Váratlanul jött a felkérés. A válasz, hogy persze, majd én megírom, meggondolatlanul hangzott el. Mielőtt észbe kaptam volna, elvállaltam, valamit, amiről, aminek a feltételeiről fogalmam sem volt.
– Vendéglőkről kellene írni.
– Rendben van, főzni tudok, enni szeretek, nem gond. Később derült ki, az éttermeket, panziókat, vendéglőket szépen sorjában végig kell járni, sőt végig kell enni a hiteles véleményezéshez (ez persze, ha az ember használja a fejét, eléggé logikus is).
Úristen, igent mondtam valamire, amit sem időben, sem technikailag nem fogok tudni megoldani. No mindegy, próba szerencse.
– Melyik legyen az első hely? – nos, ezen nem kellett gondolkoznom. Itt élek 30 éve a szomszédjában, jártam ott egyedül és nagy társasággal, a régi Halászkert és az “Új” exkluzív formájában, fogadáson sportolókkal, banketten orvosokkal, hivatalosan és magánemberként. Hogyan is lehetne ezt pontosítani elfogultság nélkül, a Sipos része az életemnek, része családom életének is.
A valamikori halászkert, a halászlevek és túróscsusza fellelőhelye Fejér Miklós és Ági gondos munkája és álmai szerint vált a mai elegáns, magas színvonalú, sokféle igényt kielégítő (lásd fent) “Régi Sipossá”. Sportolók fogadására, esküvőkhöz az emeleti “Fejér”-különterem, az alsó szinten lévő nagyobb és kisebb helyiség, szép abroszok, tiszta, ízléses környezet, a gyors és szakszerű kiszolgálás teszik népszerűvé a helyet. A kora tavasztól késő őszig működő kerthelyiség – a megvédett és gondozott – öreg fával (ha jól tudom még a városvédő Ráday Mihály is részt vett a felújítás alatt a fa megőrzésében, természetesen ő is mint régi vendég). Ezen a helyen, a mai Lajos utcában egyébként már a múlt században is vendéglő állt, a halászkert 1930-as megnyitása pedig a Kőbányáról idekerült Sipos Károly nevéhez fűződik. A legendák szerint öt kiló hallal kezdte meg működését, s e mennyiséget két nap alatt etette meg vendégeivel, főként halászlé formájában.
Halászlé és túróscsusza, e két étel kedvéért látogatták a legtöbben évtizedekig az óbudai kiskocsmát, ahol a mai ínycsiklandóan bő választék a hallé leghűségesebb hódolóit is hűtlenségre csábítja. Így történt ez velünk is, amikor nem a szokásos menüt rendeltük. Spárgaleves – egy francia sem találna benne kivetnivalót, az Orly ponty sem okoz csalódást, szálkamentes, gusztusos és rengeteg, a túrógombóc is hibátlan. A kiszolgálás udvarias, gyors, extra kérések is meghallgattatnak. Minden asztalon kistányérban pirított mandula (lehet belőle a várakozás ideje alatt repetát kérni), ízléses, tiszta teríték.
Mindent egybevetve – bár most szakértő minőségemben eszem – a régi megszokott módon, túl jóllakottan és elégedetten állunk fel az asztaltól.
A vizes blokk – tiszta, rendes és a legutolsó extra divat szerinti. Nem kétséges, elfogult vagyok, de a hely, az étel, a kiszolgálás elfogultság nélkül is csillagos ötöst érdemel. –
– Környezet: igényes, a patinás keveredik a modernnel
– Kiszolgálás: gyors, udvarias
– Előételek: 350-től 1500 forintig
– Levesek: 180-tól 750 forintig
– Főételek: 700-tól 2700 forintig
Mottó: Jó itt lenni, jó itt enni!
