Miért nem lett Ön is partner egy külföldi ügyvédi irodában?
– Én a szakmának abból a szegletéből jöttem, amely a klasszikus állampolgári képviselettel foglalkozott. Amikor a hetvenes évek elején ügyvédjelölt lettem, ez a foglalkozás – a privilegizált helyzetben lévő néhány ügyvédtől eltekintve – lényegében egyet jelentett a magánszemélyek jogi képviseletével. Talán ha keresem a lehetőséget, én is csatlakozhattam volna egy külföldi irodához, de mivel tálcán nem kínálták az esélyt, máig nem hoztam létre efféle tartós kapcsolatot. Úgy döntöttem, hogy munkám súlypontja továbbra is a klasszikus állampolgári képviselet marad.
A polgári jogi területen magas jövedelmet a cégekhez kapcsolódó ügyletek hoznak. Lemondott volna erről?
– Nekem is megvan ez a hátterem, csak fordított utat jártam be a társaságok képviseletében, mint az ügyvédekké lett vállalati, szövetkezeti jogtanácsosok. Én a magánügyfelek mellett kezdtem el a cégképviselet felé fordulni: 1983-ban lettem a Szivárvány Kereskedelmi Vállalat kizárólagos jogi képviselője. Működésem alatt történt meg a társaság botrányoktól mentes spontán privatizációja, és a Humanic belépése óta is megőriztem ezt a feladatomat. Ugyanilyen sikernek tartom a Magyar Autóklub szerkezetváltásában betöltött szerepemet, és azt, hogy immár a második ciklusban töltöm be ott a vezető jogászi posztot. Ezen túl más társaságoknál – így például a Porsche Hungáriánál – is ellátok jogi képviseleti feladatokat.
A külföldi irodák térhódítása nyomán kialakulni látszik az a helyzet, amelyben csak a nagyobb cégek képesek megfizetni a sok ügyvéddel és komoly infrastruktúrával dolgozó drága irodák szolgáltatásait, s velük a kisebb pénzű ügyfelek nehezen vehetik fel a harcot.
– Kétségtelenül fennáll annak a veszélye, hogy a nagy irodák tovább erősödnek a piacon, s ezzel nehezebbé válik a sikeres jogi fellépés az általuk képviselt cégekkel szemben. Az állampolgári oldalnak csak akkor lesz esélye ellenük, ha a civil szervezetek megerősödnek és képesek lesznek megfizetni a kellő színvonalú jogi képviselet árát. Ma még nem ez a helyzet. Az Autóklub a ritka kivételek közé tartozik, de például az Országos Fogyasztóvédelmi Egyesület képviseletét jómagam ingyen láttam el.
Ilyen helyzetben nemcsak a fogyasztók, hanem a kisebb cégek is hátrányból indulhatnak egy jogvitában. Mit tehetnek az ezeket képviselők a versenyképességük megőrzése érdekében?
– A nagy külföldi irodák magyar képviseletei és a kisebb intézmények, magánügyvédek közötti verseny hasonlít a multik és a nemzeti vállalatok, avagy a kereskedelmi láncok és az egyboltos kereskedők közötti küzdelemre. A lehetséges megoldás is hasonló: egyfelől speciális, minőségi szolgáltatást kell nyújtani, másfelől a kicsiknek olyan együttműködési megállapodásokat kell kötniük egymással, amelyek alapján meghatározott ügycsoportokban automatikusan átirányítják az ügyfelet az arra szakosodott kollégához.
Van esélye arra egy kis irodának, egyéni ügyvédnek, hogy tartósan részt szerezzen a nagyok megrendeléseiből?
– Elvileg lehetőségük van a specializálódásra, csakhogy ehhez megfelelő gazdasági függetlenség szükséges. Hiába szakosodik ugyanis egy ügyvéd valamire, az erre fordított erőfeszítései nem hoznak azonnal ügyfeleket. Attól, hogy valaki védjegy-specialistának kiáltja ki magát, még nem dőlnek rögtön hozzá az ilyen ügyek. Eközben meg is kell élni valamiből. Akinek nincsen meg a biztos anyagi háttért adó kliensköre, az nehezen képes a szakosodás érdekében áldozatokat hozni.
Ön – számos kollégájával ellentétben – ambicionálja a közszereplést. Belejátszik ebbe, hogy az ismertség új ügyfeleket hozhat?
– Csak látszólagos, hogy én minél gyakoribb közszereplésre törekszem. A nevemhez köthető, nagy nyilvánosságot kapott ügyeket nem azért vállaltam el, hogy abból ügyvédi tőkét kovácsoljak. Egyszerűen arról van szó, hogy a Magyar Autóklub jogi és érdekvédelmi bizottságának elnökeként akkor végzem jól a dolgomat, ha bizonyos problémák kapcsán fellépek. Mulasztást követnék el, ha autópályadíj- vagy éppen casco-ügyekben nem emelném fel a szavamat, hiszen ezt várja el tőlem a 300 ezer klubtag, amely körnek erre a feladatra választott képviselője vagyok. Ráadásul, amikor fiatal jogászként először kapcsolatba kerültem az Autóklubbal, akkor az ily módon való ismertté válás még szóba sem jöhetett. Egyszerűen a Nagymező utcai irodánk szomszédságában volt a központjuk, és én fiatal, au-tótulajdonos jogászként készségesen segítettem nekik.
Több ügyfele lett, mióta a neve sokszor szerepel a sajtóban?
– Nem fordulnak hozzám többen, de a szereplésnek kétségtelenül érzem a hatását. A változás abban áll, hogy az ügyfelek és a hatóságok egyaránt jobban odafigyelnek arra, amit mondok. Növekedett a szakmai tekintélyem, bár ügyvédi körökben ezt nem a „reflektorfény” alapozta meg, amit mutathat a kamarában betöltött szerepem is. A pozitívumokkal azonban együtt járnak a negatívumok is: vannak akik kétszeres szűrőn vizsgálják meg, mit mondok, és különösen a fiatal kollégák dupla erőbedobással igyekeznek sikereket elérni egy-egy ügyben velem szemben.
Kovács Kázmér 51 éves; bár csak másodszorra jutott be az Eötvös Lóránd Tudományegyetem jogi karára, onnantól kezdve egyenes volt a pályaíve. Diplomájának 1972-es megszerzését követően apja ügyvédi irodájába került jelöltként, s azóta is ott dolgozik. Előbb tagja, majd 1990-től elnöke a Magyar Autóklub jogi és érdekvédelmi bizottságának. Az Állami Biztosításfelügyelet elnökének személyes tanácsadója, a Gépjármű-felelősségbiztosítási Bizottságban a biztosítotti oldal képviselője. 1991-ben a Budapesti Ügyvédi Kamara titkára lett, majd 1996-tól a szervezet alelnökévé választották. Alapítója a Független Jogász Fórumnak. A négytagú irodában együtt dolgozik feleségével, aki szintén ügyvéd. Fia a pécsi jogi egyetemen tanul; egyelőre nem tudni, hogy akár a Kovács és Kovács, akár más irodában tovább él-e majd az ügyvéddinasztia.
