Október közepén a felnőtt lakosság négyötödének tudomása volt arról, hogy az EU-val megindultak a csatlakozási tárgyalások, s nagyjából ugyanennyien azt is tudták, hogy Magyarország a kibővítés első körének aspiránsai között található. Ugyancsak 80 százalékos azok súlya, akik szerint a különböző országokkal és nemzetközi szervezetekkel fennálló kapcsolatokban számunkra az unió áll a legfontosabb helyen. Leginkább a 18-29 éves, legkevésbé az 50-59 éves korosztály ért egyet a csatlakozással; a szimpátia erőssége az iskolai végzettséggel növekszik.
Csatlakozásunk a közösség szempontjából a megkérdezettek 36 százaléka szerint teljesen, további 50 százalék szerint pedig részben hasznos. Magyarország számára a kép még hízelgőbb: e tekintetben 47 százalékot tesz ki a teljesen, s 40 százalékot a belépést részben előnyösnek gondolók aránya.
Optimizmus mutatkozik a tényleges taggá válást követő időszak megítélésében is: 55 százalék szerint az ország helyzete javulni fog. Igaz, 39 százalék viszont romlásra számít. Reális helyzetértékelésnek tetszik, hogy az emberek 62 százaléka úgy látja, országunk még csak részlegesen készült fel a csatlakozásra.
A belépés kapcsán problémák főként a mezőgazdaság terén várhatók – a félezres minta (az úgynevezett Figyelő 500) megkérdezettjeinek 70 százaléka megemlítette ezt a területet a konfliktusosok között. Ilyen összefüggésben nagyjából 40 százalék hozta szóba a pénzügyi rendszert, az ipart és a kereskedelmet. A határőrizet és a környezetvédelem EU-konformmá tétele a válaszolók szerint már kevésbé problematikusnak ígérkezik.
Az emberek fele abban bizakodik, hogy 4 éven belül sor kerülhet a teljes jogú tagságra; további 14 százalék 2 éves gyors átfutást sem tart elképzelhetetlennek, 24 százalék viszont inkább 4-6 éves átmenetre voksol.
Arra a kérdésre, hogy mi a legfontosabb Magyarország számára a csatlakozásban, egyaránt 13-15 százalékot kaptak az olyan megállapítások, minthogy javul hazánk általános nemzetközi megítélése; több külföldi befektetés jön az országba; szabad lesz a munkaerő-áramlás; nagyobb piaca lesz a hazai gazdálkodóknak; emelkedik az életszínvonal; vagy épp az, hogy újabb segélyforrásokat kaphatunk. A megkérdezettek egytizede azt tartja a legfontosabbnak, hogy valóban európaivá válik az ország.
A legnagyobb veszélyeket illetően már kevésbé megosztott a mezőny. A válaszolók jó egyharmada szerint a gazdaság túlzottan függővé válik a külföldi kapcsolatoktól; további egynegyed attól tart, hogy a verseny erősödésével a hazai cégek alulmaradnak. Az, hogy az ország másodrangú, szegény tag lesz, illetve elveszíti az önállóságát, egyaránt 19 százalék körüli szavazatot kapott.
A kormány az uniós követelményekhez való gyors és átfogó alkalmazkodás stratégiáját kövesse a tárgyalásokon – így vélekedik a válaszolók 36 százaléka. Nagyjából egynegyedes arányt kapott az, hogy a delegáció harcoljon ki minél több segélyt és átmeneti köny-nyítést, illetve késleltesse a belépést a sikeresebb felkészülés érdekében. Arra, hogy a tárgyalásokon egyedül a belépés gyorsaságát tartsák szem előtt, 8 százaléknyian voksoltak. (Az egyeztetések most induló érdemi szakaszáról lásd összeállításunkat a 12-14. oldalon.)
Az uniós tagság a várakozások szerint a válaszolók 53 százalékának anyagi helyzetére nem lesz hatással; javulással 32 százalék, romlással 11 százalék számol emiatt. Az aktív korúak munkavállalási körülményei 38 százalék szerint jobbak lesznek, mint a belépés előtt; e téren romlással csupán 8 százalék kalkulál. A legnagyobb optimizmus mindazonáltal a fogyasztási javak várható kínálatát övezi: a válaszolók 51 százaléka szerint javul, s csupán 7 százalék szerint romlik majd a helyzet e téren. Mindhárom említett területen a legfiatalabb korosztály felé haladva egyre növekszik a javulásban bízók aránya.
