Sokan hallották már ezt a rövidítést, de kevesen tudják, mi is rejlik mögötte pontosan. Mit takar a COPD, és mi indítja el ezt a betegséget?
A COPD-t – más néven krónikus obstruktív tüdőbetegséget – az esetek döntő többségében, 80 százalékában a dohányzás okozza, de húsz százalékban más tényezők is állhatnak a háttérben. Magyarország földrajzi szempontból egy katlan: a Kárpátok körbevesznek minket, ezért a szálló por megragad, nem fúj annyira a szél, mint a mediterrán vidékeken. Emiatt ez a por nagyobb eséllyel kerül be és marad bent a tüdőben. Ugyanarról a részecskenagyságról beszélünk, mint ami a dohányfüsttel is a szervezetbe jut – ilyen például a szénpor, a különböző gázok vagy az égési termékek.
Ezek szerint hiába él valaki teljesen egészségesen, a levegőminőség és a környezeti hatások miatt bárki érintett lehet?
Abszolút nem csak a dohányosokat érinti, bőven találkozunk nem dohányos COPD-s betegekkel is – mint ahogy nem dohányos tüdőrák is létezik, nagyjából ugyanilyen, 20-30 százalékos arányban. A COPD életveszélyes betegség, amelynek két fő típusa van: az úgynevezett exacerbátor és a nem exacerbátor fenotípus. Az exacerbátor a veszélyesebb, ez nagyjából a betegek 30 százalékát érinti, és gyakran halálos végkimenetelű. Ők súlyos tüdőrohamokkal küzdenek, a túlélési esélyeik pedig sajnos az áttétes tüdőrákban szenvedők túlélési esélyeihez hasonlítanak.
Az áttétes tüdőrákhoz hasonló túlélési esélyek elég drámaian hangzanak. Aki az enyhébb formával indul, az biztonságban érezheti magát, vagy ez a két típus átalakulhat egymásba?
Igen, átalakulhatnak, sőt az is előfordulhat, hogy vegyes forma alakul ki egy embernél. Van olyan beteg, akinek az exacerbátor COPD-je később nem exacerbátor típusba vált, és ezek akár váltakozhatnak is. De olyan eset is létezik, hogy valakinek COPD-je van, tíz évig semmi tünete nem jelentkezik, majd hirtelen többször is kórházba kerül.

Mi az a pont, amikor már nem elég az otthoni kezelés, és mentőt kell hívni?
Az exacerbátor típusnál jellemzőek a hirtelen fellépő tüdőrohamok. Ilyenkor azonnal mentőt kell hívni, és a beteg a sürgősségi osztályra kerül. Tavaly például ez rendkívüli módon leterhelte a tüdőgyógyászati fekvőbeteg-ellátást, olyan sok eset volt. Ebben az is szerepet játszott, hogy sok volt a vírusos és bakteriális fertőzés, ezek pedig drasztikusan ronthatnak a COPD-sek állapotán.
Hogyan tudja egy laikus időben felismerni a bajt? Melyek azok a figyelmeztető jelek, amelyekre azonnal fel kell kapnunk a fejünket?
A COPD egyik legveszélyesebb jellegzetessége az, hogy körülbelül a tüdő 50 százalékos funkcióvesztéséig teljesen tünetmentes. Csak ezután jelentkezik a fulladás, a köhögés, a nehézlégzés, a mellkasi nyomás és a köpetűrítés.
Ha a tünetek csak a tüdőkapacitás felének elvesztése után jelentkeznek, nem késő már akkor orvoshoz fordulni? Milyen kilátásai és terápiás lehetőségei vannak ma egy betegnek?
Ma már nagyon jó gyógyszerek állnak rendelkezésre Magyarországon is, kiemelt támogatással. Ezek az úgynevezett tripla inhalációs kezelések, amelyekben háromfajta hatóanyag van, és bizonyítottan csökkentik a halálozást. Aki ennek ellenére kórházba kerül, vagy akut állapotromlása van, annál biológiai terápiát lehet alkalmazni. Ez valóban életmentő lehet, ám a finanszírozása idehaza még nem megoldott, bár úgy látom, belátható időn belül ez is elérhetővé válhat. Fontos hangsúlyozni, hogy egy gyógyíthatatlan betegségről van szó, de megfelelő kezeléssel nagyon jól karbantartható.
Sokan abban a hitben élnek, hogy ha elmennek az éves tüdőszűrésre, az minden ilyen problémát kimutat. Valóban elég ez a szűrés a COPD kizárásához?
Nem, a hagyományos tüdőszűrés ezt nem mutatja ki. Tüdőgyógyászati szakvizsgálat, speciális légzésfunkció-vizsgálat és szakorvosi vélemény szükséges hozzá, különösen azért, mert a COPD-nek nagyon sok különböző fenotípusa létezik.
A hivatalos statisztikák 2024-ben 181 ezer regisztrált betegről szóltak idehaza, de a látencia minden bizonnyal hatalmas. Önök mekkorára becsülik a valós érintettek számát?
Úgy becsüljük, hogy valójában 300–400 ezer COPD-s él Magyarországon. Szerencsére nem mindenki a súlyosabb típussal küzd, nagyjából a 30 százalékuk érintett az exacerbátor fenotípusban. A betegek nagy része egyszerű inhalációs kezeléssel jól karbantartható, de körülbelül 40–50 ezer olyan súlyos állapotú ember lehet az országban, akinek biológiai terápiára lenne szüksége.
Miért van ekkora szakadék a hivatalos adatok és a valóság között? Miért halogatják az emberek ennyire a kivizsgálást?
Épp a lappangó lefolyás miatt: az első tizenöt évben jellemzően semmilyen figyelmeztető jele nincs a betegségnek. Az emberek akkor fordulnak orvoshoz, amikor már a tüdőfunkciójuk felét elvesztették.
Ha közel négyszázezer magyar érintett, akkor a COPD valójában egy csendes népbetegség?
Abszolút. A magas vérnyomáson kívül nincs is nagyon olyan betegség, amely ennyire gyakori lenne. Nemcsak a dohányzás miatt komoly népegészségügyi probléma, hanem az országunk földrajzi adottságai miatt is.
Ha ennyire súlyos népegészségügyi problémáról van szó, amelyet a dohányzás mellett a Kárpát-medence katlanhatása, a klíma és a légszennyezés is súlyosbít, miért nem kap akkora figyelmet a köztudatban, mint például a tüdőrák?
Pedig igyekszünk róla minél többet beszélni: már tavalyelőtt is tartottunk COPD-világnapot, hogy felhívjuk rá a figyelmet.
Az edukáción és a szemléletformáláson túl mi lenne most a legfontosabb lépés ahhoz, hogy érdemben javuljanak a hazai betegek esélyei?
Az, hogy az exacerbátor típusnál is államilag finanszírozott legyen a biológiai terápia. Az orrpolipózis vagy az atópiás dermatitisz esetében például már megvan ennek a kezelésnek a támogatottsága, itt is óriási szükség lenne rá.
