A Microsoft weboldalán, amelyet a milleniiumi problémának szentelt, ez olvasható: “2000. évi nyilatkozatokat a Microsoft ťadott állapotbanŤ, garancia nélkül nyújtja. Ennek megfelelően a Microsoft kizár minden szavatosságot vagy garanciát”. A szoftveróriáshoz hasonlóan a többi szoftvercég is előre mentesíti magát mindenféle felelősségvállalás alól termékeinek 2000. év kompatibilitására vonatkozóan. Megadják, hogy melyek azok a verziók, amelyek kompatíbilisek, melyek azok, amelyeket fejleszteni kell, de ezek működéséért nem kezeskednek. A rendszerintegrátorok, tanácsadók csak az általuk alkalmazott módszertanért vállalnak felelősséget. Hogy a vállalatnál mi történik a millenniumi probléma következtében, az szerintük már nem tartozik rájuk, még akkor sem, ha ők készítették fel a céget az átállásra. A biztosítók egyáltalán nem kötnek biztosításokat a 2000. év problémájából eredő károkra vonatkozóan.
KOMPLEX PROBLÉMA. Ezt a magatartást magyarázza a dátumváltásnak mind a szoftvereket, mind pedig az üzleti folyamatokat érintő komplexitása. Úgy tűnik, hogy a felhasználó teljesen kiszolgáltatott helyzetben van – ám azért ez szerencsére nincs így. Az Andersen Consulting egy néhány éve ellene indított perben végül is jobbnak látta a peren kívüli megegyezést (lásd keretes írásunkat), s ez arra utal, hogy az erőfölény gyakran látszólagos.
Dr. Ormós Zoltán, a Köves & Társai Clifford Chance ügyvédi iroda jogásza szerint az ominózus szilveszter után itthon az elégedetlen megrendelők bizonyos feltételek esetén sikereket érhetnek el a beszállítóikkal szembeni jogi küzdelemben. Ezen a területen ugyanis nagy a káosz, gyakran külföldi jog által uralt szerződések jobb-rosszabb fordításai vonatkoznak informatikai termékekkel kapcsolatos jogviszonyokra. Nincs kialakult bírói gyakorlat arra nézve, hogy a szoftverek tartós használati eszközök-e vagy sem. Ha annak tekintjük őket, akkor három évig tartó szavatosságot kell vállalni értük – feltéve, hogy a szerződés másképp nem rendezi ezt a kérdést. A szavatossági jogoknál szigorúbb kötelezettséget jelent a szállítóra nézve a jótállás, s a két kötelezettséghalmaz egymás mellett létezik, nem üti ki egyik a másikat. A magyar jogrend vevőbarát, például abban, hogy a szállító részéről nem elegendő annak bizonyítása, hogy a vevő kellő gondosság mellett tudhatott volna az áru hibájáról, magát a konkrét tudás tényét kell bizonyítania.
SAJÁT TESZTELÉS AJÁNLOTT. A cégeknek nagyon komolyan kell venniük a teszteléseket, pont azért, mert a szállítói nyilatkozatok semmitmondóak, és jogi értékük közel nulla. Ezzel párhuzamosan ugyanakkor érdemes a jogi meg nem támadhatóságra törekedni, vagyis átnézni a már meglévő szerződéseket és kiegészíteni a 2000. évre vonatkozó kitételekkel. A Figyelő nyári felmérése szerint (Figyelő, 1999/ 36. szám) erre a cégek kevés figyelmet fordítanak, eddig csupán 20 százalékuknál nézték át a jogi dokumentumokat, s majdnem egynegyedüknél ezt nem is tervezik. Ugyanezt állítják a jogászok is, akik szerint a magyar üzleti élet szereplői nem tartják fontosnak a termékszavatossági és garanciális kérdések tisztázását.
A jogi felkészületlenség – felmérésünk tanúsága szerint – a kisvállalkozások körére jellemző leginkább, márpedig ezeket a cégeket a felhasználók sokkal könnyebben tudják majd jogi úton megfogni, mint a nagyokat. Igaz, hogy a magyar üzleti életben nem divat a pereskedés: túl hosszú, túl költséges, a felek inkább megegyeznek.
A cégvezetők többsége nincs tisztában azzal, hogy személy szerint is jogi felelősséggel tartozik. A cég által okozott kárt a tulajdonosok tovább terhelhetik a menedzsment tagjai felé, ha bizonyítani tudják, hogy az utóbbi mulasztása okozta a kár bekövetkeztét. Ilyen, 2000. évvel kapcsolatos kártérítési perek még nem születtek, de az egyéb ok miatt a tulajdonosok által a menedzsment ellen kezdeményezett jogi eljárások tapasztalata azt sejteti, hogy erre elsősorban a kisebb cégek körében kerülhet majd sor.
