Ön első munkahelyén csaknem negyedszázadot töltött el. Mi vitte rá a nyolcvanas évek közepén, hogy 46 évesen belefogjon egy addig ismeretlen tevékenységbe, a bankárkodásba?
– Azért nem volt teljesen idegen számomra a bankszakma. Korábbi munkahelyemen, a Borsodi Vegyi Kombinátban arra törekedtem, hogy végigjárjam az összes területet: a termeléstől az értékesítésen át a fejlesztésig. Utóbbihoz pedig szervesen hozzátartozott a beruházás is, így már akkor meglehetősen szoros banki kapcsolataim voltak, mindenekelőtt a volt Állami Fejlesztési Bankkal, valamint a Magyar Nemzeti Bankkal. Ugyanakkor tudatosan képeztem is magam pénzügyesnek, noha álmomban sem gondoltam volna, hogy egyszer majd bankalkalmazott leszek.
Abban, hogy a volt Ipari Fejlesztési Bank vezérigazgatójává választották, mennyire öltött testet az az akkori divatos nézet, hogy a hitelintézetek élére nem elsősorban bankárt, hanem olyan szakembert kell ültetni, aki annak előtte belülről ismerte meg a finanszírozandó ágazat specialitásait?
– Bár abban az időszakban valóban olyanok is vezető pozíciókba kerültek a hazai hitelintézeteknél, akik korábban nem bankárok voltak – elég csak a Magyar Hitel Bank élére megválasztott Demján Sándorra utalni -, az én pályázatom elfogadásában tudomásom szerint effajta szempont nem érvényesült. Igaz, akkoriban ez az intézmény még nem is bank, hanem egy úgynevezett innovációs alap volt. Csak azt követően váltunk fejlesztési hitelintézetté, hogy ezt a bankrendszer kétszintűvé válása lehetővé tette.
Miként élte meg, hogy a gyakorlatilag Ön által alapított hitelintézet egy évtizeddel később – akkor már Corvinbank néven – beolvadt a Konzumbankba?
– Az összevonásról hozott döntés szakmailag teljesen korrekt volt. Az azt megelőző átvilágítás is alátámasztotta, hogy a két bank külön-külön ebben a gazdasági környezetben, ilyen piaci és versenyfeltételek mellett kicsi, s ezért nem életképes. A döntést tudomásul vettem, már csak azért is, mert az egyezett az én szakmai véleményemmel is. Az igazgatóság elnökeként az egyesült bankban is igen szép feladatot kaptam.
Utóbbi minőségében, közel egy évvel az összevonás után hogyan látja: beváltak az egyesült hitelintézet működéséhez fűzött remények?
– Az összevonás egy feladat volt, amelyet végre kellett hajtani. A Corvinbank beolvasztása kétségtelenül segítette a Konzumbankot, amely azóta is növekszik; mérlegfőösszege például 1998 végén várhatóan meghaladja a 60 milliárd forintot.
Ennek az értékelésnek némileg ellentmondani látszik, hogy a hírek szerint az új kormány a Konzumbankot esetleg a Postabank-csoporthoz csatolná. Mi a véleménye erről?
– Elég nagy feladatot jelent most a Postabank átláthatóvá tétele és rendbehozatala. Más szóval jobb, ha most a Postabank a saját problémáira koncentrál. Ráadásul egy bankfúzió nem olyan egyszerű dolog. Az, hogy mi tavaly igen gyorsan végrehajtottuk a Corvinbank beolvasztását a Konzumbankba, a magyar bankösszevonások történetében is példátlan. Egyáltalán nem biztos, hogy a Postabank jelenlegi helyzetében a fúzió a ráfordításokkal arányos eredményeket hozna. Az más kérdés, hogy mit kell tenni a Konzumbankkal, illetve a még állami tulajdonban lévő többi hitelintézettel; tudomásom szerint ennek a döntésnek az előkészítése folyamatban van.
Önt most viszont vélhetően jobban izgatja az MBV sorsa. Miért fogadta el a vezérigazgatói posztot, hiszen a befektetési és a vagyonkezelői tevékenység mintha egy kicsit idegen lenne az Ön számára?
– Ez egy nagyon érdekes feladat és nagyon érdekes cég. A Corvinbanknál már tulajdonképpen foglalkoztam befektetésekkel, igaz, vagyonkezeléssel ilyen formában nem. Az a feladatom, hogy a feltérképezés után javaslatot tegyek a cég sorsára. Ez nyilvánvalóan nem lehet független attól a munkától, amely az MBV tulajdonosa, az MFB új stratégiájának kialakítását célozza. Mindenesetre az már most is látszik, hogy párhuzamos tevékenységeket lehet fellelni az anyabank és az MBV között; ezek csökkentése az egyik feladatom.
A kormányváltás előtt olyan hírek terjedtek el, hogy egy külső cég megbízást kapott az MBV magánkézbe adásának megszervezésére.
– Ennek nincs nyoma az elém került iratokban. Természetesen elvi lehetőség a magánosítás is. Ám azt is látom, hogy az MBV-nek az MFB környékén van feladata.
S azt üdvözölné, ha az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő Rt. megszüntetését követően az állami vagyonkezelésben az MBV is szerephez jutna?
– Igen, méghozzá akár a privatizációs szervezet megbízása alapján, hiszen alkalmas erre a tevékenységre. Az állami vagyonkezelést amúgy nem tartom alapvetően rossznak, e tevékenységet is lehet igényesen és jól végezni, s vannak olyan területek, ahol ez elengedhetetlen. Természetesen nagyon fontos a szigorú kontroll és a jó motiváció.
Pázmándi Gyula 58 éves, 1963-ban diplomázott, vegyészmérnökként. Első munkahelyén, a Borsodi Vegyi Kombinátban végigjárta a ranglétrát: volt üzemmérnök, technológiai fejlesztési mérnök, üzemvezető, gyárvezető, kereskedelmi igazgató, fejlesztési igazgató, majd vezérigazgató-helyettes. Időközben – 1969-ben – gazdasági mérnöki diplomát szerzett, 1976-ban pedig elvégezte a Külkereskedelmi Továbbképzőt. 1986-ban lett a volt Ipari Fejlesztési Bank – 1992-től Corvinbank – vezérigazgatója, emellett előbb alelnöke, később elnöke. Ezalatt 1996-ban a nemzetközi gazdasági szakértő szakközgazdász diplomát is begyűjtötte. A Corvinbank beolvasztásától, 1997. október elsejétől a Konzumbank elnöke. 1998. október másodikától az MBV vezérigazgatója, egyúttal az MFB vezérigazgatójának a tanácsadója.
