Európa csendes címmel megjelent szerkesztőségi cikkük (Figyelő, 1999/24. szám) azzal kezdődik, hogy a nyugati világ katonai szövetsége rákényszerítette akaratát Európának a volt Szovjetunió határain inneni legmegátalkodottabb diktatúrájára, s mindezt az első, kizárólag a levegőben megvívott háborúval tette. Ez eszembe juttatja Bismarcknak azt a mondását, hogy a Balkán egyetlen porosz gránátosnak a csontjait sem éri meg. A Bismarck utáni korok német történelme rácáfolt erre a vaskancellári kijelentésre, de most – úgy tűnik – sikerült minimális emberáldozattal visszavonulásra késztetni a nagyszerb nacionalistákat, élükön egy régi és kipróbált kommunistával. Mivel azonban nacionalizmus nacionalizmust szül, most következik a dolog neheze. Berlinben 1878-ban ült össze a berlini kongresszus néven mindmáig emlékezetes értekezlet (egyik fő alakja magyar volt: id. Andrássy Gyula, a Monarchia külügyminisztere), ami egy nemzedéknyi időre rendezte a délkelet-európai szubkontinens sorsát. Ennek a békeországnak vetett véget Bosznia-Hercegovinának 1908-ban a Monarchiába történt bekebelezése és a négy évvel későbbi két Balkán-háború, mint a nagy háború két előjátéka. A múlt század végi, e század eleji harminc év alatt azonban nagyot fejlődött a térség minden állama. Követi-e a most leendő rendezést harminc békés év?
DEL MEDICO IMRE
Budapest
