INDIREKT. A pénzállomány változásának reál összetevői alapján általában működési (adózás előtti eredmény, amortizáció, vevő-, szállítóállomány és készlet alakulása), befektetési (befektetett eszközök gyarapodása és csökkenése, kapott osztalékok) és pénzügyi cash flow-t (tőkebevonás, -leszállítás, hitelfelvétel, -törlesztés) számítunk a vállalkozásra. Előnye, hogy standardizált, hátránya viszont, hogy külső szemlélőnek kevéssé informatív, csak a legalább egy éve működő cégekre alkalmazható.
DIREKT. Kifejezetten az illető projektre – mivel az összes jövőre vonatkozó információ a kezünkben van – az indirekt cash flow-nál részletesebb pénzforgalmi tervet munkálhatunk ki. Egyszerűbb, összevetendő elemei – pénzbeáramlás és -költés – a projekt igényei szerint tagolhatók, viszont munkaigényes.
