Fél tucat magánpénztárhoz tartozik a – szeptember végi adatok szerint 1 millió 175 ezernyi – tagság több mint négyötöde, a fennmaradó alig 20 százalékon pedig nagyjából 35 pénztár osztozik. Az Állami Pénztárfelügyelet (ÁPF) számításai szerint ugyanis összesen legfeljebb ennyi magánpénztár részesülhet tevékenységi engedélyben, és akkor még a beolvadásokat és egyesüléseket – az eddigieket és a jövőbelieket – nem is kalkulálták be. Október legvégéig 29 tevékenységi engedélyt adott ki a felügyelet, s 4 kérelmet utasított vissza. A pénztárak közül 3 nem jelentkezett azon a fél éven belül, amikor egyáltalán működési engedélyért folyamodhatott. Jelenleg egy engedélyezés zajlik, további 3 alakulását egyelőre a hiánypótlás hátráltatja. Az eddigi kérelmek alapján pedig úgy tűnik, még 5 pénztár pályázhat tevékenységi engedélyre.
Egyébként az engedély megléte korántsem jelenti, hogy a pénztár azontúl – önállóan – működik is. Máris volt olyan, mely az összes szükséges engedéllyel rendelkezett és mégis társulásra adta a fejét: az Életút és a Fraternité beolvadt, az előbbi az Első Országos, az utóbbi az ÁB-Aegon Önkéntes és Magánnyugdíjpénztárba. Hasonló sorsra jutott több más intézmény is (lásd a beolvadásokról szóló táblázatunkat a 29. oldalon), ezek azonban még az engedély előtt tettek így, tán éppen így gründolva kellő alapot a továbbéléshez. Erre utal, hogy beolvadási létszámuk jócskán elmarad a minimumként szabott 2 ezer főtől.
A beolvadások mellesleg az önkéntes nyugdíjpénztári szférától sem állnak távol, az elmúlt években egy tucatnyi ilyen intézmény adta e lépésre a fejét. Legutóbb például az OTP két önkéntes pénztára alakult eggyé, és olvadt be a Persely a korábban zárt, munkáltatói pénztárba. Amúgy a Persely már két másik önkéntes pénztárnak is otthont adott: a felügyelet nyilvántartása szerint ott landolt a Medosz és a Dalmand pénztár tagsága és vagyona. A magánpénztáraik egyesülése nyomán immár a második önkéntes intézményt fogadja magába az Első Országos Nyugdíjpénztár is: legutóbb az Életút önkéntes ágazatát – melybe egyébként korábban szintén olvadt pénztár, mégpedig a Bakony elnevezésű -, ezt megelőzően pedig a Második Országos Nyugdíjpénztárt. Az Erste Bank Országos intézményéhez a még mezőbankos munkavállalói és a Bank-Austria GiroCredit pénztára csatlakozott. A legfrissebb változás novemberben esedékes: a Magyar Polgári Nyugdíjpénztár fogad magába egy „önkéntest”.
E folyamat bizonyára a magánpénztárak körében sem ért ezzel véget; jelenleg 5 további beolvadásról tárgyalnak az érintett felek. Ahogyan mindezt sokan értékelik, folyik a piacszerzés, bár – és ez megint széles körben elterjedt, s a jelenlegi létszám- és vagyonadatokkal erősen alátámasztható nézet – a piac felosztása tulajdonképpen már le is zajlott. A már részletezett pénztári tagkoncentráció mellett ugyanis – legalábbis félévkor – 5 intézmény tudhatta magáénak az összes magánpénztári vagyon közel kétharmadát, 6,8 milliárd forintot. Persze ez korántsem meglepő, hiszen egyfelől általában a nagy pénztárak az induláskor részesültek alapítóik anyagi hozzájárulásában, másfelől a vagyont éppen a tagdíjbefizetések táplálják legfőképpen (lásd a tevékenységi engedéllyel rendelkező pénztárakról szóló táblázatunkat). Megjegyzendő ugyanakkor, hogy míg a taglétszám az év eleje óta folyamatosan nő – ha nem is egészen egyenletesen, hiszen májustól a korábbi havi több százezer új belépő helyett immár csak félszáz ezren választottak maguknak magánpénztárat havonta -, a tagdíjbefizetések viszont egy ideje stagnálnak, sőt, nyár közepén-végén egyenesen csökkentek (lásd grafikonunkat). Mindebben feltehetően adatszolgáltatási gondok is közrejátszanak, amit az is alátámaszt, hogy a valós befizetések és a munkáltatói bevallásokban foglalt számok meglehetősen különbözőek. Az első néhány hónapban többet vallottak be, mint amennyit fizettek, azóta pedig éppen fordítva. Akárhogy is, a hátralék jelentős, ami némi bizonytalanságot visz a rendszerbe. Mi több, jelenleg éppen a tagok pénztárak közötti mozgása, az átlépések körüli vitákat élezi. (Figyelő, 1998/40. szám). Ennek menetét ugyanis nem rögzítették részleteiben a jogalkotók, így a pénztárak maguk alakíthatják ebbéli gyakorlatukat. Minthogy azonban az átlépések lebonyolításánál tevékenységük összeér, logikusnak tűnik összehangolt menetrendet kialakítani. A hat legnagyobb pénztár – több fordulóban egyeztetve a felügyelettel is – már közös nevezőre jutott egymással. Eszerint tagdíjhátralékos tag nem léphet át, kivéve, ha befizetéseivel munkáltatója az utolsó két hónapban maradt el – erre ugyanis a nyilvántartások átfutási idejének hossza miatt még nem derül fény. (Megjegyzendő, hogy hátralékáról többnyire legkevésbé a tag tehet, azt ugyanis a munkáltató utalja. Ráadásul hátraléknak mutatkozik az is, ha a befizetés elért a pénztárhoz, a munkáltatói bevallás viszont nem.) A tag ugyanakkor csak a negyedév végével léphet át, azt is csak abban az esetben, ha ebbéli szándékát már a negyedév első két hónapja során tudatta. Mindezzel a pénztáraknak az a céljuk, hogy ne kerüljön sor tört hozam számítására, hiszen hozamot mindig egy teljes negyedév leteltével kalkulálnak. Emellett az ÁPF lemondott arról, hogy korábban kidolgozott átlépési adatlapját „forszírozza”. A pénztárak a tag sorsának pontos követhetősége érdekében valamennyi adatáról – havi bontásban – tudomást kívánnak szerezni. Mármint, ha mindebbe a többi pénztár is belemegy, illetve e fejleményekről egyáltalán tudomást szerez.
Visszakanyarodva a pénztári létszámokra, a magán mellett az önkéntes nyugdíjpénztárak létszáma is tovább gyarapodott, méghozzá nagyobb mértékben, mint ahogy az az elmúlt év első félévében tapasztalható volt. Az idei első 6 hónap alatt több mint 130 ezren léptek be a harmadik pillérbe, ezzel immár 800 ezer fölé növelve a taglétszámot. A bővülés a tavalyi év végéhez képest egyébként csaknem 20 százalékos, ezen belül azonban főként az első negyedéves felfutás volt látványos: akkor lépett be az összes első félévi új tag háromnegyede. A pénztárak vagyona – követve az eddigi trendet – a létszámnövekedésnél jobban gyarapodott, decemberhez képest 25 százaléknyival lett több (ezzel júliusra meghaladta a 71,5 milliárd forintot). Jócskán elmarad viszont e téren a bővülés üteme a tavalyi első félévitől, akkor ugyanis az előző év végéhez képest 52 százalékkal nőtt az önkéntes nyugdíjpénztári vagyon. Ezen szervezetek már szolgáltatnak is, idén júliusig több mint kétszer annyit (725 millió forintnyit), mint a megelőző év ugyanazon időszakában. Mindezt az ÁPF azzal magyarázza, hogy bár a rendszer fiatal, a tagság átlagos életkora pedig rövid távon nem változik, az egyösszegű kifizetésekre minden korábbinál többen szereztek jogosultságot.
Noha önkéntes pénztárral valamennyi nagy magánpénztár rendelkezik, az önkéntesek piaca korántsem annyira koncentrált. Ebben a szegmensben – minthogy a működése is előbb indult be – már korábban megkezdődött a koncentrációs folyamat, ám a magánpénztárakhoz viszonyítva jóval magasabb létszámú alaphelyzetből: a potenciális ügyfelek ma is több mint 300 önkéntes nyugdíjpénztár közül választhatnak. Ezzel együtt a tagság 60 százaléka a 15 legnagyobb önkéntes pénztárban található, közülük 5 intézménynek a létszáma pedig egyenként is meghaladja a 30 ezer főt. A vagyon 65 százaléka 20 pénztárban gyűlt össze, s az összes befektetés egyötödét mindössze 3 pénztár tudhatja magáénak.
A magánpénztárak számának feltételezhető további apadása egyébként az önkéntes pénztárakra is kihat. Amennyiben ugyanis a magánpénztárat – ahogy az esetek többségében van – önkéntes társa működteti, be- és összeolvadáskor az utóbbi sem maradhat érintetlenül. Beolvadáskor a magánnyugdíjpénztárhoz hasonlóan megszűnik, jogutódjukká a befogadó – magán- és önkéntes – pénztár válik. Összeolvadás esetében az érintettek egyesülnek, ezáltal megszűnnek és – általános jogutódként működő – új pénztárat hoznak létre, amelynek új bankot és szolgáltatókat kell keresnie. Így eddig csak a Bástya és a Reálérték pénztár járt, amelyek október elsején olvadtak össze. Egyesülniük egyébként csak ugyanúgy szerveződött pénztáraknak lehet, bár területi pénztár magába fogadhat másmilyen típusú intézményt is, önkéntes pénztár által működtetett magánpénztárat viszont nem. Az eggyé váláshoz – legyen az be- vagy összeolvadás – a „tranzakcióban” részt vevő pénztárak közgyűléseinek jóváhagyása szükséges, mint ahogy az egyesülés révén kialakult pénztár közgyűlését is össze kell hívni. Minderről pedig magánpénztárak esetén fél éven belül, önkénteseknél a jogutód bírósági nyilvántartásba vétele után legkésőbb 60 nappal a felügyeletet is értesíteni kell, amely határozatban nyugtázza az eseményeket. Ehhez azonban az átalakulási tervtől a vagyonmérleg-tervezeten, a pénztárak alapító okiratán, a kötelezettségek és követelések állományán át a közgyűlési jegyzőkönyvekig számtalan dokumentumot mellékelni kell. Mindenesetre egy tevékenységi engedéllyel rendelkező pénztár számára újabb engedélyre már abban az esetben sincs szükség, ha a beolvadó intézménynek nem volt ilyenje. Ha az összeolvadóknál nincs is tevékenységi engedély, amennyiben nyilatkozatot ad az új pénztár a minimálisan előírt taglétszám eléréséről, az felér e kérelem benyújtásával.
