JEGYBANKI INTERVENCIÓ. A jegybank saját tartalékaiból külföldi fizetőeszközt adhat el, pótlólagos keresletet támasztva ezzel az ország valutája iránt, erősítvén annak árfolyamát. Ez a technika kisebb támadások visszaverésére alkalmas lehet, hosszú távon azonban nem tartható, tekintettel a tartalékok végességére.
KAMATLÁBEMELÉS. Ha a jegybank kellően magasra emeli a kamatokat, akkor olyan reálhozamot biztosíthat a befektetőknek, amely mellett azoknak megéri – még magasabb rizikó esetén is – az adott ország valutájába fektetni a pénzt. Ez a megoldás azonban nagyon költséges, hiszen a magasabb kamatszint megnöveli a költségvetési kamatkiadásokat, és lassíthatja a növekedést. A kamatláb-emelés azt mutatja, hogy a jegybank kész áldozatokat is hozni az árfolyam fenntartása érdekében, ám ha a költségek túlságosan nagyok, akkor ez a megoldás nehezen tartható.
TŐKEKORLÁTOZÁSOK. Drasztikus módszer, melynek különböző formái képzelhetők el. Alapesetben a jegybank a kereskedelmi bankokon keresztül korlátozza vagy egyenesen megtiltja a külföldiek részére nyújtott hiteleket. Így hosszabb távon is védekezni lehet a valutaválság ellen, ugyanakkor ez a pénzügyi közvetítő rendszer tartós torzulásához vezethet. Az ország kirekeszti ugyan a forró tőkét, de a korlátozásokkal rontja saját hitelminősítését is, ami a nem spekulációs jellegű tőke beáramlását is visszafogja.
