szájnak ingere. Sárgadinnyekrém-leves, vargányaleves tésztafedővel vagy éppen whiskys (de miközben vacsoráztam, nem járt ott!) homárkrémleves. Lazacfilé spárgával pezsgőmártásban. Kacsamell fenyőmagos barack ragúval. Steak, diós barnamártással. Fürjek portói borban. És roston sült languszta kagylómártással – ez bizony 14 ezer 950 forintos finomság. A jól hűtött, obligát Unicumom után megkóstoltam a vargányalevest: valódi eső utáni erdőillatot árasztott. De ettem egy pompás csigakrémlevest is. A fogas roston rákpörkölttel rafinált ízegyveleg, talán a kis scampikat kényelmesebb vendégek számára (amilyen én vagyok) ki lehetne bontani. Feleségem ördöghal perrignon-t választott (kaptam belőle): érdekes, hússzerű hal, baconbe tekerve, pezsgőmártással, rendkívül finom, fantáziadús kombináció. Kitűnő édességek. Kitűnő borok. Magyarországon még sehol nem ittam, csak itt, elsőrangú francia bort kimérve! Egyszóval a Zsiráf kétségtelenül új, sajátos szín a pesti vendéglők világában. –
– Kiszolgálás: kiemelkedő
– Kínálat: a házitól a fantasztikumig
– Hangulat: vidám dixieland-együttes
– Előételek: 1100-9400 forint
– Levesek: 650-1350 forint
– Főételek: 850-14 950 forint
– Házi ételek nappal: 400-600 forint
