pünkösd vasárnapján, a Csendes-óceán parti Seattle-ben, a Microsoft-birodalom fővárosában. A kis Rory John nővérével, a három éves Jenniferrel a világ legnagyobb örökségén osztozik majd – bár ez még odébb van, hiszen a papa, Bill Gates, a Microsoft elnöke csak 43 éves. Az összeg pedig akár még nőhet is – egyelőre részvényekben és egyéb befektetésekben a család vagyona 80 milliárd dollárra tehető.
Majd’ 600 millió dollár volt a magyar folyó fizetési mérleg hiánya az első negyedévben. A külföldi működőtőke-beáramlás jelentősen, 154 millióval maradt el az előző év azonos időszakáétól. Igaz, havi átlagban még így is meghaladta a 100 millió dollárt.
A pénzügyi adatok láttán eljött az ideje a szemöldök aggodalmas összehúzásának és a koponya intenzív vakargatásának. Nincs mit szégyellni: még az izzadó homlokot is meg lehet törölni. (Fehérneműt egyelőre nem kell váltani!) A Gazdasági Minisztérium köztisztviselői jogállású makro-elemzőjének eltávolítása a kívülálló számára pusztán tüneti kezelésnek tűnik. Az eset egyébként kísértetiesen emlékeztet a Pénzügykutató Intézet 1987-es puccsszerű felszámolásához. A hasonlóság már csak azért is lélegzetelállító, mert a rossz hír vivőjének kivégzése már akkor sem járt teljes sikerrel. Miként ez alkalommal sem lehet kizárni, hogy tényleg szükség lehet 50-60 milliárd forint megtakarítására a költségvetésben, ahogy azt (egyebek között) a kirúgott elemző is jelezte. Ez ugyan nem akkora összeg, hogy Bokros-csomaggal kellene riogatni az országot, ám éppen elég nagy ahhoz, hogy a kormányzat végre saját bőrén is megtapasztalja működésének meglehetősen kemény költségvetési korlátait.
Úgy tűnik, a Gazdasági Minisztériumban nem annyira a menesztett elemző helyzetértékelésén, mint inkább stílusán akadtak fönn. Chikán Attila – útban Rio de Janeiro és Párizs között, kihasználva rövid budapesti tartózkodását – egy sajtóbeszélgetésen említést is tett arról, hogy a kormány szükség esetén folyamatosan kiigazításokat hajt majd végre a költségvetés helyzetének javítása érdekében. “Igen, ha kell, beavatkozunk. De nem lesz csomagszerű lépéssorozat, ami a lakosságot érezhetően érintené” – jelentette ki a gazdasági miniszter.
A kormányfő láthatóan irtózik minden olyan lépés megtételétől, amely kedvezőtlenül befolyásolhatná a népszerűségi indexek alakulását. (Ezzel persze nincs egyedül a történelemben.) Befolyásos “udvari” tanácsadók ugyanakkor állítják: a kormányzat el van szánva arra, hogy a szükséges intézkedéseket megtegye. Halkan, fájdalommentesen persze, és csak azt, ami tényleg szükséges. Általuk hisztérikusnak nevezett nyomásnak azonban nem engednek.
A pénzügyi vezetés kivárása, szóhasználatában a “kiigazítás” kifejezés mellőzése, valamint a kapkodás látszatának elkerülése mindenesetre páratlan hidegvérre vall. Arra enged következtetni, hogy a kabinet valami olyan esemény bekövetkeztére vár, amely fájdalommentesen korrigálja a negatív tendenciákat. Ilyen lehet például a Matáv Rt. maradék (5,75 százaléknyi) állami részvényeinek értékesítése, ami ugyan a cég életében már biztosan nem hoz alapvető változást, ám a magyar államnak 320-330 millió dollár bevételt jelenthet.
A magyar gazdaság szempontjából bízvást jelzésértékűnek tekinthetjük a Matáv-pakett mostani értékesítését. Még árnyaltabb jelzés lesz ez, mint egy egyszerű kötvénykibocsátás, ahol az országkockázat változását a bázisponttól való eltérésben lehet mérni. A Matáv ugyanis stratégiai ágazatban tevékenykedő vállalat, amelynek eredményét érdemben nem rontotta az orosz válság, a jugoszláviai háború, vagy az országos gondok egy másik dimenzióját jelentő hóviharok, ár- és belvízkárok. A cég jövőbeni helyzetét azonban feltétlenül meghatározza az ország növekedési potenciálja, politikai és pénzügyi stabilitása – és az abba vetett hit.
Érdemes volna ennél a Gates-gyereknél lobbyzni egy kicsit: jegyezné már le a Matáv-részvényeket a maximális áron! Vagyonának még így is csupán körülbelül 4 ezrelékét tenné kockára vele… –
