Tévés krimisorozat nézőinek érezhették magukat a Postabank pénteki közgyűlésén a részvényesek, mert a mindenki által hetek óta várt legizgalmasabb kérdésre már egy nappal korábban választ kaptak: múlt csütörtökön a bankot 1988 júliusi megalapítása óta irányító Princz Gábor elnök-vezérigazgató – helyetteseivel egyetemben – benyújtotta lemondását. A “tettes” tehát ismert volt, a “bűntény” elkövetéséhez vezető okok már kevésbé. Azok felgöngyölítése a pénteken megválasztott héttagú igazgatóság (lásd táblázatunkat) feladata lesz, amelyet – a napirendi pontok átrendezését követően – a részvényesek nagy többséggel megválasztottak. (Az új vezérigazgatóval, Auth Henrikkel készített interjúnkat lásd a 9. oldalon.) Az viszont már ma is bizonyosnak tetszik, hogy a Postabank rendbetételéhez szükséges pénzeket állami forrásból kell előteremteni. Ennek hatását pedig – ugyan csak jövőre – közvetve minden adófizető megérzi majd.
A magyarországi bankkonszolidáció e megkésett utolsó felvonásában érintett összeg nagyságát még az illetékesek sem tudják megbecsülni. A Postabankhoz pontosan egy héttel a közgyűlést megelőzően kirendelt bankfelügyeleti biztosok vezetője, Horváth Ferenc – a rendelkezésére álló idő rövidségére hivatkozva – elhárította a befoltozandó lyuk mértékét és a problémák összetételét firtató részvényesi kérdéseket. A bank “állami megszállását” részletesen indokló Járai Zsigmond pénzügyminiszter több tíz milliárd forintos állami tőkejuttatást mondott szükségesnek; az összeget egy későbbi nyilatkozatában 30-35 milliárdra pontosította.
Mindenesetre elkerülhetetlennek tűnik, hogy a Postabank még az idén ősszel megtartandó újabb rendkívüli közgyűlésén a 42,1 milliárd forintos jegyzett tőkével szemben a veszteség egy részét is elszámolják, ezzel egy csapásra elértéktelenítve a jelenlegi részvényeket. Eddig a legnagyobb mértékben a volt Magyar Hitel Bank, valamint a Kereskedelmi és Hitelbank jegyzett tőkéjét szállították le, 1995-ben: tizedére, illetve ötödére.
A tőkeleszállítást megelőzően emelheti fel az állam legalább 30-35 milliárd forinttal a Postabank alaptőkéjét – ennyi mindenképpen szükséges ahhoz, hogy a hitelintézet a jogszabályokban előírt mutatóknak megfeleljen. Az értesüléseink szerint 1998 első félévének végén 104 milliárdot kitevő veszteség többi részét okozó azon elemek (rossz minősítésű követelések és befektetések) után, amelyekre a korábbi vezetőség nem képzett céltartalékot, az újonnan alapítandó követeléskezelő cég bocsát ki kötvényeket, ezek visszafizetését az állam garantálná, várhatóan mintegy 40 milliárd forint értékben.
Noha az állami illetékesek korábbi nyilatkozatai szerint az új vezetőségnek kell majd eldöntenie, mit szükséges a Postabank portfoliójából eltávolítani, közgyűlési tájékoztatójában a pénzügyminiszter kijelölte a fő irányt, mondván: nem kell egy kereskedelmi banknak befektetéseket, sajtóholdingot fenntartania, szponzorálást folytatnia. Amúgy a bank jövőjét illetően több megoldás lehetséges. Bár számos hitelintézet érdeklődik a Postabank iránt, az eladás csak az előreláthatólag két évig is elhúzódó portfoliotisztítás után kerülhet szóba.
Ennél vélhetően jóval hamarabb kiderül viszont, hogy a hazai bankrendszer eddigi történetében példátlan mértékű veszteség maga után von-e személyi felelősségrevonást is. A kisbefektetők érzéseit elárulta annak a részvényesnek a felszólalása, aki – a menedzsment felelősségének megállapításán túl – értetlenségének adott hangot amiatt, hogy az Állami Pénz- és Tőkepiaci Felügyelet és a neves könyvvizsgáló, a Deloitte&Touche ténykedése ellenére is ilyen helyzet alakulhatott ki a Postabanknál.
