Nincs Közép- és Kelet-Európában a magyarhoz hasonlóan gyorsan növekvő távközlési piac. Ebből a megállapításából kiindulva Ulrich Schaumannak meggyőződése, hogy e szolgáltatási terület viharos gyorsaságú fejlődése nem kis részben hozzájárult a külföldi befektetők növekvő érdeklődéséhez, s ez a záloga a továbblépésnek is. A távozó vezérigazgató-helyettes rendkívül büszke arra, hogy ittléte idején megszűnt az előfizetői várólista, javult a szolgáltatások minősége és kiépült a cég nemzetközi központja.
Schaumann szerint a magyar kormány a lehető legjobbkor döntött a privatizáció mellett. Két évvel később már jóval kisebb lett volna a befektetői érdeklődés a Matáv iránt, mert a liberalizálódó piaci környezetben már igen nehéz lett volna „kitermelni” az összesen több százmilliárd forintos beruházások ellenértékét. Ezt jelzik a lengyel és a román állami távközlési vállalatok privatizációs kudarcai, a szlovákok, a bolgárok, az oroszok és az ukránok erőtlen eladási kísérletei. A jól és jókor értékesített Matáv esetében sokan attól tartottak, hogy az Ameritech és a Deutsche Telekom összetársítása nem lesz konfliktusmentes a kulturális különbségek miatt, amit csak fűszerez a magyarok jelenléte. Ez a félelem azonban alaptalannak bizonyult.
Korábban 17 ezer ember dolgozott a Matávnál, ma 13 ezer. A privatizáció idején 1,2 millió, ma közel 3 millió előfizetője van a társaságnak, amelynek részvényeit 1997 őszén a közép- és kelet-európai távközlési szolgáltatók közül elsőként vezették be a New York-i tőzsdére. Ez a fontos lépés is arra ösztönzi a cég vezetését, hogy még több figyelmet szenteljen dolgozóinak hatékonyságára, illetve annak növelésére. Ezt a célt szolgálja 1999 januárjától az ügyfélszolgálati munka centralizációja. Kísérletet tesznek arra, hogy az ország néhány pontján úgynevezett call centereket hozzanak létre, amelyek fölöslegessé teszik az előfizetők fizikai megjelenését az egyes ügyfélszolgálatoknál. Anélkül is megkaphatnak ugyanis majd minden szükséges információt, sőt megrendeléseket is feladhatnak ilyen módon. Ezzel a megoldással költség és idő takarítható meg, de az emberi erőforrással is ésszerűbben lehet gazdálkodni. Számítógépekkel vezérelve optimálisan végezhető a munka. Jelenleg három ilyen központ kiépítésén dolgoznak: Budapesten, Sopronban és Nyíregyházán.
A Matávnak a közcélú hangátviteli szolgáltatásban ma még nincsen valódi versenytársa, a helyi koncessziósok ugyanis elszigetelt monopóliumok. Az indulásukkor bevezetett tarifaszabályozás Ulrich Schaumann szerint nem volt ugyan szerencsés, de már akkor hangsúlyozták a szakemberek, hogy valójában nem is létezhet igazán jó megoldás. Lényegében két helyen működnek az ittenihez hasonló helyi szolgáltatók. Finnországban már a száz évvel ezelőtti kezdetek idején kialakult a mai szisztéma, az Egyesült Államokban pedig a piaci fejlődés hozta a helyi szolgáltatói rendszer kiépülését a nyolcvanas években. Ott viszont egyetlen körzet akkora, vagy nagyobb, mint Magyarország egésze. A probléma abból adódik, hogy a helyi szolgáltató csak a helyi hívásokat számolhatja el; ha túlságosan kis körzetről van szó, a költségek halmozódnak, föleszik a hasznot, s nem jut elegendő pénz a szolgáltatások fejlesztésére, az árak, a helyi tarifák csökkentésére. Így járt a 25 ezer előfizetővel rendelkező Jásztel. Az előrelépéshez hitelfelvételre lehet szükség, amely ha nem térül meg idejében, kínos helyzeteket teremthet. Elég talán az 5 körzetben működő HTCC példájára utalni, amely 30 milliárd forintos kölcsönt vett fel a Postabanktól és a visszafizetéssel késlekedik. Persze a Matáv is folyamatosan felvesz hiteleket a fejlesztésekre, ám stabil pénzügyi helyzetének köszönhetően a törlesztés is folyamatos.
Azt hiszem, a nyilvánosság előtt még ma sem teljesen világos, hogy a helyi szolgáltatók létezése egyáltalán nem teszi majd könnyebbé a valódi verseny kialakulását – figyelmeztet a Matáv műszaki vezérigazgató-helyettese. Szerinte ugyanis a helyi tarifák még most is túlságosan alacsonyak, a nemzetköziek pedig viszonylag magasak, tehát még korántsem fejeződött be a két tarifaszint közelítése. Ha a helyi tarifákat nem lehet kellőképpen megemelni, egy valódi nyitás esetén összeomlik az egész piac, a kívülről jövő verseny egy pillanat alatt megfojtja a helyi szolgáltatókat. Így Ulrich Schaumann szerint – az elmúlt évek kétségtelen fejlődése mellett – utólag is megkérdőjeleződik a helyi szolgáltató társaságok létrehozása, illetve nehéz helyzetbe kerülhet maga a Matáv is.
Szó van arról is, hogy lerövidítsék a Matáv monopolhelyzetének idejét, tehát hogy 2002 előtt felszabadítsák a hazai távközlési piacot. A vezérigazgató-helyettes úgy véli: le lehet ülni a kormányzattal tárgyalni a dologról, ám ha előbbre hozzák az időpontot, akkor a magyar államnak kártérítést kell fizetnie. Ha van rá pénz, vagy bármiféle más technikai többletigényét ki tudja elégíteni a kormányzat, vagy esetleg megteremti egy kedvezőbb – a versenyhelyzetet javító – tarifapolitika feltételeit, akkor minden rendben. Máskülönben nem lehet egyezkedni. Tudniillik a nem tisztességes versenytől a Matávot is meg kellene ekkor védeni.
Tudomásul kell venni – teszi hozzá a német szakember -, hogy nem lehet elszigetelődni, a világméretű folyamatokat, a nemzetközi standardokat figyelembe kell venni az egyes országok tarifapolitikájának kialakításánál. Nem tartható például az az állapot, hogy ma Németországból olcsóbb ide telefonálni, mint fordítva. A nemzeti, tehát belföldi tarifákat egyelőre még támogatják az érintett államok, tehát állami szintre kerül a veszteség. Ezt vállalni kell, persze csak időlegesen, míg ki nem alakul a tényleges verseny. Ha nem így történik, akkor jönnek az úgynevezett call back cégek, amelyek működésének megakadályozására ma nincsenek eszközeik az egyes államoknak, nagyobb szolgáltatóknak.
