Az európai call-back előfizető kapott egy amerikai telefonszámot; ha külföldre akart telefonálni, akkor feltárcsázta ezt a bérelt vonalat. Meghatározott számú kicsöngés után az előfizető letette a kagylót, helyi szolgáltatója így nem számolhatott fel semmit, lévén a sikertelen hívás díjtalan. Az amerikai készülékkel összekötött automata azonban érzékelte a hívást, s rövid időn belül visszahívta „bérlőjét”. Ekkor vagy egy kódra, vagy más jelre adott egy helyi – amerikai – vonalat, amelyről már további hívást lehetett kezdeményezni a világ bármely részére. Mindezek után hiába tiltakoztak az európai szolgáltatók, az amerikai telefontársaságok rendre azzal utasították el panaszaikat: szállítsák le ők is a tarifáikat, s akkor nem lesz piacuk az ilyen kalandoroknak.
