A nagyvilág először az 1992-es Sevillai Expón csodálhatta meg azt az inkákat megelőző kultúra létéről tanúskodó páratlan leletet, amely most a limai kulturális hatóságok jóvoltából egy hónapon át megtekinthető a Néprajzi Múzeumban.
A nyolcvanas évek végén régészeti világszenzáció volt a Limától északra, a sivatagos tengerparti sávban található több száz, erősen erodálódott piramis egyikében előkerült érintetlen királysír. Bár régóta sejtették, hogy az ősi Amerika területén számos olyan feltáratlan, az inkákat megelőző kultúrák létét tanúsító “nyom” van, amely a tengerparti sivatagok homokdombjai mélyén, a dzsungel szorításában vagy a magas helyekben alussza álmát -sokáig kizárólag az inka hatást tartották meghatározónak e területen.
Walter Alva régészprofesszor felfedezése azonban átértékelte a korábbi tudományos álláspontot, felfedte azt a folyamatot, amely egyik előzményéül szolgált az inkák világszerte csodált világának. Ahogy Egyiptomban, itt is a sírrablók vezették nyomra a kutatókat, akik egy az időszámítás utáni VIII. századig létezett, de átlagosan közel 2000 éves kultúra történetének feltárásába kezdhettek a lelet alapján a kilencvenes évek elején.
Alva és csapata végül hat szintet tárt fel a piramis belsejében. A csontok és a halotti leplek, az a díszruha, amelybe a királyt öltöztették, eléggé szétporladt. Épségben maradt viszont a nagyméretű színes tollakból készült, egy félhold formájú fejdíszbe erősített tolldísz és az a sok-sok halotti kellék, amelyek egyik legérdekesebbikét a nagy számban fellelt macskaszerű aranyfejek jelentik. Ráleltek három aranymaszkra, több táblaképre, és különös ráadásként találtak még a régészek egy lenyűgöző méretű emberfejjel megalkotott, Rák-istenség figurát, amely egyes teóriák szerint a háború jelképe volt.
A több mint 10 kilogrammnyi arany és ezüst tárgy erodált állapotban volt, ahhoz tehát hogy régi fényükben tündökölhessenek, igénybe kellett venni a modern technikát – Svájcban és Németországban fedezték fel és alkalmazzák azt a speciális eljárást, amelynek során hidrogénből és metánból álló plazma keverékével vonják be a felületet, amely oxidáció elindítása révén eltünteti az aranytárgyak felületi egyenetlenségeit, bemaródásait, úgymond “kivasalja” azt. –
