Gazdaság

TAVASZI ÁRVERÉSEK – ÉRTÉKRE ÉHESEN

Bizonytalan hangulat uralkodott a műtárgypiacon az idei árverési szezon indulásakor. A hamisítási botrányok várható következményei foglalkoztatták a szereplőket, az aukciósházak kimondva-kimondatlanul tartottak a bizalomvesztéstől. A márciusi, áprilisi árverések azután - rácáfolva a pesszimista várakozásokra - bizonyították: a vevők étvágyát nem vették el a negatív jelenségek. Az eddig lezajlott tavaszi aukciókon a galériák többsége százmillió forint körüli forgalmat kasszírozhatott, az utolsóként porondra lépő Mű-Terem Galéria aukcióján pedig az összleütési ár egyenesen a kétszázmilliót ostromolta.

Polgár Árpád nem kis merészségről tett tanúbizonyságot, amikor a hamisítási botrányok tetőzésével egy időben (Figyelő, 1999/10. szám) a magyar árverések történetének legmagasabb kikiáltási árán, 34 millió forinton indította el első idei nagyárverésén Bellotto Bernardo Canaletto Velencei részlet című alkotását. Bellotto Bernardo e művet a nemzetközi piacon nála jóval magasabban jegyzett nagybátyjával, Antonio Canallal közösen festette 1740 körül.

A művészettörténelem egyébként a nagybácsit tartja nyilván Canalettóként, akinek képei viszonylag ritkán fordulnak elő, és rekordmagasságokon is kelendők a nemzetközi piacokon (1992-ben 9,2 millió fontért árverezte el a Sotheby’s Londonban egy nagyméretű vásznát, 1997 decemberében pedig – ugyancsak Londonban – 5,1 millió fontért kelt el egy másik „nagy” Canaletto). Az unokaöcs alkotásáért a licitben győztes vevő 40 millió forintot ajánlott.

A Polgár-árverés másik meglepetést is szolgáltatott: egy ismeretlen XX. századi festő erdőrészletéért 110 ezer forinttól 2,4 millió forintig licitáltak; az alkudozók vélhetően nagy nevet gyanítottak – talán Paál Lászlóét – a kép mögött.

A rendezvényen egyébként szinte minden elkelt. Talán csak az jelezte a vevők óvatosságát, hogy ezúttal a szokottnál szolidabb volt a rivalizálás egyes divatos képek esetében. Így Rippl-Rónai Józsefnek a kínálatban szereplő művei kikiáltási áruk közelében keltek el, de valamennyire érzékelhető volt e jelenség az idei szezon második nagy aukcióján, a Kieselbach Galéria rendezvényén is. Igaz, ennek magyarázata lehet az is, hogy a galériák ezúttal pontosabban belőtték a képek valós piaci értékét.

A Kieselbach-árverésen összesen közel félszáz kép leütési ára haladta meg az egymillió forintot; a rekord, ahogy arra az eladók is számítottak, Rippl-Rónai Jelenet gróf Somsicsék kertjében című „kukoricás” képéhez fűződik, amelynél 12 millió forintos kikiáltás után, 13 millió forintnál csapott le a kalapács. A kép már szerepelt nyilvános aukción, a BÁV-nál 52 ezer forintos kalapácsáron került új tulajdonoshoz – 1970-ben.

Kieselbachék közönsége egyébként több, az utóbbi időben kevéssé divatos művészt „fedezett fel”. Közöttük Lotz Károlyt, akinek 800 ezer forinton kikiáltott Itatás című képe 3,8 millióért talált vevőre. Új színt jelentett Uitz Béla is, akinek utoljára 1997-ben a Műgyűjtőknél árvereztek el képét, akkor 3,4 millió forintot adtak egy kékruhás nőt ábrázoló akvarelljéért. Most a Varró nő című képe 3 millióért, míg egy férfiportréja 2,2 millióért kelt el.

E körben feltétlenül említésre méltó két Czigány Dezső-alkotás: a 350 ezer forintról induló Táj piros háztetőkkel 1,3 milliót, a 800 ezerért felkínált Provence-i táj 2,6 milliót ért meg valakinek. Ha már új sztároknál tartunk, Mattis Teutsch János a jelek szerint ugyancsak főszereplővé vált, három műve is sikert aratott – a Sárga-kék kompozíció 6,5 millióért, Kék-zöld alakos kompozíciója 1,1 millióért, a Két vertikális című alkotása pedig 1,8 millióért kelt el a Kieselbach-aukción.

A jelek szerint Kovács Lajosnak, a Blitz Galéria tulajdonosának is sikerült „belőnie” a potenciális vevők ízlését és pénztárcáját, főként a néhány százezer forintos képek esetében, amelyek többnyire induló áruk környékén kerültek új tulajdonoshoz a március utolsó napján megrendezett aukción.

Egy híján 20 kép kelt el egymillió forint felett, és az árak több festő esetében jóval meghaladták az egyéni átlagot. Egy Csók-csendéletért 2,6 milliót adtak, 1,5 milliót Nagy Oszkár Virágzó fák című vásznáért; 2,6 millió forintot ért meg valakinek Aba-Novák Vilmos Apám című olajképe, míg Scheiber Hugó Asszony című vegyes technikájú művéért 1,4 milliótól 2,2 millió forintig licitáltak. Vörös Géza Ülő nőjének leütési ára 2,6 millió forint volt, a Csendélet rákokkal, halakkal című vászon pedig 4 millióért került új tulajdonoshoz. 2,4 milliót adtak Munkácsy Mihály Férfiportréjáért. Szobotka Imre kubista csendélete – amelyet 1912 táján festett Párizsban – 3,5 millióról indult, és végül 5 milliós kalapácsáron lett új tulajdonosé. Végül az árverés rekordja, megfelelve az előzetes várakozásoknak, Tihanyi Lajos ugyancsak Párizsban készült, szintén kubista csendéletéhez fűződik, a 92×73 centiméteres vászonért 10 millió forintos indítást követően, 26 millió forintig licitáltak a Blitz aukcióján.

Árverezett a Nagyházi Galéria is, mégpedig – ahogyan az már a Balaton utcai galériától megszokottá vált – a specializálódás jegyében: a kínálatban domináltak a régi festmények, illetve XIX. századi magyar és külföldi mesterművek.

A legek között Munkácsy Mihály Hajnali mosás című képét kell elsősorban említeni, amely 5 milliós kikiáltást követően 7,5 millió forintért kelt el. De 4,2 millió forintot adtak egy Calieri-alkotásért is; 6,5 millió forintért ment el egy Lotz Károly-mű, s meglepetést okozva, 4 millió forint kimondását követően ütötték le Brodszky Sándor Balatoni táját, amelyet 750 ezres kikiáltási áron ajánlottak fel a közönségnek.

A tavaszi szezon csattanóját azonban a múlt pénteken árverező Mű-Terem Galéria szolgáltatta. A Virág Judit vezette intézmény valóban átlagon felül előkészített aukcióján a felkínált 152 tételből mindössze egyre nem akadt vevő – ez valószínűleg nemcsak magyar, hanem világrekordnak is számít. Az összesen 73 millió forinton kikiáltott portéka összleütési ára 189,5 millió forint lett.

A Kongresszusi Központban közel ezren jelentek meg, és az ügyes üzleti fogás – a becsérték felére tett kikiáltási árak – magyar aukciókon alig tapasztalt heves licitálásra ösztönözte a vevőket. A közönségnek a jelek szerint semmi sem volt drága, és a vásárlókedvnek ezúttal nemcsak a divatos, hanem jó néhány kevéssé ismert alkotó műve is haszonélvezője volt.

Negyvennégy tétel leütési ára haladta meg az egymillió forintot, szinte kivételnek számított az a mű, amelynek kalapácsára nem jelentett egyéni rekordot. Az aukció csúcsleütési árát Rippl-Rónai József Fiatal nő virágcsokorral című képe érte el: a 4,2 millió forintért kikiáltott pasztellért 28 millió forintig alkudoztak. Ferenczy Károly Vörös fal című védett vászna – amelyen mellesleg jelzés sincs – 4,8 milliós indulóár után 17 millió forintot ért meg valakinek. Az est rangsorának harmadik helyezettje Munkácsy Mihály Madame Chaplin – Charles Chaplin, francia festő felesége című portréja lett, az 1,6 millió forintról áruba bocsátott kép iránti hatalmas érdeklődés, amelynek eredménye 8,5 milliós „leütés” lett, még az eladókat is meglepte.

Ajánlott videó

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
Olvasói sztorik