Hűvösvölgy és Pesthidegkút határán már 1700 körül állt egy fogadó, ahová a Budára tartó solymári és egyéb környékbeli fuvarosok betértek pihentető italra, a máriaremetei zarándokok harapnivalóra. A követhető történet akkor kezdődött, amikor egy Balázs nevezetű család épített itt vendéglőt – a mai étlap büszkén hirdeti: anno 1799 – majd 1911-ben ugyancsak ők átalakították. Az árnyas kerthelyiség fái alatt az épületben is dominált a fa, kívül-belül, ez volt egyik titka jótékony vidéki hangulatának közvetlenül a főváros peremén. Amikor 1900-ban megépült a hűvösvölgyi villamosvonal, és a városi polgárság fölfedezte a hétvégi kirándulások örömét, a Balázs Vendéglő népszerűsége általános lett. Fogalommá vált. Egészen 1981-ig, amikor porig égett. A hosszú tetszhalotti állapot után most támasztották fel újra, az alapítás után pont kétszáz évvel. Én még emlékszem a régi Balázsra. Most megnézem, az újjal mi a helyzet.
Az árnyas kert. Az épületre nem zúdítottak rá semmit a neoprocc egyen-stílusából, megtartották a faszerkezetek és borítások hangulatosságát, egyszóval az új Balázsban is a régi Balázsban lehet üldögélni. Ez a hagyományhoz ragaszkodó önmérséklet dicséretes. A modernizálást nyilván főként az ételműhelyben hajtották végre, nagyon helyesen. Meg az ételkínálatban. A régi, úgynevezett házi ételeket most is megtaláltam, ezeket az étlap ízesen “Derékfogások”-nak nevezi. Mint például tocsogós rakottburgonya, vörösboros pacalpörkölt vagy fűszeres oldalas fokhagymás sztrapacskával. De bőséges a kínálat rafinált ételkompozíciókból is, mint a “Kakukkfüves gombakalapok vaslapon sütve, érett roquefort mártással”, tanúsíthatom: kitűnő, vagy “Norvég lazacfilé sajtmártással csőben sütve” (feleségem szerint finom), vagy “Kemencében sült ropogós harcsaszeletek velesült burgonyával, saját edényében tálalva” (ízes, de sem a harcsa, sem a burgonya nem volt ropogós, tehát a velesültséget komolyabban kell venni). Elismerést érdemel a libaleves maceszgombóccal, mely csupán látszólag egyszerű étel, minthogy a jó maceszgombóc mesterszakácsot kíván. Nagyszerű a hagymaleves rozscipóban tálalva. A házi édességek közül a “Mákos nudli likőrös gyümölcsökkel” – élvezetes. A borválaszték gazdag, külön itallapon elegánsan dokumentálva a palackok címkéi. Az étvágygerjesztőnek (esetemben legalábbis) elengedhetetlen Unicum elég hideg.
Elmondható tehát, hogy a Balázs Vendéglő méltó körülmények között újjászületett. Megtartva kellemesen vidéki jellegét, nem proccolva föl magát fölöslegesen. Így a középréteg változatlanul szeretheti, de a felső kényesebbek is látogathatják, hiszen a tradíció egyre divatosabb lesz. –
– Környezet: antiurbánus
– Választék: fantáziadús
– Előételek: 650-1200 forint
– Levesek: 350-480 forint
– Főételek: 950-1750 forint
