Hozott is meglepetést, meg nem is Szabó János honvédelmi miniszter hétfői bejelentése, amely hosszú huzavona után a Siemens itteni érdekeltségét nevezte meg a telefontender győztesének. Korábban ugyanis a tárca szakértői bizottsága műszaki szempontból a legjobbnak minősítette a Siemens ajánlatát, ezt azonban a másik négy pályázó több irányból is támadta. Először azért „fúrták meg” a németek győzelmét, mert nem tartották megengedhetőnek, hogy eltekintsenek a közbeszerzési procedúrától. Később amiatt minősítették aggályosnak az eredményt, mert a Siemens ajánlata úgymond műszakilag kifogásolható, és nem felel meg maradéktalanul a NATO-szabványoknak. Legutóbb pedig – májusban – a leköszönő honvédelmi miniszter adta be a derekát, s a választások miatt a tendert június végére halasztotta (Figyelő, 1998/31. szám).
Hogy végül a döntés augusztus végére maradt, az elsősorban a Fidesz-MPP és a Független Kisgazdapárt közötti vitának a következménye. A Miniszterelnöki Hivatal ugyanis új tendert akart kiírni, amelyre új vállalatokat is meghívtak volna. Az Országgyűlés honvédelmi bizottságát vezető kisgazdák viszont inkább arra hajlottak: szerencsésebb lenne, ha nem egy cég kerülne monopolhelyzetbe, hanem kettőnek kellene megosztozni a szállításokon, tehát két győztest kívántak hirdetni. Ilyen szempontból viszont a miniszter döntése meglepetést keltett, mivel a Siemens nemcsak egyedüliként nyerte a pályázatot, hanem várhatóan kizárólagos jogot kap a további, összesen 5 milliárd forint értékű honvédségi kommunikációs fejlesztések végrehajtására is. A második helyezett Lucent Technologies lapzártakor még fontolgatta, hogy fellebbezzen-e a döntés ellen.
