János (akit az egyszerűség kedvéért nevezzünk csak Jánosnak) 31 éves, hat éve dolgozik egy szállítmányozási cégnél nem túl magas beosztásban, most már napok óta számol. Kalkulációjának tétje van. Ha úgy véli, hogy a telerótt sajtpapírok döntő bizonyosságot szolgáltattak számára, rögvest belép egy általa kiválasztott pénztárba, ha nem, hát nem. Most már az idő is sürgeti: mintegy három hete van hátra. Persze az sem teljesen kizárt, hogy új esélyt kap a törvényalkotók jóvoltából. Az óra csaknem két éve ketyeg, mostantól pedig már vághatjuk is a centit: augusztus 31-én lejár a törvény által szabott határidő, s azt követően már csak a pályakezdők választhatnak magánnyugdíjpénztárat. Persze az sem teljesen kizárt, hogy még ők sem.
A FELELŐTLEN ELŐD? Az Orbán-kormány, mint az jól ismert, alig néhány hónappal hivatalba lépése után kitalálta, hogy valami nem stimmel a részéről felelőtlennek tekintett elődjétől készen kapott nyugdíjreformmal. Az új rendszer megtakarítást ösztönző funkciójánál jóval erősebbnek találta a rövid távú, a nyugdíjalap deficitjét felduzzasztó hatást, magyarul drágállotta a rendszer működését. Ennek ellensúlyozására előbb változtatott a korábban, az eredeti törvény által megszabott idei járulékmértéken: 7-ről 6 százalékra faragta vissza a magánpénztáraknak jutó hányadot, míg a túloldalon 1-ről 2 százalékra növelte a nyugdíjlapba kerülő járulékmértéket. A továbbiakban pedig az idén tavasszal felállítottak öt – jórészt a Pénzügyminisztérium (PM), részben pedig az azóta a politika színpadán hátsó sorba visszavonult Selmeczi Gabriella égisze alatt működő, köztisztviselőkből álló – vizsgálóbizottságot, amelyek a hírek szerint nagyjából el is készültek munkájukkal, ám a kutakodásaikból levont következtetések nem mindenben támasztják alá a kormányzati megrendelők prekoncepcióit.
A szakértők először is kedvezőnek ítélik a magánnyugdíjpénztári rendszer hatását mind szociális, mind gazdaságpolitikai szempontból. Ennek megfelelően nem támogatnák azt a korábban felröppentetett kormányelképzelést, miszerint véglegesen módosítani kellene az eredeti nyugdíjtörvényben előírt járulékkulcs-arányokon a magánpénztári befizetések kárára. A PM és a jegybank szakértői nem tartják tragikusnak a nyugdíjrendszer átalakítása miatt bekövetkező deficitet sem: a nyugdíjalap hiányát finanszírozhatónak ítélik, s felhívják a figyelmet arra is, hogy a pénztári tagdíj csökkentése még nem jelentene feltétlenül újraelosztható forrásokat a büdzsé számára.
Ezzel szemben a már elkészült jövő évi járulékkoncepció szerint ugyan nem változna a munkavállalók által fizetett nyugdíjjárulék összesen 8 százalékos mértéke, csupán azon belül nőne 7 százalékra a pénztárba jutó rész. Más kérdés, hogy ennek 2000-re el kellene érnie a 8 százalékot, már amennyiben betartják az eredeti jogszabály által megszabott menetrendet, s nem húzzák keresztül a korábban pénztárt választók saját (esetleg naivnak bizonyuló) számításait.
EGY SZÁZALÉK. Azt a jelentés készítői is elismerik, hogy a nyugdíjalap deficitje hat évig meghaladná a GDP 1 százalékát, amit már az eredeti törvényben is kritikus szintként jelöltek meg – már amennyiben folytatódna a munkáltatói járulékok csökkentésének tendenciája, és a korábban megszabott menetben nőnének az egyéni járulékok. Viszont a deficit magas szintje ez esetben sem róható egyértelműen a vegyes nyugdíjszisztéma rovására. Amúgy a bel- és külföldi megtakarítások jórészt elegendőek a nyugdíjreform miatti hiány finanszírozására. Az első évben például a kasszák a vagyon közel 75 százalékát állampapírba fektették, ami egyben jelzi a pénztárak kockázatkerülő befektetési politikáját (ez a tavalyi tőzsdei fejlemények ismeretében indokolt is), mellesleg az irántuk támasztott erős kereslet miatt nem nőttek az állampapírok kamatai, ami olcsóbbá tette a hiány finanszírozását. A szakértők azt is vélelmezik, hogy a későbbiekben a pénztárak többet vesznek majd a hosszabb lejáratú államkötvényekből, ami csökkenti a teljes államháztartási hiány finanszírozásának költségeit is.
Az azonban a vizsgálóbizottságok sem hiszik, hogy minden változatlanul maradhatna: például új jogszabályokat kell kidolgozni a társadalombiztosítási nyugdíjak és a magánpénztári szolgáltatások összehangolásáról. Ennél is fontosabb pont, hogy a nem pályakezdők számára is újra megnyílna a döntés lehetősége, azaz a továbbiakban is dönthetnének úgy, hogy belépnek egy magánpénztárba. Ez amiatt is fontos, mivel az eddigi másfél millió átlépő szemrevételezése során kiderült, hogy éppen a fiatalok közül kevesebben választották a vegyes nyugdíjrendszert, mint ahányuknak megérné az átlépés. S nem kizárt, hogy e körből idővel sokan ráébrednek majd téves döntésük következményeire, s ezt követően felerősödne a nyomás a rendszer újbóli átalakítására, aminek jó elébe vágni.
Vita van akörül, hogy létrehozzanak-e egy olyan alapot, ahová a magánnyugdíj-járulékunk egy része kerülne, s amelyből a hozzátartozói és rokkantellátásokat finanszíroznák, ezek ugyanis az új rendszerben a megtakarítás kezdeti időszakában kedvezőtlenebbül alakulnának, mint az állami nyugdíjrendszerben. Az Állami Pénztárfelügyelet azonban kevéssé lelkesedne a magánpénztárak megpumpolásáért, maguk a pénztárak pedig végképp nem. (A biztosítókban amúgy már most is kezd elhatalmasodni az az érzet, hogy nyírandó és megnyúzandó birkának nézik őket).
HIÁNYVITA. Az idén ismertté vált részadatok sem támasztják alá a korábban elhatalmasodott kormányzati pesszimizmust. A PM például korábban azzal számolt, hogy a nyugdíjkasszákba 1999-ben 69 milliárd forint folyik majd be – azaz ennyivel kevesebb jut a nyugdíjalapba. Ezzel szemben az első öt hónapban a tb-alapok regisztrált bevételkiesése csupán 18,4 milliárd forintra rúgott, s valószínűleg az egész éves deficit sem éri el a 60 milliárd forintot.
Ha jövőre 1 százalékponttal nőne a magánpénztárba jutó járulékbefizetés aránya, úgy a 2000. évi nyugdíjalap-deficit 78 milliárdra növekedne. Ezzel szemben áll a másik adat: eleddig a gazdaságilag aktív lakosság 35 százaléka (1,5 millió fő) választott magának nyugdíjpénztárt (csak ez év eleje óta 150 ezren), 78 százalékuk az öt legnagyobb pénztárat választotta, s a prognózisok szerint ez a koncentráció csak fokozódni fog. A magánpénztárakba történő befizetések 1998 végéig 28,8 milliárdot tettek ki, s az idei első negyedévben ez további 12 milliárddal bővült. Ezt még kiegészíthetjük azzal, hogy a januári 687 ezerről 930 ezerre nőtt az önkéntes nyugdíjpénztárak taglétszáma (ez volna a harmadik, kiegészítő pillér), s vagyonuk az utóbbi tizenkét hónap alatt 77 százalékkal, 44 milliárd forinttal bővült, egészen 100,7 milliárdra. Ám úgy tűnik, a növekvő pénztári befizetésekre felfigyelt a PM is, s jövőre – az új adókoncepció szerint – az eddigi 50 százalékos helyett már csak 30 százalékos adókedvezmény járna az önkéntes pénztári befizetések után.
A minisztériumban egyelőre még emésztik az elkészült anyagokat, s tartózkodtak az eddig kiszivárgott információk kommentálásától is, alighanem várnunk kell, amíg legalábbis a gazdasági kabinet, de legfőképpen a miniszterelnök rábólint valamely javaslatra. Lehet, hogy a jövő évi adó- és járulékkoncepció idevonatkozó fejezetei azt mutatják, hogy a PM vagy a szűkebb Orbán-kabinet belepiszkálna a vegyes nyugdíjszisztémába, ám az ezt alátámasztó érvek száma érezhetően csökkent az utóbbi hetekben.
