Sajnos emlékszem, mert már éltem akkor, ha gyerek voltam is, a háború előtti Budapest egyik legelegánsabb bérpalotájára, melyet az idősebb korosztály tagjai és a tájékozottak azóta is Biarritz-házként aposztrofálnak. Apámék is gyakran emlegették az 1938-ban megnyílt Biarritz Kávéházat, mely fogalommá lett, az elegancia szinonimája, akárcsak a névadó, az akkoriban divatos, előkelő, francia fürdőhely az Atlanti-óceán partján. A bérpalota, amely ma is büszkén, egymagában áll a Balassi Bálint utca és a pesti Duna part között, kőhajításnyira a Parlamenttől, a háború után, még a szocuniform évtizedei alatt is megőrizte titokzatos és előkelő státusát: angolszász diplomaták laktak benne. Csak a kávéházat törölték el a föld színéről (illetve a földszintről), mint ahogy 1948 után az osztályidegen polgárlét fülledt melegágyaként szolgáló kávéházak mindegyikét kiirtották Budapestről.
Csak elég hosszú ideig kell élni – és túlélni – ahhoz, hogy az ember megérjen néhány főnixi újjászületést. Pár éve újra megnyílt – egyúttal eltüntetve egy-két koszlott üzlethelyiséget – a Biarritz Restaurant & Café. Jártam ott a nyitás idején és már akkor nagyon tetszett az arc, amit mutatott. Franciás könnyedségű és hangulatú, proccolás nélküli kis étterem, franciás konyhával, ami különösen akkor még hiánycikknek számított a pesti kínálatban. Azóta tovább franciásodott, teraszával kiterjeszkedett az utcára. Sikere van, mindig tele látom. Gyakran bukkannak itt fel politikusok is a parlamentből, remélem, ez nem jelent majd nívócsökkenést.
Ezúttal a következőképpen alakult a menü. Bolondja vagyok a gombáknak: a szegfűgomba leves kiváló volt. Feleségem előételnek szarvasgerinc-carpacciót evett marinált gombával, megkóstoltam, érett és omlós vadhúsköltemény. A királyrák-farok bundában című előétel jó, de kicsit túlteng a bunda. Főételnek vargányás csirkeragút választottam, persze a vargánya miatt, ő azonban elég íztelenül és pirítatlanul kushadt a ragú mélyén. Csodás volt viszont párom tányérján a rozmaringos pisztráng fóliában: ilyen ízesre pátyolt pisztrángot talán még soha nem ettem. Láttam vegetáriánus ételeket is az étlapon. Mellette jót mulattunk a “vegetáriánusok rémálma” meg “Drakula kedvence” kínálatain.
Az indító Unicum elég hideg (de sohasem lehet eléggé). Magyarországon még ritkaságnak számít – bár elterjedne! – a frissen kinyomott narancslé. Adnak az eleganciára: kapható divatos és méregdrága “barrique” bor is, de mi az Eifer & Légli féle chardonnay-t választottuk – minősége, hőmérséklete hibátlan. Végül a városban általánosan gyenge tiramisu – itt édesded lebegés. Nagyon finom. Akárcsak a Segafredo fekete.
Végül egy jó tanács: a konyha lengőajtaját nem kellene kitámasztani. –
– Környezet: franciásan könnyed atmoszféra
– Kiszolgálás: extra udvarias
– Választék: pompás
– Előételek: 550-1850 forint
– Levesek: 360-450 forint
– Főételek: 950-2150 forint
