A magyarországi iparszerkezeti változások fő irányai többé-kevésbé egybeesnek a világ iparában megfigyelhető tendenciákkal. A legnagyobb módosulások a feldolgozóiparon belül játszódtak le – az ipar utóbbi években megfigyelt fellendülése a dinamikusan fejlődő, döntő módon a multinacionális vállalatok által uralt ágazat tevékenységének köszönhető. Mindenekelőtt a gépipar térnyerése látványos. Ennek során az ágazat iparon belüli bruttó termelési érték szerinti részesedése a kilencvenes évek során több mint kétszeresére, 35,2 százalékra nőtt. A gépipar belső, alágazati szerkezetében még radikálisabb módosulások figyelhetők meg, amiknek következtében az ágazat termékszerkezete csak nyomokban és elnevezésekben hasonlít a korábbiakhoz (lásd a táblázatokat). A gépipar, az irodagép- és számítógépgyártás részarányának megsokszorozódása mellett a híradástechnikai termékek és a közúti járműgyártás részarányának megkétszereződése emelhető ki. Az előbbiek erősödésén belül leginkább a közszükségleti cikkek termelésének súlya nőtt meg; a közúti járműgyártás aránya jövő év végére már elérheti az ágazat teljes termelésének 40 százalékát. A gépek és berendezések gyártásánál viszont általánosnak mondható térvesztés történt; valamennyi szakágazat részarány-csökkenése kimutatható. Ezen belül különösen az erő- és szerszámgépgyártás majdnem jelentéktelenné válása elgondolkodtató. A villamosipari gépek és készülékek visszaszorulása szintén nagyarányú volt. Az alkatrészgyártás kisebb súlycsökkenését valószínűleg a nem eléggé fejlett hazai beszállítói hálózat magyarázza.
Az ipar ágazati szerkezetének korszerűsödésével együtt járt a termelési technológia és termékszerkezet modernizációja is, így ma már a high-tech technológiák és termékek részaránya eléri az egyharmados részarányt és folyamatosan emelkedik.
A nemzetközileg megfigyelhető szerkezet-változási tendenciáknak Magyarország ez idáig jórészt csak szenvedője volt és ezt a folyamatot a jövőben is zömmel külső, tőlünk független erők fogják meghatározni. A fejlődés irányát a magas jövedelemtermelő-képességű országok struktúrájának a helyi adottságok figyelembevételével való megközelítése jelentheti. –
