Filmek a televízióban – ez jelenti a felnőtt lakosság legnagyobb része, több mint egyharmada életében a kultúra legfontosabb szeletét (a máso-dik és harmadik említések közt ugyancsak ez a favorit). A napisajtó, szűk egynegyedes arány-nyal, még viszonylag nagy súlyt képvisel az elsőként említett termékek és szolgáltatások között, de a könyv már csak a megkérdezettek 12 százalékánál áll az élen. A színházat, a mozit, a koncerteket ilyenként alig néhány százaléknyian említették. A legfontosabbnak minősített kulturális cikkekre az emberek 70 százaléka elő tudja teremteni a pénzt.
Az utóbbi években a felnőtt lakosság csaknem felénél a kulturális fogyasztás stagnált, s csupán 17 százaléknyian számoltak be bővülésről. Az emberek mintegy 60 százaléka havi átlagos nettó jövedelemének 1-5 százalékát költi efféle javakra; 10 százaléknál több csupán a lakosság egytizedénél jut erre.
A megkérdezettek egyharmada a kulturális termékek és szolgáltatások közül leginkább a napisajtóra áldoz; egyötödüknél a hetilapok, folyóiratok igénylik a legtöbb pénzt, míg a könyvek 14 százaléknál vezetik a kiadási listát. Az átlagos éves költés 12 ezer forintra rúg; 7 százalék 25 ezer forintnál is többet, míg 28 százalék 5 ezernél kevesebbet áldoz erre. A legnagyobb arányú, 36 százaléknyi csoport az 5-10 ezer forintos sávot jelölte meg.
Érdekes képet mutatnak a gyakoriságok. Az a fentiek fényében aligha meglepő, hogy a felnőttek 95 százaléka hetente legalább egyszer megnéz valamilyen filmet a tévében. Az azonban már figyelemre méltó, hogy egytizedük soha nem olvas napilapot (hetente egyszer vagy többször a háromnegyedük teszi ezt). Hetilapot, folyóiratot havonta minimum egy alkalommal több mint 80 százalék olvas; a könyveket illetően ugyanez már csak 43 százalékról mondható el – 15 százaléknyian viszont még egyszer sem kezdtek bele efféle olvasmányba. A rendszeres otthoni zenehallgatás a lakosság felét jellemzi, videón filmet viszont heti gyakorisággal csak 23 százaléknyian, havonta pedig 17 százaléknyian néznek (45 százalék viszont soha). Moziba, színházba, művelődési házi programokra egyáltalán nem jár az emberek nagyjából fele, míg egynegyedük évente néhányszor teszi ezt. Rádiós kulturális műsorokat több-kevesebb gyakorisággal kétharmaduk hallgat, sportversenyekre viszont ugyanennyien szinte soha nem járnak (évente néhányszor 16 százalék jut el ilyenekre, igaz, 12 százalék legalább havonta hódol eme szórakozásnak). Számítógépes játékokhoz, illetve az Internethez a polgárok négyötödének még nem volt szerencséje, 13 százalék viszont már havonta minimum egyszer ezekkel múlatja az időt.
A félezer fős minta – a Figyelő 500 – 43 százaléka 1998 októberének derekán úgy vélte, hogy a kínálatot nálunk ma az amerikai kultúra határozza meg, s az európai is jóval magasabb arányt kapott a magyarnál. A válaszadók számára a legfontosabb terméket vagy szolgáltatást illetően viszont már 44 százaléknál a magyar kultúra a domináns, s a 31 százalékot képviselő európai is megelőzi a 22 százalékos tengerentúlit.
A kínálat mennyisége Magyarországon az elmúlt két-három évben a döntő többség, 77 százalék szerint bővült, 7 százalék viszont szűkülést érzékel e téren. A minőségről már nem ilyen egyöntetű a vélemény: javulásról 42 százalék, romlásról 29 százalék beszélt. Ami az árszínvonalat illeti, 60 százalék szerint aránytalanul megdrágult a kultúra az utóbbi időben, s további 36 százalék is minimum inflációkövető árakat érzékel e téren.
