Egyedi kölcsönt nyújt az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő (ÁPV) Rt. a Csepeli Csőgyár felszámolójának, a dolgozók két és fél havi munkabérét fedezve ezzel. A 107,7 millió forintos állami segítség a privatizációs szervezet azon törekvését szolgálja, hogy – mint azt Gansperger Gyula elnök-vezérigazgató indokolta – legalább a gyár egy részét megmentsék. Befektető ugyanis jelentkezett az üzem egyes részeire – a lapzártánk után lejáró privatizációs pályázatra 4 érdeklődő akadt. Nem támogatja azonban a vagyonkezelő azt a korábbi tervet, hogy reorganizációs program keretében 800 millió forintot pumpáljanak a felszámolás alatt álló vállalatba. A cégről korábban már leválasztották és önálló cégekbe szervezték a csőgyár tevékenységének jelentős részét. Maradt az anyacégnél a melegen hengerelt, varrat nélküli csövek előállítása, ezen belül például az olajbányászatban használtaké. A csövek iránt az igény folyamatosan apadt belföldön, ezért a 180 ezer tonnára is képes kapacitásnak a töredékét sem érte el a honi megrendelés (1990-ben a termelés még 113 ezer tonna volt). Hozzájárult a csődhöz a környező országok behozatala mellett az unió 1992-es dömpingvádja is. Elkerülendő a nyugati exportra terhelt 30 százalékos pluszvámot, a vállalat önként korlátozta kiszállításait, azaz 5 esztendőre évi 15 ezer tonnában maximálta exportját.
