Elterjedése óta az erőforrás-kihelyezés meghatározására számos kísérlet történt. A laikusok gyakran túlságosan kitágítják a kört, ide sorolva minden olyan vállalati szerződést, amely külső, harmadik céget von be a tevékenységbe. Szigorú értelemben viszont csak az az együttműködés tekinthető outsourcingnak (a szaknyelv az egész világon az angol kifejezést használja), amikor a külső cég oly módon vesz át feladatokat, hogy azzal együtt a cég erőforrásainak egy részét is megkapja – többnyire humánerőforrást, hálózatot, adatközpontot. Tipikus ügyletnek mondható az erőforrás-kihelyezések világpiacának egyik legjelentősebb szereplője, az EDS és az olasz Banca Di Roma egy éve született megállapodása, amelynek értelmében a bankcsoporton belül a külső cég fogja az adatközpontot, a hálózatokat, a számítógépes technológiákat és egyes üzleti alkalmazásokat futtatni. A tíz évre szóló, 1,5 millió dolláros üzlethez hasonlóra Magyarországon egyelőre nincs példa, nálunk ennek a módszernek még kicsi a piaca.
Erőforrás-kihelyezésnek tekintik általában azt a széles körben alkalmazott eljárást, amikor egy cég a takarítói vagy őrző-védői feladatokat külső vállalkozókra bízza, megkönnyítve ezzel az üzletvitel folyamatosságát. Mégis, a témakör az informatika égisze alá tartozik, hiszen az outsourcingba adott tevékenységek többsége – még a hazai piacra leginkább jellemző bérelszámolás is – ilyen vonatkozású.
A módszer legfontosabb előnye, hogy a szolgáltatást igénybe vevő cég a saját alaptevékenységére nagyobb hangsúlyt helyezhet, hiszen a nem oda tartozó feladatokra sokkal kevesebb energiát kell fordítania. A félelmek mégis nagyok, a vállalatok éppúgy idegenkednek ettől a lehetőségtől, mint mondjuk a külső jogi tanácsadók bevonásától. “Az ellenérzések leküzdésének legpraktikusabb módja a minden részletre kiterjedő szerződés” – mondja Ormós Zoltán, a Köves és Társai Clifford Chance ügyvédi iroda jogásza. Mivel mindennapos kapcsolatról és bizonyos esetekben bizalmi feladatokról van szó, célszerű pontosan rögzíteni, hogy a feladatot átvállaló cégnek, az outsourcernek milyen jogosultságai vannak (kezdve a telephelyre való belépéstől egészen addig, hogy mikor állíthatják fel az alkalmazottakat a számítógép mellől a karbantartások elvégzéséhez). Ennek tükrében lehet a nem megfelelő teljesítés szankcionálását is rögzíteni. Az egyébként gazdaságos megoldás elterjedésének az is gátat szab, hogy a vállalatok szervezeti struktúráját az informatika alábecsülése jellemzi; a döntéshez elengedhetetlenül fontos IT-menedzserek a ranglétrán a kelleténél lejjebb helyezkednek el. A jó szakemberekből ráadásul hiány van, ezért a vállalkozások főleg saját maguk számára akarják lekötni az arra rátermetteket.
A szolgáltatást egyelőre főleg a multinacionális cégek igénylik, hiszen a nemzetközi vezetés számára ez a konstrukció már nem idegen. Általuk – véli Ritter Attila, az EDS Elektronikus Adatrendszer Kft. ügyvezető igazgatója – lassan kezd éledezni a piac. A GE Tungsram például már évekkel ezelőtt kiadta a bérelszámolását az EDS-nek, az addig azt végző 47 dolgozójával együtt. Már szerveződik az eddigi legnagyobb üzlet: a Matáv Informatikai Igazgatósága fog bizonyos tevékenységeket a vállalaton kívülre helyezni; a végső döntés júliusra várható.
A pénzügyi szféra mellett az egészségügyben van nagy jövője az erőforrás-kihelyezésnek, az Országos Kardiológiai Intézet bizonyos informatikai tevékenységeinek kiadásáról például most folynak a tárgyalások. Mint Palik Imre, az intézet főigazgatója lapunknak elmondta, a kórházat a pénzhiány készteti erre a megoldásra, hiszen így a szükséges beruházás az outsourcing szolgáltatással helyettesíthető. További előny, hogy a házon belüli “barkácsolásokat” felváltja majd a szakértői munka, ezáltal az informatikai fejlesztések sikeresebbek és korszerűbbek lehetnek. Az amerikai Outsourcing Institute mintegy 1200 vállalat bevonásával folyamatosan készít felmérést a módszer megítéléséről. Ezeknek az egyik legfontosabb tanulsága, hogy azoknál a vállalatoknál, ahol az elsődleges szempontok között szerepel a jobb irányítás, a vezetők elégedetlenebbek a szerződéssel, mint máshol. Ennek oka: ha a menedzserek nem gondolják alaposan végig az elvárásokat és a szükséges erőforrásokat, akkor az outsourcing még ronthat is a helyzeten. Az erőforrás-kihelyezésről szóló szerződések a fejlettebb országokban általában 5-10 évre köttetnek. Itthon viszont – Kornai Gábor, a nagy informatikai elemző cég, a Gartner Group hazai képviseletének vezetője szerint – amíg a bizalmatlanság el nem oszlik, célszerű rövidebb távú megállapodásokat kötni.
