A nyugat-európai dereguláció és liberalizáció kézzel fogható bizonyítékaként csaknem duplájára nőtt Németországban a távközlési cégek száma az év eleje óta. Az EU legnagyobb piacán jelenleg 203 vállalatnak van érvényes engedélye a szektorban, s további 130 kérelem elbírálása folyik. A távolsági beszélgetések piacának – tehát a versenyre leggyorsabban átállítható üzleti szegmensnek – növekvő részét, ám még így is csupán 12 százalékát fedik le az egykoron monopolpozíciójú Deutsche Telekom (DT) versenytársai. A 100 milliárd márkásra becsült német távközlésben a szereplők nagy száma ellenére sem következett be a sokak által beharangozott árcsökkenés. Ennek egyik oka – vélik a szakértők -, hogy ez az ország a piacfelszabadítás sajátos stratégiáját választotta. Ellentétben a privatizációt és a liberalizációt tekintve a kontinensen élen járó Nagy-Britanniától – ahol új hálózatával már jó egy évtizede megjelent a British Telecom (BT) első kihívója, a Cable&Wireless -, itt a szolgáltatók közti verseny ma még elsősorban a DT kábeleinek igénybevételével valósul meg. Már az 1996-os német távközlési törvény kimondta, hogy a liberalizációval a hazai és külföldi társaságok egyaránt használhatják a DT hálózatát. Ennek megfelelően az alternatív szolgáltatást választó előfizetők az év elejétől a telefonszám előtti ötjegyű kód tárcsázásával „állíthatják át” hívásukat egy másik vállalathoz.
Az akár vezetékes, akár mobil hálózatok összekapcsolásáért fizetendő díjakat a hatóságok tavaly szeptemberben az addigi 6,0 pfennigről átlagosan 2,7 pfennigre mérsékelték – jelentősen gyengítve ezzel a DT versenypozícióit. Ezen lépés helyességét a deregulációs folyamat őre, az Európai Bizottság élénken helyeselte, sőt, a holland és az olasz távközlési vállalatot is hasonlóra ösztönözte. Németországon belül azonban sokan megkérdőjelezték a döntést. A világ egyik legalacsonyabb összekapcsolási díja egyes szakértők szerint ugyanis azzal a következménnyel jár, hogy az alternatív szolgáltatóknak lényegében nem áll érdekükben új hálózatot kiépíteni, mert a meglévőt szinte potyautasként használhatják. Erre a „trükkre” jött rá Gerd Schmid, a MobilCom vezetője, aki mindössze 40 millió márkás beruházás révén 19 pfenniges percenkénti tarifájával alákínált a többi mobilszolgáltatónak. Így szinte rekordidő alatt több száz millió márkát szakított le magának, meghódítva a vezeték nélküli piac 1 százalékát.
Ezzel kapcsolatban a német igazságügyi tárca egyik magas rangú illetékese is megjegyezte, hogy a hálózatok közti átállási tarifák ilyen alacsonyan tartása éppen az eredeti szándékokkal ellentétes hatást vált ki. Vagyis nem teszi érdekeltté a társaságokat a nagyobb beruházásokban, azonkívül komoly bevételt von el a DT-től, s így közvetve az államtól is. A kontinens legnagyobb távközlési szolgáltatója ezért jogi útra tereli a kérdést, azt követelve, hogy a szabályozó hatóság emelje fel a szóban forgó díjakat.
A „regulátorok” azonban – a kezdeti megingás után – láthatóan elkötelezték magukat a liberalizáció ezen irányvonala mellett. Szerintük a költségalapú díjak segítik a versenypiac fejlődését, s az sem igaz, hogy a társaságok nem invesztálnak a szektorba. Ezt támasztja alá az is, hogy az utóbbi két évben 100 ezer munkahelyet hoztak létre az ágazatban. Többen úgy vélik, a novembertől teljeskörűen – így a helyi hálózatokhoz való hozzáférésben is – bevezetendő költségalapú elszámolás a kezdeti zökkenők ellenére akár az amerikait is felülmúló versenyt indukálhat a német piacon.
Hogy a liberalizációs hatások nem egyik pillanatról a másikra jelentkeznek, arra jó példa Franciaország esete. A mintegy 30 távközlési vállalat közül az év elejéig monopolhelyzetben lévő France Telecom legjelentősebb kihívójának a Cégétel bizonyult. E cég februárban kezdte meg működését, jelenleg 300 ezer előfizetővel rendelkezik, s ez a szám az esztendő végére megduplázódhat. Így is csak a francia háztartások 1 százaléka beszél azonban ezeken a vonalakon, jóllehet a társaság az utóbbi három hónap folyamán a napi 2 millió perces beszélgetési időtartamot 5 milliósra tornászták fel. A verseny éleződését mutatja, hogy az üzleti ügyfelek többsége már legalább két társaság szolgáltatásait veszi igénybe. A nyitás okozta árcsökkenés egyelőre kevéssé érzékelhető, bár az elmúlt időszak lefelé tartó trendje folytatódik. Mindenesetre a vállalati ügyfelek jobban ki tudták használni a liberalizáció adta lehetőségeket, hiszen az általuk fizetett tarifa az elmúlt két évben 15, míg a háztartások által lerótt díj csak 3 százalékkal mérséklődött.
A francia, az olasz, a német és a brit piacon tapasztalt fokozatos árcsökkenésnek az új hálózatok kiépítését célzó befektetések beérésén túl további lökést adhat, hogy az év végére a ma még zárt spanyol piac is felszabadul. Aztán 2000-től Írország és Portugália következik; az uniós liberalizáció egy évvel később, a görög nyitás után válik majd teljessé.
