Tapasztalatai, ismeretei alapján természetesen mindenkinek joga van eldönteni, hogy a hazai menedzserképzésben valóban dzsungelről van-e szó (Tanulópénz, Figyelő, 1999/32. szám). Én mindenesetre kétlem, hogy a létező kérdések tisztázásához bozótvágó késekkel kellene hozzálátni.
Az önmagában megtisztelő, hogy a téma tárgyalása közben társaságunkkal külön írás foglalkozik. Ennek ugyan már a bevezető mondatából kiderül, hogy az Omegaglen 1989 óta vesz részt a menedzserképzésben, de nyomban ezután az e területen az elmúlt tíz évben kifejtett sokirányú tevékenységünket a szerző egyetlen program bemutatására szűkíti. Annyi baj legyen – mondhatnánk -, nyilván ez érdekli az olvasókat!
Csakhogy az említett MBA – a szövegben közreadott információkkal szemben – nem az Omegaglen, hanem az Oxford Brookes University továbbképzési programja. Az Európai Unió országaiban hivatalosan elismert, akkreditált képzés, amely Magyarországon is jogilag rendezett formában, felsőoktatási engedéllyel működik. Az Omegaglen a programban filiálé tevékenységet végez. Az ide beiratkozó gyakorló vezetők az Oxford Brookes University regisztrált hallgatói. A képzés minőségét szigorú felügyeleti rendszer garantálja. A magyarországi hallgatók valamennyi képzési fokozatban ugyanazokat a minősítéseket érhetik el, mint oxfordi társaik. Feltéve, hogy teljesítik azokat a magas követelményeket, amelyeket a program támaszt velük szemben. Mindezek ismeretében az kifejezetten jó hír, ha akad olyan, aki könnyen veszi az akadályokat. De tartok tőle, hogy a cikkben ezzel kapcsolatban idézett nyilatkozat nem az MBA-feladatokra vonatkozik.
Az természetesen igaz, hogy ha az emberek beszélgetnek, félreértések is támadhatnak. Nincs is baj addig, amíg ezek tisztázhatók. Mindemellett, hogy a már említett felsőoktatási működési engedély – külön szakaszban – kötelezően elő is írja számunkra a pontos tájékoztatást. Függetlenül attól, hogy azért éppen ki fizeti a tanulópénzt.
SOMOGYI ISTVÁN,
az Omegaglen ügyv. igazgatója
