Kinevezését azzal indokolták, hogy fel kell készítenie a társaságot az uniós tagságra. Ez pontosan mit jelent?
– Az elmúlt kilenc évben két fontos változás történt az MVM életében. Részvénytársasággá alakult 1991-ben (s átszerveződött egyben az egész iparág is), 1995-ben pedig új villamosipari működési modell vette kezdetét, illetve privatizálták az ágazat nagyobbik hányadát. Most egy új hullám indul: az európai csatlakozással összefüggő felkészülés a piaci liberalizációra. Ennek során az áram vezetékes monopóliumból „normális” piaci árucikké válik. Ha tehát meg akarjuk őrizni pozícióinkat, azt kizárólag versenyben tehetjük majd meg. Ehhez olyan tulajdonságokra és hozzáállásra van szükség, amelyekkel ma nem rendelkezünk.
Mit takar a villamosiparban a liberalizáció?
– Első lépcsőben a kereskedelem szabadságát. Az unió irányelveiből egyébiránt majd félszáz működési modell vezethető le, következésképpen valamennyi tagországban eltérő szabályozás lesz. Nálunk ma az MVM a rendszer középpontjában van és a jövőben is ott marad, ám lehet egyszerű áramszállító vállalat, illetve ennél több is. A munka a hazai üzleti modell kialakítására éppen csak megindult a Gazdasági Minisztériumban. Néhány évig eltart ennek teljes körű elfogadása, például a jogi környezet megteremtése.
Szervezetileg mivel jár az átállás a cég számára?
– Kiemelten kezelendő lesz az üzletágakra külön-külön is kötelező nyereségorientált működés. Ez a tevékenységek szétválasztásával, hosszabb távon bizonyos egységek leányvállalatokba szervezésével érhető el. Ha a piacon áramtermelőként, kereskedőként és szállítóként is részt akarunk venni, ezeket – az uniós előírások alapján – külön kell választani. Úgy gondolom, a legalkalmasabb és a leginkább átlátható forma a holding. Így lehetővé válna az is, hogy tőkebevonással, vagy más módon partnereket találjunk a későbbiekben a leányvállalatokba. Első lépésként az ez utóbbiaknak megfelelő egységek jövőre a társaságon belül kialakulnak, egyelőre profitcentrumokként. A leválasztások 2000-től indulnának. A liberalizációval óhatatlanul együtt jár majd az MVM piacvesztése. Ezt ellensúlyozandó, itthon és külföldön is új befektetési lehetőségeket kell találnunk. Ha az új invesztíció nem kapcsolódik az alaptevékenységhez – ilyen például a távközlés, amelyben részt kívánunk venni -, akkor nem vonhatjuk magunkra azt a vádat, hogy az áram árából finanszírozzuk ezeket a lényegében pénzügyi befektetéseket. Ez is a holding-szerkezetet indokolja.
A szervezeti átalakulás egyben személycseréket is jelent?
– Ennek kapcsán rövid távon nem lesznek változások a menedzsmentben, 1999-től viszont igen.
Évek óta borzolja a szakma kedélyeit az MVM – egyszer már sikertelen – privatizációja. Ön hogyan vélekedik erről?
– A magánosítás nem a menedzsment, hanem a tulajdonos, illetve a kormány és az Országgyűlés hatáskörébe tartozik. Személy szerint úgy vélem, állami – 50 százalék plusz egy szavazatnyi – többségi tulajdonban kell maradnia a társaságnak. Az eladás előtt azonban módosítani kell az uniós jogszabályoknak megfelelően a villamos energiáról szóló törvényt; ez legkevesebb két évet vesz igénybe. A tőkeszerkezet rendbetételéig, illetve a megfelelő nyereség eléréséig szó sem lehet magánosításról. Legjobb esetben is a 2000-es üzleti évben érhetjük el a szektor cégeinek ígért 8 százalékos eszközarányos eredményt; az idén 4 százalékra számítunk. Ha ezek a feltételek megteremtődnek, akkor a cég – ugyancsak leghamarabb két év múlva – nemzetközi tőzsdére kerülhet. A kialakuló verseny ugyanakkor indokolja, hogy ne legyen olyan meghatározó tulajdonosunk, amely már birtokol részvényeket magyar energetikai társaságból. Ehhez jogi garancia kell, hogy adott százalék feletti szavazati joggal csak az állam rendelkezhessen.
Az ágazati privatizációt nem kis részben a vállalat rovására hajtották végre. Tavasz óta ígéri az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő Rt., hogy helyreállítja az MVM emiatt felbillent tőkeszerkezetét.
– Több szám is elhangzott, valójában az előző kormány alatt közel 100 milliárd forintnyi veszteséget szenvedtünk el, mert névérték alatt adták el erőművi részvényeinket. A választások előtt a vagyonkezelő holding 30 milliárdot tartott indokoltnak. A tervezett 30 milliárdos tőkejuttatásból eddig 2 milliárdnyi valósult meg, amelyet a cég a Postabank tőkeemelésére fordított. Nem világos, hogy mi lesz a Vértesi Erőmű Rt. részvényeivel, amelyek átadásáról szintén szó esett. A választások óta a kérdéssel nem foglalkozott a vagyonkezelő. Ma is fennáll persze a lehetőség és a kísértés – míg állami többségben vagyunk -, hogy a kormány úgy dönt: nem piackonform módon avatkozik az életünkbe. Csakhogy akkor miként várjam el munkatársaimtól a felkészülést a piaci versenyre?
Az egész úgy hangzik, mint egy figyelmeztetés…
– Nem, inkább mint feltétel, amellyel a kinevezésemkor vállalt feladatot teljesíthetem. Egyébiránt privatizációpárti vagyok: az új tulajdonosok megjelenése az MVM-ben azt eredményezheti, hogy nem szakmai alapon kevesebbszer szólnak bele a vállalat működésébe.
Nyílt titok, hogy kinevezéséhez a kormányfő beleegyezésére is szüksége volt. Ezek szerint politikai funkciót tölt be?
– Semmiképpen sem politikai poszt MVM-vezérigazgatónak lenni, a szakmából kerültem az élre. Az elmúlt évtizedben jó és rossz példa egyaránt akadt mindkét megoldásra. El kell fogadnunk, hogy stratégiai iparágról van szó, a kormányzat is nyugodtabban alszik, ha nem gyanít ellenséges szándékokat irányunkból. Ám ez visszafelé is igaz: az MVM csak akkor lehet sikeres, ha megfelelő a kapcsolata a politikával.
Bakács István 49 éves, 1974-ben szerzett diplomát a Moszkvai Energetikai Műszaki Egyetemen. Ezt követően 1983-ig az MVM atomenergia-programján dolgozott. 1983-tól az Erőmű Beruházási Vállalat főmérnöke volt – közben 1986-ban elvégezte az Országos Vezetőképzőt -, majd 1989-től az MVM beruházási, később stratégiai és fejlesztési igazgatójaként dolgozott. Október 19-én nevezték ki a vállalat vezérigazgatójává.
