Ha az ember elég sokáig hallgatja azokat a személyzeti tanácsadókat, akik szakadatlanul ismételgetik, hogy az árbevétel “nem fontos”, már-már elhiszi, megannyi nonprofit szervezettel áll szemben. Ám mégis gondolkodóba esik, amikor a titkolódzók nem mulasztják el megjegyezni, ők bizony a legnagyobbak között vannak. A PSP Siklóssy & Partnertől például az árbevételt firtató kérdésünkre a következő fax érkezett: “Üzletpolitikai okokból sajnos nem adhatjuk meg a kért támogatást. Egyébként az 1-4. helyen állunk, az éves árbevétel-növekedésünk 51 százalék.” A cégbíróságon hozzáférhető adatok szerint azonban a Siklóssy & Partner 1996-ban 74,1 millió forint, a következő évben pedig 87,8 millió forint árbevételre tett szert, jelentősen elmaradva az első és a második helyezettől.
Ha figyelembe vesszük, hogy a Siklóssy & Partner szelekciót is végez, tehát árbevételében megjelenik az az összeg, amelyet hirdetésekre költ, még a negyedik hely is veszélybe kerül, ugyanis például a Dr. Telkes és a Dr. Pendl & Dr. Piswanger árbevétele is meghaladta a 80 millió forintot 1997-ben, nem is beszélve az IMMC Kft.-ről, amely 1997-ben 168 millió, 1998-ban pedig 120 millió forintra tett szert. S ne feledkezzünk meg a Take it Kft.-ről sem. Igaz, a különböző profilú cégeket nem lenne szabad összehasonlítani, de hát a Siklóssy & Partner sem mondta meg, mely körben vannak az első négy között…
Az Accord Group Kennedy Balogh, amely viszont egyértelműen felsővezető-kereséssel foglalkozik, egy hirdetésében azt állította, hogy Közép- és Kelet-Európában a második helyen áll. Az általunk ismert EIU-toplistán azonban az ötödikek, s a cég kérésünkre nem küldött ennek ellentmondó másik rangsort.
A tanácsadók saját magukról tett kijelentéseit a versenytársak is kétségbe vonják. A megkérdezettek közül sokan mondták: nem is hiszik el, hogy egy-egy cég valóban annyi és olyan keresést végez, mint állítja. Lehet, hogy például évi 30 első számú pozíció betöltéséről számol be, de ezek közepes cégeknél történnek, vagyis nem összehasonlíthatók egy milliárdos árbevételű vállalat vezérigazgatójának megtalálásával. Persze az ilyesfajta beszámolókat is hitelesítené az árbevétel közlése – hisz’ a honorárium összefüggésben van a pozíció nagyságával -, ez a felvetés azonban újra és újra elutasításra talál.
A Figyelő rendszeresen készít toplistákat, ám még egyszer sem fordult elő, hogy egy ágazat szereplőinek többsége ne szolgáltatott volna adatot. Meglehet, mások sem szívesen teszik ezt, de tiszteletben tartják, hogy a cégbíróságra benyújtandó mérlegadatok nyilvánosak, méghozzá azért, hogy a piaci szereplők, megrende-lők és versenytársak tájékozódhassanak belőlük.
A tavalyi mérleget e hónap végéig be kell nyújtani a cégbíróságra, s bár a feldolgozás sokáig tart, nyár végére minden adat hozzáférhetővé válik. Kíváncsian várom tehát a szeptembert.
