Korrupció szempontjából nálunk lényegesen jobb a helyzet, mint bárhol másutt Közép- és Kelet-Európában – hangsúlyozta a Figyelőnek Terták Ádám, az Ernst&Young nemzetközi tanácsadó cég vezérigazgatója, a korrupció leküzdésére alakult Transparency International (TI) magyar tagozatának elnöke. A TI idei korrupciós listája őt igazolja: Magyarország a térség államai közül a legjobb helyezést érte el (lásd a táblázatot a 14. oldalon), pedig tavaly Csehország még előtte állt. Az is igaz viszont, hogy csak azért tudott előzni, mert korrupciós indexe kevésbé csökkent, mint Csehországé. Márpedig az értékek csökkenése a korrupció növekedésére utal.
A Joint Venture Szövetség tagjai szerint ahogyan nálunk, úgy Nyugat-Európában is van korrupció, adatokkal azonban erről nem rendelkeznek. Az azonban bizonyos – válaszolta kérdésünkre Fekete István alelnök -, hogy a feltárt ügyek arrafelé sokkal nagyobb összegűek. Szerinte annak alapján sem lehet különbséget tenni, hogy vajon a külföldi vagy a magyar tulajdonban lévő cégek hajlamosabbak-e a korrupcióra. A TI listája alapján egyébként csak két uniós tagállam, Olaszország és Görögország kapott nálunk rosszabb helyezést. Így érthető, hogy az EU a korrupció elleni harc erősítését szorgalmazza nálunk. A tavaly elkészült országvéleményben a politikai kritériumok között három negatívumot sorolnak fel: a korrupció mellett az igazságszolgáltatás lassúságát és a cigánykérdést.
Aligha vitatható, hogy a gazdasági átalakítás hatással volt a korrupcióra: annak fő területe a privatizáció volt. Most, a magánosítás vége felé szakértők a közbeszerzési eljárásokat tartják a leginkább veszélyeztetett területnek.
A korrupciós technikák a privatizációs és a közbeszerzési folyamatban igencsak hasonlóak. A tenderkiírás során lehet úgy megszabni a feltételeket, hogy az egy bizonyos pályázónak kedvezzen; lehet visszatartani az információt a tenderről, tehát azt egy kevéssé olvasott lapban megjelentetni, a kedvezményezett partnert pedig személyesen értesíteni; lehet sürgősségre hivatkozva versenyeztetés nélkül dönteni, előválogatás során mondvacsinált feltételek megszabásával kizárni pályázókat, vagy a kedvezményezettnek információt adni a többiek ajánlatáról, hogy az módosíthassa a maga beadványát. Az „ügylet” a szerződés megkötése után is folytatódhat, mert a nyertesnek érdeke lehet, hogy ne kérjék számon rajta a vállalt kötelezettségeket. A viszontszolgáltatás nem feltétlen pénz; lehet az megbízás a közeli hozzátartozó cégének, igazgatósági tagság a házastársnak, vagy más, hasonló szívesség.
A vizsgált jelenség sajátja, hogy igen nehezen tetten érhető. Magyarországon a privatizáció során – az emlékezetes Tocsik-ügytől eltekintve – alig került vesztegetési ügy a nyilvánosság elé. Bíróság elé állították Fazokas Károlyt, az Állami Vagyonügynökség portfolio igazgatóját, aki a vád szerint egy diplomatatáskában egymillió forintot vett át egy külföldi társaság képviselőjétől, hogy a cég számára kedvezően bíráljon el egy körzeti telefonkoncessziós pályázatot.
Vádemelési eljárással végződő közbeszerzési botrány a budapesti Városházán is kirobbant. Eszerint a beruházási és közbeszerzési ügyosztály helyettes vezetője, Tamics Gyuláné három munkatársa segítségével elintézte, hogy férjének üzleti partnere jól jövedelmező kórházfelújítási megbízáshoz jusson. Ez ügyben a bejelentést az ügyosztály egyik alkalmazottja tette, aki ellen végül szintén vádat emeltek.
A Közbeszerzési Tanács Döntőbizottsága az elmúlt három évben egyetlen eljárásban sem tudta tettenérni a korrupciót – válaszolta a Figyelőnek Farkas Gyöngyi elnök, hozzátéve: ez nem zárja ki, hogy történt összejátszás a vevő és az eladó között, csak éppen ilyesmi nem került felszínre. A döntőbizottság elé csak azok a közbeszerzési eljárások kerülnek, amelyek ellen panaszt tesznek. 1996-ban 3241 eljárásból 165-ben, 1997-ben 4338 eljárásból 267-ben, az idén szeptember végéig lefolytatott 3581 eljárásból 243-ban emeltek panaszt. Ez azonban nem feltétlen jelent korrupciót, a döntőbizottság a közbeszerzési törvény bármiféle megsértését köteles kivizsgálni. Természetesen ha más jogszabályok megsértésére, adott esetben éppen korrupcióra gyanu merül fel, ezt köteles jelenteni az illetékes hatóságnak, ilyen azonban eddig nem fordult elő.
Nem sok tehát a feltárt eset, ha azt vesszük, hogy az érintettek körében sok a panasz a közbeszerzési eljárásokkal kapcsolatban. Mint Fekete István elmondta, a pályázók gyakran azt érzik, hogy a versenytárgyalás formális, az eredményt előre eldöntötték, s ez azt a gondolatot ébreszti a lemaradtakban, hogy korrupció történt. Ismétlődő kifogás: amikor egy „nem kívánt” pályázó esélyes a győzelemre, a tendert újból kiírják, immár olyan feltételekkel, hogy az illető ne nyerhessen. Mindazonáltal – figyelmeztetett Fekete István – a korrupciós híreknek csak egy része igaz, a másik része puszta vélekedés. A négyszáz tagú szövetségnek már elegendő információja van ahhoz, hogy tudja, mely közbeszerzési eljárások biztosan nem korruptak. Ha egy tagvállalat korrupciót gyanít, tudnak ajánlani számára olyan, a szövetséghez tartozó tanácsadó céget, amely segít kiszűrni azt. A tagokat arra ösztönzik, hogy alakítsanak ki etikai kódexet, s ehhez mintát is tudnak adni. Maguk a vállalatok is előjönnek új ötletekkel; mostanában például sok cég levélben megkéri az üzleti partnereit, hogy ne adjanak karácsonyi ajándékot a beszerzőknek, mert azok azt úgysem fogadhatják el.
A vállalatok etikus fellépése nagyon fontos, ugyanis nehezen definiálható, hol van a korrupció határa. A TI kézikönyvében az olvasható, hogy a korrupciót a privát érdek által motivált, közhatalommal való visszaélésként szokták meghatározni. De a jelenség úgy is felfogható, mint megsértése a tisztességes üzletkötés elvének, amely szerint a gazdasági döntéshozatalban (legyen szó magángazdaságról vagy állami szféráról) a személyes és a családi kapcsolatoknak nem szabad szerepet játszaniuk. Ennek fényében vajon minek tekinthető, ha egy kereskedelmi cég ajándékutalvánnyal jutalmazza a nála elegendően nagy tételben vásároló cég üzletkötőjét, vagy ha egy gyógyszergyár ingyenesen ellátja a kórházakat saját szereivel, különösen azokkal, amelyekre „be kell állítani” a beteget, hogy azután egész életében azt szedje? Korrupció-e, ha egy bank egy bizonyos politikushoz közel álló alapítványnak nagy hitelt nyújt, vagy ha egy magas rangú állami tisztviselő kormányváltás után annál a magáncégnél kap jól fizető állást, amelynek az ügyeivel korábban foglalkozott?
Kevés az olyan egyértelmű eset, mint amilyen állítólag az építőiparban kezd kialakulni. A szóbeszéd szerint a beruházási érték 2-5 százalékát kell „lepengetni” ahhoz, hogy valaki megbízáshoz jusson. S hogy fizetni tudjanak, a fővállalkozók is pénzt kérnek az alvállalkozóktól a szerződésért. A kenőpénzek kifizetése összefüggésben van a feketegazdasággal is, ezeket az összegeket ugyanis el kell tüntetni a könyvelésből.
Mivel a korrupciót igen nehezen lehet bizonyítani, az ellene küzdők a megelőzésre helyezik a hangsúlyt. A Joint Venture Szövetség a közbeszerzési törvény módosításához készített elő javaslatokat. A szövetség szerint segítene a korrupció elleni harcban, ha a versenyeztetés eredményét és a döntés szempontjait nyilvánosságra kellene hozni. A határozatot a vesztes támadhassa meg, ha úgy érzi, indokolatlanul mellőzték ajánlatát. A szabályok be nem tartása miatt megsemmisített döntés pedig az időközben kiadott megrendelést is hatálytalanítsa, mert a jelenlegi rendszerben kiszabott bírság nem jelent arányos terhet a versenyeztetési szabályok megsértőjének.
A TI a korrupció visszaszorítására az átláthatóság megteremtését, a folyamatok nyíltságát tartja a legfontosabbnak, s ezért örömmel fogadta, hogy Orbán Viktor miniszterelnök az American Chamber of Commerce rendezvényén hasonlóan nyilatkozott – mondta Terták Ádám. A TI széles társadalmi rétegek – civil szervezetek, különböző intézmények, bíróságok – bevonásával munkacsoportot szervez, annak érdekében, hogy feltárják, korrupció szempontjából melyek az elsődleges problémák Magyarországon. Ehhez a Phare-programból kapnak támogatást, míg a Soros Alapítvány segítségével a Fővárosi Önkormányzatnál folyik átvilágítás. Ez nem konkrét ügyek kivizsgálását jelenti, hanem a meglévő jogszabályok áttekintését abból a szempontból, hogy milyen mértékben segítik a korrupció elkerülését. Ugyanilyen céllal előzetesen véleményezték a közgyűlés elé került új beruházási rendelettervezetet is.
A TI magyar tagozata – közölte Pintér István ügyvéd, a szervezet itteni alelnöke – már egy éve dolgozik a honi jogrendszer átvilágításán. Egy-egy törvény megváltoztatásával ugyanis nem lehet eredményt elérni, ehhez összehangolt módosításokra van szükség. A jövő év elejére elkészülő anyagot megküldik majd a kormányzati szerveknek, a pártoknak, az Európai Bizottságnak és a külképviseleteknek. Javasolják a kormányzatnak, hogy dolgozzon ki korrupcióellenes stratégiát és azt az uniós csatlakozásig hajtsa végre. Ennek részeként be kell csukni a jogszabályok kiskapuit; meg kell erősíteni a közszolgálati kart (ide tartoznak a közalkalmazottak, köztisztviselők, bírók, fegyveres testületek, titkosszolgálatok); meg kell akadályozni, hogy a közszolgálatban a ranglétrán való előrehaladás ne a szakmai munka alapján, hanem az egyes pártokhoz vagy korrupt vezetőkhöz való kötődés szerint történjen; s fel kell számolni az ellenőrzési szervezetekben meglévő korrupciót. Ez utóbbira a Figyelő kérdésére Pintér István azt a példát hozta fel, hogy meg kellene vizsgálni, néhány éve az adóhivataltól milyen körülmények között távolították el azt az osztályvezetőnőt, aki jelentette a feletteseinek, hogy az áfa-csalásokban feltehetően a hivatal dolgozói is közreműködnek. Pintér szerint fontos az is, hogy különös figyelmet fordítsanak az igazságszolgáltatásra, a rendőri korrupció visszaszorítására.
